Éppen két hete jelent meg beszélgetés Török Péterrel, A hét interjúja című sorozatunkban, a magyar futball utánpótlás-neveléséről. Többen is hozzászóltak a témához, általában támogatva Török gondolatait. Mi Szalai Lászlót, az edzőképző központ vezetőjét is felkértük véleményalkotásra, aki azzal a jó hírrel szolgált, hogy új, tudásvágyó, felkészült szakembergarnitúra alakul ki.
Munkatársainktól • Nagy visszhangot váltott ki a Török Péterrel készült, április 24-én közzétett interjúnk. A Haladás VSE egykori vezetőedzője és egyesületi elnöke, az MLSZ főtitkára, aki a felnőttválogatott pályaedzője is volt, a Puskás Ferenccel folytatott, egykori beszélgetéseit felidézve az aranycsapat korszakának futballszemléletén kívül néhány kiváló edzésgyakorlatot is felelevenített.
Két korábbi, sikeres utánpótlás-kapitány, Ubrankovics Mihály és Ziegler János is szót kért, mi pedig felkértük Szalai Lászlót, a szövetség edzőképző központjának a vezetőjét, hogy fejtse ki az álláspontját.
Az interjúban maga Török Péter is előrebocsátotta: „Nem az aranycsapat legendáját akarom tovább fényezni, nem állok elő újabb, nagy történetekkel. Az a korszak, a futballnak az a szellemisége mindörökre eltűnt, és nem másolható.”
A három hozzászóló ezt a kérdést a maga részéről szintén rövidre zárta.
Ubrankovics Mihály például így: „Régebben a körülmények (grundok, több szabadidő), ha ösztönösen is, de nagymértékben segítették a focizni szerető játékosok fejlődését. A sok, játékkal eltöltött idő, a sok egy az egyben való cselezés, a kisebb-nagyobb létszámmal való játékok, a sok labdaérintés, a különféle játékhelyzetekben való döntés megalapozta a labdaérzéket, a technikai felkészültséget s az egyéni taktikai érzéket is. Emellett nagy mértékben alakította a játék iránti szenvedélyt, szeretetet.
Ugyanakkor, mivel ez az időszak szinte önképzés keretében zajlott, az egyéniségek kialakulásának sem voltak korlátai. Amikor 13-14 évesen egyesületi keretek közé kerültek a játékosok, már minden területen igen erős alapokkal rendelkeztek.
A mai, lényegesen megváltozott körülmények miatt kevesebb edzésidőt szinte teljes egészében labdarúgó-specifikus gyakorlatokkal kell megtölteni. A különféle játékok, az egyéni technikai képzés mellett, a fizikai képzéshez is minél több labdás és labda nélküli, speciális mozgásgyakorlatot célszerű alkalmazni.
Ubrankovics teljesen egyetért Török Péterrel: a külföldi edzők foglalkoztatása a korosztályos válogatottakban abszolút célszerűtlen. Ahol az edzők és játékosok sokaságával kell folyamatosan kapcsolatot tartani, a nyelvi nehézségek és a „folyamatos együttélés” hiánya hátrány.
Ziegler János arra esküszik, hogy a szövetségi edzők működésében általa kitalált, és Piller Sándor segítségével megvalósított körforgásos rendszer jó és tiszta, átlátható szervezeti felépítés volt. Három edző vezette a hat korosztály felkészítését. Az edzők is folyvást előbbre léptek egy évet a csapatukkal. Azt gondolta, hogy amikor elér a nyugdíjhoz, a mellette dolgozó segítők átveszik a helyét, és tovább haladnak az együtt megkezdett úton. Szerinte most össze-vissza adogatják a csapatokat, jönnek-mennek az edzők.
Minden gyerek megtalálható az iskolában, mondja, hozzátéve: csak fölfelé kell tudni áramoltatni őket. De úgy érzi: ma ez is szervezetlen valami.
Véleménye szerint sok mindentől függ, hogy egy országban hogyan jönnek ki a tehetségek, de adott szakember a legkorszerűbb szakmai munkával is csak a genetikai adottságoknak megfelelő szintre viheti el egy gyerekeket. Mindenkiből nem lesz válogatott.
Szalai László, az MLSZ edzőképző központjának a vezetője írásban, négy pontban összefoglalva fejtette ki a véleményét.
1.
