Terék Norbert nyerte a serdülők viadalát az asztaliteniszezők Molnár János-emlékversenyén. A döntőben nagy csatában András Csabát győzte le, Both Olivér bronzérmet szerzett.
Pusztai Viola • „Norbi nyugodtabb, ezt a meccset megnyeri” – jegyezte meg a Molnár János asztalitenisz-emlékverseny nézők közt helyet foglaló, egyik versenybírója a másiknak, miközben a serdülők fináléjában, a döntő szettben 5-1-es hátrányban lévő András Csaba az időkérés alatt próbálta magát összeszedni. Pedig az első, simán elveszített játszma után a következő kettőben úgy tűnt, a BVSC játékosa került lélektani fölénybe. Ráadásul egy héttel korábban a Budapest-bajnokságon simán nyert Terék Norbert ellen.
Terék Norbert (szemben) és András Csaba a döntőben • Fotó: Karikás Gábor
No, de a KSI ígérete már tavaly is bizonyította, hogy kötélből vannak az idegei, és képes koncentráltan játszani, hiszen diadalmaskodott az U13-as korosztályban. Bár az időkérés után a „hazai pályán” szereplő Andrásnak akadtak biztató momentumai, túl nagynak bizonyult az ellenfél előnye, s amikor az embert az ág is húzza, akkor a mindent eldöntő poén csuszából születik. Persze, ez semmit sem von le Terék érdemeiből, akinek az aranyérem mellé tablet is járt.
A győztes szavai az ünnepélyes eredményhirdetés után:
− Remélem, a Molnár János-emlékverseny lassan már a specialitásommá válik, mert nagyon jó érzés állni a dobogó tetején. A döntő szettben, az 5-1-es vezetés birtokában valóban nyugodt voltam, de amíg ki nem alakult ez a különbség, addig kellett hajtanom, és maximálisan koncentrálnom.
Az ezüstérmes szerint az döntött ellenfele javára, hogy ő bután játszott, aminek az volt az oka, hogy nagyon izgult a mérkőzésen:
− Attól féltem, mi lesz, ha nem nyerem meg. A harmadik szettben végig ez járt a fejemben. A legutóbbi két alkalommal megvertem, azt hittem, most is sikerül. Vasárnap az ifjúságiak versenyében idősebbekkel játszom, ott elengedem a kezem, hiszen nincs vesztenivalóm.
A serdülők versenyének dobogósai és helyezettjei • Fotó: Karikás Gábor
A két fiú mellett állt a dobogón Both Olivér is, aki a nap végén bronzérmet szerzett, pedig a csoportkör könnyed győzelmei után a főtábla első körében majdnem szerencsétlenül járt. A Malév SC játékosa ugyanis a nagyteremben várta, hogy szólítsák, miközben a kisteremben vártak rá. Már csaknem leléptették, amikor az utolsó pillanatban „odaugrott” az asztalhoz. A nyolc között pedig hátrányból kellett megfordítania a meccset.
És íme, a véleménye:
− Az izraeli srác nagyon jól játszott, védőjátékosként szigorúan támadott. 2-1-es hátrányban alaposan át kellett gondolnom, mit csináljak, de végül megnyertem a mérkőzést. Az elődöntőben András Csabika remekül játszott, egy szett erejéig sikerült megtörnöm, de 2-1, 9-9-nél könnyű labdát rontottam. Azon ment el a meccs.
Az este az immáron huszonegy éve hagyományos gyertyafényes megemlékezéssel zárult, a jelenlévők az elsötétült teremben, szál gyertyával a kezükben emlékeztek, a BVSC 1995-ben, tragikus balesetben elhunyt játékosára, Molnár Jánosra.
Vasárnap a viadal az ifjúságiak küzdelmeivel zárul, a szombati eredmények ITT elérhetők.
