Vannak, akik értenek a kosárlabdához. megint mások otthonosak a fehér sport, a tenisz világában. Mindkettőben kevesen merhetnek vállalkozni érdemi vélemények formálására. Ezek közé tartozik a 149-szeres válogatott kosárlabdázó, Temesvári Ottó (84), aki lánya, Andrea révén elég sokat és intenzíven foglakozott a tenisszel is. A jochapress.hu előbb a női kosárlabda válogatottról, majd a Djokovics-Federer wimbledoni döntőről kérdezte a Balatonfüreden nyaraló sportembert.
Temesvári Ottó (fotó: JochaPress)
– A női kosarasok Európa-bajnoki szerepléséből két mérkőzést tudtam megnézni: a britek és a belgák ellenit. Sajnos, ezeken a meccseken nem a legjobb arcát mutatta az együttes, viszont a hibák és hiányosságok itt jobban láthatókká váltak. A britek ellen Turneren kívül – aki olykor túlvállalta magát – nem volt kiemelkedő emberünk, a csapat küzdött, mindhiába. Határ Bernadett és társnői, ha már meg is szerezték a labdát, nem tudták stabilan birtokolni, biztosan fogni, megvédeni azt.
– Gondolom, nem egészen véletlenül említette Határ Bernadettet?
– Ez a 208 centiméter magas, még csak 24 éves lány nagy értéke a magyar kosárlabdázásnak! Sokkal másként kellene vele bánni és foglalkozni, mint ahogy az elmúlt években ez történt. A klubok érdeke ugyan fontos, de nem üthetik a válogatott érdekeit. Ha ez a felfogás uralkodna, Határ és több társnője is sokkal előbb tartana, hiszen nyilvánvaló, hogy sokkal több játéklehetőséget kellene kapniuk, mint amennyit a magyar klubokban általában kapnak a hazai játékosok. Ami pedig a csapatjátékot illeti, hiányoztak a szabad területekre labda nélkül történő befutások. Ahhoz hogy helyzet alakulhasson ki, a játékosoknak mutatniuk kell(ene) magukat. Ezt mindenképpen hiányoltam a britek ellen egyébként nyerhető 40 perc során, miként a nálunk egyértelműen nagyobb játékerőt képviselő belgákkal szemben is.
– Mit emelne még ki fontossági alapon?
– A magas játékosok hiányát. Határ ugyanis egymaga nem játszhat végig egy meccset, márpedig ha Horti Dóra visszamegy a klubjába, máris hatalmas gondok vannak. Vagy elő kell venni sürgősen egy-két tehetséges, magas játékost, vagy ezen a poszton nem úszhatjuk meg a honosítást, ha nem akarunk elsüllyedni.
– Ennyit a nőkről, jöjjenek a férfiak, a wimbledoni teniszdöntő!
– Általánosságban mondanám, hogy csalódtam a fiatalokban, akiktől sokkal többet vártam! A már nem is annyira fiatal, de feltörekvő osztrák Thiem (25), a 20 éves görög Tsitsipas vagy a rendkívül magas és fiatal Zverev (22) egyaránt idő előtt kiesett. Végül Djokovics, Federer és Nadal személyére szűkült le a végkifejlet.
– Ahol Djokovics a legkisebb különbséggel, de csak nyerni tudott Federerrel szemben.
– Most inkább Federerről beszélnék, akinek életútját nagyon régen figyelemmel kísérem. A svájci kiválóság egyik gyenge pontja az edzőválasztásokban keresendő. Valahogy sosem találta meg az optimális megoldást. A jelenlegi főedzője, Ljubisics jónak mondható, viszont most már az idő nem neki dolgozik. Ám ő sem tudta igazán megváltoztatni Federer beidegződött szokásait. Ő ugyanis amikor bajban van, vagy csak visszaadogat vagy extrát akar ütni. Ezeket az eseteket nyomon lehetett követni a játékában és így történhetett meg, hogy ugyan több pontot szerzett meg Djokovicsnál, de a világ legjobb fogadó játékosaként számon tartott szerb klasszis a rövidítésekben például simán nyerni tudott.
– Szavaiból kiérződik, hogy Federernek állt a zászló, mégsem tudott nyerni. Ön mit változtatott volna a helyében?
– Kintről könnyű okosnak lenni, ám egy dolgot – Federer nagyságát hangsúlyozva – mégis megkockáztatok. Amikor 40-15-je volt, s ott állt a győzelemtől kartávolságnyira, feltétlenül többet kellett volna kockáztatnia. A szerváinál mindenképpen. Ha nekem 40-15-nél van négy szervalehetőségem ahhoz, hogy megnyerjem a mérkőzést, akkor az első, elrontott szervát követően nem ütök jóval gyengébb másodikat, hanem mind a négy szervalehetőségemet maximálisan megütöm. Négyből egynek igen komoly esélye lehetett volna arra, hogy célba érjen. Így viszont erős-gyengébb, erős-gyengébb szervákkal könnyebben elúszott a nagy lehetőség. Federer egyébként ki nem kényszertett hibákból kétszer annyit csinált, mint Djokovics.
– Mit gondol, a svájciak büszkesége meddig tarthatja meg helyét a legszűkebb élvonalban?
– Amíg saját bevallása szerint élvezi a játékot és be tud jutni a legnagyobb tornákon akár a döntőbe is, addig miért hagyná abba? Más kérdés, mi szerint aligha tartom valószínűnek, hogy negyven fölött is ilyen eredményes tudjon maradni.
(jochapress / Jocha Károly)
