david

Mint arról korábbi cikkünkben már beszámoltunk, április elején elhunyt Bognár Sándor agrármérnök, lótenyésztési felügyelő, lovas olimpikon. Tiszteletére a felújított Nemzeti Lovarda Dísztermében 2018. május 7-én 15 órakor búcsúztató emlékülést rendeznek. 

Bognár Sándor közismert személyisége volt lótenyésztő és lovassportot művelő társadalomnak, több évtizedes tevékeny szakmai pályafutása révén az egész országban nagyon sokan ismerték.

Budapesten, 1950. november 15-én született, de családi gyökerei a Kiskunsághoz kötötték. Vonzotta a paraszti gazdálkodási forma, főként a lovak közelsége volt rá nagy hatással. Életét meg is határozta a lovakkal való foglalkozás, emiatt választotta az agrármérnök hivatást.

Már 13 éves korában a Budapesti Lovas Klub (BLK) lovas szakedzőinek keze alatt kezdte bontogatni szárnyait, fejlődésére a BLK ifjúsági csapatát irányító Hargitay Mátyás hatott leginkább. Lovas adottságaival, jó ütemérzékével, a lovagláshoz szükséges egyéni határozottságával nem csak a BLK lovasai közül, hanem az egész magyar élmezőnyből kiemelkedett. 1967-ben egyéni Ifjúsági Országos és Budapest Bajnokságban győzedelmeskedett. BLK versenyzőként háromszor vett részt Ifjúsági Európa-bajnokságon (1966 Koppenhága, Szigony II., 1967 Jesolo, Görög, 1968, Stoneleigh, Hadfi). És szinte számba sem tudta venni, hány versenyt nyert meg.

Pályafutását felnőtt versenyzőként a dr. Kollár Kornél alezredes irányítása alatt álló Budapesti Honvéd Sport Egyesület (BHSE) lovas szakosztályában folytatta. Kétszer tagja volt a BHSE országos bajnokságot (1971, 1972) nyert csapatának, illetve 1972-ben második lett az országos (felnőtt) egyéni bajnokságban. Eredményessége okán a magyar felnőtt ugró válogatott tagjává jelölték, így 1972-ben lovagolt a híres aacheni versenypályán is. Válogatott versenyzőként nevezték a Müncheni Olimpia Lovas Nagydíjára. A nehéz olimpiai pályán az angol telivér Fáklyás nevű lova verseny közben megsérült, így a küzdelmet fel kellett adniuk. Az olimpia azonban így is maradandó élménye maradt egész életében. 

Az olimpia után a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd átjelentkezett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, és itt diplomázott jó eredménnyel 1977-ben. Egyetemi tanulmányai idején a GEAC Lovas Szakosztályban eredményesen lovagolt. Nevezetes lovai Bob herceg és Izmir, angol telivérek voltak.

A diploma megszerzését követően az Országos Lótenyésztési Felügyelőséghez tartozó Nemzeti Lovarda felügyelője lett, de dolgozott a négyesfogat válogatott egyik szakedzőjeként is. 1980-1982 között kerületi igazgató lett a Kiskőrösi Állami Gazdaságban, de a lovak hiánya miatt elhagyta Kiskőröst.

Mogyoródon magánvállalkozást alapított, párhuzamosan lovas kaszkadőri tevékenységet is folytatott a Haditorna Oktató Közösség csapatában. Kaszkadőrként 12 filmben is szerepelt, amelyek közül legnevezetesebb a Lenkey huszárszázad történetét feldolgozó, az 1848-49-es forradalomnak emléket állító Sára Sándor „80 huszár” című filmje.

A Gödöllői Állattenyésztő Vállalat Parádi Teljesítmény-vizsgáló Állomásán lovas-edzőként és lovasként a fiatal állami tenyészmén-jelöltek ménvizsgákra való felkészítéséért volt felelős 1984-1991 között. Emellett kihelyezett állami sportmének tartásával és képzésével foglalkozott, illetve magán sportlovak felkészítését is végezte.

1992-ben pályázati felhívásra elnyerte az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) Nagycenki Teljesítmény-vizsgáló Állomásának igazgatói tisztjét. Éveken át a modernizált hazai lótenyésztés-szervezés feltételeinek megfelelően készítette ménvizsgákra az állami- és magántulajdonú fiatal tenyészmén-jelölteket. Nagyra becsülte Nielst, Ígéretet, Zemplént és Mythost, a később nevessé vált tenyészméneket.

Nagycenk után az OMMI dunántúli lótenyésztési főfelügyelője lett. Jelen volt a hatósági tenyészszemléken, és rendszeresen járt Budapestre, hogy a Lóútlevél Irodában előállított és kiküldésre váró lóútleveleket szakmailag ellenőrizze, a hatósági hitelesítéssel lássa el.

Születésnapján, 2012. november 15-én ment nyugdíjba. Életében sokat tett a hazai ló-ágazat fejlesztéséért, emléke a lovasok között tovább él.

Forrás: Magyar Lovas Szövetség