Három, férfiasnak tartott sportágban, a labdarúgásban, a vízilabdában és a birkózásban is mind kedvezőbb a lányok megítélése, egyre népszerűbb a női szakág. Az elkövetkező években a helyzet tovább javulhat, de a fejlődéshez eredmények is kellenek.
Munkatársainktól • A kanadai női labdarúgó-világbajnokság döntőjét ötvenezer néző szurkolta végig a helyszínen, a vancouveri stadionban. Ahhoz képes elenyésző szám, hogy az MTK és az FTC női csapatának magyar bajnoki fináléját ezer néző előtt játszották, de a tendencia itthon is látszik: egyre népszerűbbek a férfiasnak tartott sportágakban a női szakágak, amelyekben korábban szinte elképzelhetetlen volt.
Remekelt az U19-es válogatott • Forrás: mlsz.hu
A változás ráadásul rendkívüli tempóban zajlik, a szemünk előtt. Az MLSZ női bizottságában tevékenykedő Csepelyi Adrienn újságíró szerint például még négy évvel ezelőtt is sokkal hátrányosabb volt itthon a gyengébbik nem labdarúgóinak helyzete, mint manapság. „Persze az, hogy az emberek tudnak a női fociról, nem jelenti azt, hogy el is fogadják. Itthon ugyanis férfiprivilégiumnak számít. Ez azért is érdekes, mert Amerikában például fordítva van: az amerikaifutballra tekintenek férfias sportként, a mi focinkra pedig nőiesként, és jóval népszerűbb is a hölgyek körében. Ott már kiépült a rendszer, a női futball az iskolai oktatás része” – vázolja.
Magyarországon még jóval mostohább körülmények fogadják a lányokat, hiszen kevés a csapat, így sokan az általános vagy a középiskola után abbahagyják a játékot, mert az új városban nem találnak maguknak klubot, vagy munka mellett nem tudnak edzésre járni. „Ugyanakkor a női szakágnak az a szerencséje, hogy már kis anyagi ráfordítással látványos eredményt érhet el. Nem véletlen, hogy a szövetség maximálisan támogatja, és a szponzorok is felismerték, hogy gyorsan megtérül a befektetett pénz” – így Csepelyi.
Persze akad még család, amelyben még mindig nem veszik komolyan a kislányt, ha focizni megy, még a korosztályos válogatott meccseken sincsenek ott mindenkinek a szülei. Az idén ősszel azonban az U17-es és az U19-es válogatott is eljutott az Európa-bajnokság selejtezőjének elitkörébe – a sikerek pedig lendíthetnek a szakág szekerén. „A franciák négy évvel ezelőtti jó vb-szereplése nyomán ötezerrel több lány kezdett el futballozni. Arányaiban nézve ez elképesztően magas szám. Az ilyen sikerekhez persze pénz kell. Mindeközben harciasnak sem szabad lennünk, mert az ellenérzést válthat ki, de mindenképpen fel kell magunkra hívni a figyelmet” – jelenti ki Csepelyi Adrienn.
Érdekes a csapatsportok helyzete, hiszen míg például kézilabdában mindig is elfogadott és népszerű volt a szakág, addig vízilabdában ez jobbára az elmúlt évtizedre igaz. Kemény Dénes – a szövetségi kapitányként három olimpiát nyerő – elnök szerint a nők már teljesen felnőttek a férfiakhoz. „Helyenként ugyanolyan megoldásokkal rukkolnak ki, mint a fiúk, élvezhető termék lett a női póló. Ugyanakkor balszerencse, hogy a férfihoz hasonlóan élőben jobban mutat, mint a tévé képernyője előtt, így a lelátón kell kivívnia a népszerűségét. Nem véletlen, hogy a bajnoki döntőn teljesen tele volt a fedett uszoda a Margitszigeten. A diákbajnokságokon is megtelik a lelátó, és már a lányok ismertsége is mind nagyobb” – véli az elnök.
Kemény – a futballhoz hasonlóan – Észak-Amerikát hozta fel példaként, ahol a férfi szakág cseppet sem népszerűbb a nőinél. „De most már nálunk is tervezhetnek a lányok profikarriert. Sőt nekik valamivel könnyebb elérni, mert kisebb a konkurencia. Jól mérhető adat, hogy az utánpótlásvébék történéseit is rengetegen követik nyomon a szövetség honlapján, illetve az is, hogy a Facebookon milyen mértékben nő a megosztások száma” – magyarázza.
Az elnök hozzáteszi: akkor ugrott meg jelentősen a leányjátékosok száma, amikor a válogatott részt vehetett a 2004-es olimpián, illetve egy évvel később világbajnok lett. De még így is kevesebb az igazolt női, mint a férfi pólós.
Ramóna új ismerősei mindig meglepődnek
A női birkózás hazai megítélésén is segített, amikor két évvel ezelőtt Sastin Mariann Budapesten megnyerte a szakág első felnőtt magyar vb-aranyérmét. A junior Európa- és világbajnoki második helyezett Galambos Ramóna ezért is érezheti úgy, hogy sok minden változott, amióta elkezdett birkózni. „A sportkedvelők is mindinkább megbecsülnek minket, és a sportágon belül a fiúk is elfogadják a lányokat, mert látják, hogy mi is ugyanannyit dolgozunk hétről hétre. Amikor otthon bejelentettem, hogy birkózni szeretnék, apu rögtön támogatott, de anyu azt szerette volna, ha nőiesebb sportágat választok. Később azonban elfogadta a döntésemet, és mellém állt” – emlékezik vissza.
Amikor Ramóna új ismerősökkel beszélget, általában meglepődnek azon, hogy milyen sportot űz. „Már felkészültem ezekre a szituációkra, néhány mondatban mindig elmesélem, miért is szeretem csinálni. Nem okoz kellemetlenséget, de remélem, eljön az idő, amikor megúszom a beszélgetéseket magyarázat nélkül”.
Mert – amint arra Csepelyi is rávilágított – van még hová fejlődnie a szemléletnek, amellyel a „férfias” sportágak női szereplőire tekintünk. „Távol vagyunk a skandináv országok szintjétől. A Norvégiában futballozó Kovács Péter azt mondta, hogy a felesége, Melissa Wiik képzettebb játékos nála. Itthon ilyesmi elképzelhetetlen volna. Persze lehetne rosszabb is a helyzet: akad olyan ország, amelyben még kővel dobálják meg a női futballistákat” – mondja az újságíró.
