Évek kellenek ahhoz, hogy a botrányoktól megtépázott atlétika megítélése helyreálljon – vallja Gyulai Márton, a hazai szövetség főtitkára. A lejtmenetre igyekszik lehetőségként tekinteni, hogy tiszta lappal indulhasson a sportág. De a világrekordok eltörlésének ötletén csak nevetni tud…
reb • Az elmúlt hónapokban a labdarúgáshoz hasonlóan mélyre hatóan negatív hírek járták be a világsajtót az atlétikában. Csakhogy míg a focisták világszervezete, a FIFA és annak vezetői sározódtak be korrupciós vádak miatt, a sportágak királynőjének otthonában az élsport leggyilkosabb mételye, a dopping ütötte fel a fejét. Mint kiderült, Oroszországban szervezett keretek között zajlott a teljesítményfokozás, s bizony az nemzetközi szervezet, az IAAF előző elnöke, Lamine Diack is korrupcióval vádolható.
Az események módfelett rövid összefoglalójából is kitetszik: az atlétika olyan reflektorfénybe került, amelybe nem vágyott, s amelyből nehéz lesz kilépni.
„Utólag nézve elkerülhetetlenek voltak az elmúlt félév történései, viszont mindenkinek azon kell dolgoznia, hogy a negatív sorozatból pozitív fejlemények következzenek – mondja a hazai szövetség főtitkára, Gyulai Márton. – Azzal, hogy fény derült számos szomorú és elkeserítő tettre, egyúttal lehetőség is adódott a rendrakásra, annak érdekében, hogy tiszta lappal kezdjen a sportág. Nyilván kicsit sem rózsás a helyzet, el kell hinnünk, és el kell hitetnünk az emberekkel, hogy igenis, helyrehozható a renomé, a megbízhatóság.”
A megoldást nehéz megtalálni. Közben pedig szülők és gyerekek érhetően ferdébb szemmel figyelik az atlétikát: éppen miattuk, az utánpótláskorú sportolók miatt fontos rendet vágni. Gyulai egyébként – nem a felelősség áthárításaként – felhívja a figyelmet, hogy több szereplőnek is el kell gondolkodni a felelősségén. Oroszországban ugyebár a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA által akkreditált laboratórium működött közre a tiltott teljesítményfokozásban.
A főtitkár sportági hasonlatot hoz: amikor valaki sérülés vagy egyéb ok miatt kihagy a sportpályafutásában, az edzők szerint az eltelt idő kétszerese kell ahhoz, hogy a kimaradás előtti szinte jusson. Ám fejlődésről szó sincs… A botrányokhoz kötődő első adatok 2009-ből származnak, így egyszerű matematikával kiszámítható, 12 évre lenne szükség a rehabilitációhoz. Gyulai úgy látja, és reméli, ennyi azért nem kell, de szerinte is évek telhetnek el a sportág megbecsüléséért zajló harc sikeréig.
Kíváncsiak voltunk, hogy látja: legendás édesapja, az IAAF-ben főtitkári pozíciót is betöltő Gyulai István mit tenne a kialakult helyzetben?
„Bárcsak megkérdezhetném tőle… Apunak tíz évvel ezelőtt volt rálátása a sportágra, azóta rengeteg dolog változott. Abban azonban biztos vagyok, hogy tanáremberként mindennél határozottabban dolgozott volna a megoldásért. És valószínűleg ő is fontosnak tartaná, hogy ne veszítse el az atlétika a sok szempontból meghatározó Oroszországot.”
Gyulai felveti, marketingkommunikációs szempontból érdekes gondolat lehetne megváltoztatni a nemzetközi szövetség nevét, s ily módon is új korszakot nyitni.
A Nagy-Britanniából érkező javaslatok azonban csak nevetéssel reagált. A brit szövetség elnöke, Ed Warner radikális reformokat sürget, amelyet szerinte az összes világcsúcs eltörlésével kellene választóvonallá tenni.
„A korábbi világrekorder, kétszeres világbajnok távolugró Mike Powell legszívesebben felpofozná Warnert. Ennyire határozottan nem lépnék fel ellene, de kétélű fegyver lenne. Az összeset eltöröljük? Az országos csúcsokat is? Mikortól? Ugyan már!…”
A főtitkár kérdésünkre elmondta, idehaza igyekeznek évről évre növelni az utánpótlás-sportolókon végzett doppingvizsgálatok számát és a tájékoztatás minőségét, de nem az elmúlt hónapok történéseinek a hatására, hanem mert eleve fejlődni akarnak.