A Magyar Evezős Szövetség új, három fős szakmai vezetésében az utánpótlás gondozása ifjabb Pergel Lászlónak jutott feladatául. A Csepel Evezős Club 38 éves vezetőedzője szövetségi feladatai mellett megtartja a csepeli munkáit is, így biztosan nem fog unatkozni. Ifjabb Pergel Lászlóval két edzés között sikerült a Gubacsi híd melletti, csepeli evezős telepen beszélgetni terveiről, elképzeléseiről. Érthetően előbb – megkerülve az időrendi sort – az edzői múltra terelődött a szó.
Ifj. Pergel László (fotó: jochapress)
– Tíz éve tettem meg az első lépéseket az edzői pályán. A legkisebbekkel kezdtem itt, Csepelen, mostanra feljebb lépkedve, immár két esztendeje a férfi felnőttek vezetőedzőjeként dolgozom. A szövetséggel részfeladatok szintjén – egyes utánpótláskorú hajóegységek, projektek nemzetközi erőpróbákra történő felkészítésében – már volt munkakapcsolatom, tehát nem teljesen ismeretlenként lépek be a MESZ szakmai vezetői közé.
– A kérdés kínálja önmagát: miért és hogyan lett éppen evezősökkel foglalkozó szakember?
– Esetemben családi örökségről van szó, hiszen édesapám 1966 óta tagja a csepeli evezősklubnak, én pedig 5-6 éves korom óta rendszeresen elkísértem őt ide, a telepre. Az edzések mellett együtt mentünk a versenyekre is, így tulajdonképpen elég későn dőlt el, hogy én is beülök a hajók egyikébe. Ez 12 éves koromban történt meg.
– Versenyzőként nem tudott bankot robbantani…
– Több okból sem vittem sokra evezésben, ahol jobbára csak kisebb versenyeken indultam. Nem sokkal a kezdést követően a labda bűvöletébe kerültem. Az egykor oroszlánbarlangnak számító, csepeli Béke téri stadionban kezdtem el futballozni és ez a kaland 17-18 éves koromig eléggé lekötötte a figyelmemet. Közben hobbi-szinten evezgettem is, majd egy térdsérülés miatt fel kellett hagynom labdarúgó álmaim dédelgetésével. Ma már azt mondom, szerencsére soha nem szakítottam az evezéssel. A focista éveimben is rendszeresen indultam a téli terepfutásokon, a 8,6 kilométeres, hármashatárhegyi távon.
– A térdsérülést követően ismét az evezés lett az elő számú szenvedélye?
– Tíz évig evezgettem, de a serdülőkori kondícionális hátrányt már nem tudtam behozni. Így érzelmileg nem volt akadálya annak, hogy viszonylag korán felhagyva az aktív sporttal, 28 évesen beiratkozzak a TF-re. Előbb testnevelő-edzői minősítést szereztem, majd Egerben a testnevelő tanári diplomát is elértem – négy évig tanárként is tevékenykedtem. Mellette folyamatosan itt, Csepelen is dolgoztam.
– Hogyan indult az edzői pályája?
– Legelső feladatként azt kaptam, hogy toborozzak minél több, a sportág iránt érdeklődő és hadra is fogható gyereket. „Végig is házaltam” sok csepeli és pesterzsébeti általános iskolát. Egy tanév alatt 70-80 gyereket sikerült megnyernem; a mai felnőtt csapatom gerincét a kezdőkből megmaradt 15-20 fiatal alkotja. Szerencsém is volt, hiszen a felsőbb korosztályok mellett működő edzők – például az olimpiai ezüstérmes Melis Zoltán is – egymás után hagyták abba, így én folyamatosan mehettem feljebb és feljebb.
– Szép lassan megérkezett a felnőttekhez, miközben az egész klubot Önre bízták.
– Versenyzőnk van legalább százötven, közülük harmincan hozzám tartoznak. Mivel édesapámmal és Sinka Flórával mindössze hárman vagyunk edzők, így éppen elég dolgunk adódik. Korábbi, tapasztalt kollégánk, Bene László ez év nyarától már a hajók karbantartására és mozgatásukra koncentrálva segíti a szakosztályt.
– Milyen a napi munkabeosztása?