A mai gyermekek sokkal kevesebb időt töltenek labdarúgással – sőt általánosan mozgással, sporttal – mint az előző generációk. Sokkal több az elszívó hatás és sokkal nagyobb a különböző – elsősorban iskolai – terhelésük is. A labdarúgótudás mellett ennek hatása van a kondicionális képességek megalapozottságára és fejlődésére is, elsősorban az ügyesség, koordinált mozgás hiánya fedezhető fel. Ennek a pótlása nem várható heti 3-4-szer másfél órás futballfoglalkozásoktól. Az iskolai testnevelés sokat segíthetne – akár a motoros képességek, akár a prevenció tekintetében –, azonban ennek a színvonala sok esetben hagy kívánnivalót maga után. Pedig sokszorosan bizonyított tény, hogy adott tevékenységben mutatott kiemelkedő tudás – esetünkben a játékos fejlődése – egyenes arányosságban áll a tevékenységgel eltöltött idővel, vagyis nálunk az edzéssel és focizással.
2.
A labdarúgás oktatásában, a sportág elsajátításában használatos oktatási- és edzésmódszerek ugyanúgy változnak, mint bármely más terület a mindennapi életben. Újabb és újabb kutatások keresik a még hatékonyabb oktatásmódszertani és játékoktatási megoldásokat. Mindenhol célként jelölik meg a kreatív, játékhelyzeteket sikeresen megoldani tudó játékosok nevelését, akik nemcsak gyorsan döntenek, de a megoldásokat tökéletes technikával és magas dinamikai mutatókkal kivitelezni is képesek. Ez a már említett kevés, edzéssel eltöltött idő mellett új kihívásokat jelent edzőknek és játékosoknak is. Kell az ezeket a hatékony és új oktatás módszertani fogásokat ismerő és alkalmazó szakember, de kell a motivált, megfelelő attitűddel rendelkező játékos is a végső sikerhez.
Az új elméletek közé tartozik a játékosok bevonása a tanulási folyamatba, kérdésekkel történő közös probléma- és helyzetmegoldások feldolgozásával. A korosztályosan alkalmazott taktikai és játékelméleti ismeretek csak ilyen módon rögzülhetnek, és lesznek előhívhatók éles helyzetekben. A minél gyakoribb döntési helyzetek, az igazi mérkőzés elemeit tartalmazó játékformák használatában ez jól alakítható. A kisgyermekekkel pedig a korosztályos kognitív képességeiknek megfelelő játékokba kell rejteni az oktatási célokat, nem veszhet el sosem az örömfaktor a foglalkozásaikból.
A teljesítményelemző rendszerek használata (GPS, Catapult) elsősorban a nagypályás labdarúgásban játszó idősebb játékosoknak – és a velük foglalkozó edzőknek – adhatnak támpontokat, segítséget. Használjuk mi is ezeket a rendszereket, mint ahogy az élettani visszajelzéseket adó Polar-t, vagy a játékértést segítő videóelemző szoftvereket és programokat is. Természetesen sok klubnak az anyagi lehetőségek határt szabnak, milyen eszközök beszerzésére van mód, de az edzők ismerik, és szívesen használják ezeket a rendszereket.
3.
Az állandóság kevésbé fontos, mint a megfelelő felfogás, motiváltság az edző és a játékos részéről is. Megújulni képes edzőkkel több évig is harmonikus és folyamatos lehet a tanulási folyamat. Olyan munkakörnyezetet, miliőt kell az edzőnek maga körül teremtenie, amely magával ragadja a játékosait is. A játékosok részéről pedig túl kell lépni az álmodozásokon és kényelmi zónán, és – főleg a nagyobbak esetén – a hét minden napját mindent alá kell rendelniük a fejlődésnek: edzést, étkezést, pihenést, iskolát… Óriási a verseny a futball világában, Európa és más földrészek is tele vannak sikerre és érvényesülésre éhes játékosokkal. Ezek között csak úgy lehet kitűnni, ha még többet tesz valaki a fejlődésért, túl tud lépni az esetlegesen bekövetkező holtpontokon, és fel tud állni a nehéz helyzetekből. A fizikum mellett a lélek erejére is szükség van, amelynek megléte nem mindenkin érzékelhető.
4.
Ma már minden edzőnek megvan a lehetősége a fejlődésre, aki akar tanulni, az tud is. Az edzőképzés itthon 2013 óta jelentős változtatásokon ment keresztül, modern tanfolyami anyagokkal, korosztályos szakmai kiadványokkal, folyamatos és rendszeres továbbképzési napokkal. Ha valakinek ez sem elég, az interneten szakanyagok hatalmas mennyisége lelhető fel, csupán idegen nyelv ismerete szükséges hozzá. A magyar edzői karban is megvannak azok, akik folyamatosan képzik magukat. Lehet, hogy sokan közülük még nem töltenek be jelentős szerepet labdarúgásunkban, nem ismertek a közvélemény számára, szükséges számukra néhány év szakmai gyakorlat, de a folyamat tisztán érzékelhető és megállíthatatlan. Különben is nem az számít, hogy valaki külföldi vagy magyar, a kérdés: felkészült vagy nem? Én ismerek bőven ilyet is és olyat is – külföldiben és magyarban egyaránt.