– Nyolckor kezdek a négy, válogatott kerettagunkkal. Czinege Tamás és Boros Bálint idén kormányos nélküli kettesben lett U23-as Európa-bajnok. Mellettük Juhász Tamás és Koncsik Dominik ugyanebben a hajóosztályban, normál súlyban ötödik lett az U23-as Eb-n. Csak déltájban van néhány órám, de ezeket is ki tudom használni.
– A csepeli élversenyzők mellett van még, akit név szerint is ki akar emelni?
– Említést érdemel Kerekes Krisztián is, aki idén először részt vehetett egypárevezősben a poznani Világkupán. Hopp Márton alkatilag sok mindenre képes lehet, a következő évek döntik majd el, mire viszi.
– Csepelen tehát bőven van dolga, s ehhez jött még most ez az utánpótlás kapitányi megbízatás is…
– Számos, korábbi beszélgetésen feltették nekem a kérdést: akarok-e kapitány lenni? Mindig azt válaszoltam, magamtól nem. Amikor a szövetség megkeresett, csak hosszas gondolkodás után válaszoltam igennel. Végül azért fogadtam el a lehetőséget, mert a felvázolt szakmai team, a hármas közös gondolkodás és munkavégzés lehetősége – ismerve a másik, két jelöltet – megmozgatta a fantáziámat. Lőrincz Attilával és Szögi Lászlóval szívesen dolgoznék együtt. Egyedül semmit nem vállaltam volna el. Bár a napi érdemi tevékenységem ideje gyakran belenyúlik majd a késői órákba, mégis azt mondom: szerencsére a csepeli munkakörömet megtarthattam.
– Mi a konkrét feladata, ami egyértelműen Önre hárul?
– Elsősorban az ifjúságiak menedzselése. Már el kellett készíteni a 2023-as éves szakmai programokat. A jövő évi versenynaptár elkészítése után a klubokkal kell egyeztetni: ki mit tud vállalni, például versenyrendezés területén? Ezek mellett folyamatosan kezelnem kell a 15-18 évesek emberi vagy szakmai gondjait. A menedzser szemlélet elfogadtatásán éppen úgy dolgoznom kell, mint a tehetségkutatás adódó tennivalóin. És természetesen nekem is lehetnek gondjaim. Konkrétan az a tény, mely szerint a jelenlegi 15-18 évesek között kevesebb az igazán tehetséges fiatal, akik előléphetnek az U23-asok közé felkerültek helyére. Nyitott kérdés például az, sikerül-e egy új, fiatalokból álló nyolcast kialakítani. Női vonalon erre nem látok esélyt.
– Milyen fronton vár jelentős előrelépést?
– Sokat jelenthet, ha az edzők között is létrejön egy olyan szemléletváltás, amelynek az eredményei középtávon hozhatnak gyümölcsöket. Remélem, sikerül olyan, minőségi alapokkal rendelkező fiatalokat felkutatniuk, akik néhány év elteltével képesek lehetnek nemzetközi szintű eredmények elérésére is.
– Immár van egy nyilvánosságra is hozott, tízéves fejlesztési terve is a szövetségnek.
– Ebbe a tervezetbe a felnőtt kapitány, Lőrincz Attila tette bele a legtöbb munkát, mi Szögivel együtt ezt a vonalat valóban támogattuk. A legfontosabb minden erővel azon lenni, hogy minél több, rátermett fiatalt be tudjunk vonni az evezésbe. Rendszeresen kell látogatni a klubok edzéseit, miként a klubedzőkkel való kapcsolattartásnak is új tartalmat kell adnunk.
– Miként látja esélyeinket a nemzetközi vetélkedéseken?
– Bízom benne, hogy 2023-ban lesz egy olyan fiú négyesünk, amely világszinten is bekerülhet az 5-7. hely egyikére. Női vonalon inkább csak reménykedhetek, de tehetségeink ott is vannak és ez biztató tény.
– Most éppen a téli időszak elején járunk. Ilyenkor az ergométereké a főszerep…
– Ez a február végéig terjedő időszak komoly vízválasztó lehet szinte valamennyi érdekelt számára. Mindenki személyre szabottan megkapta: tőle milyen „ergós” eredmény elérése az elvárás ahhoz, hogy komolyan szóba jöhessen a tavasszal kialakításra kerülő, szűkebb válogatott keretben, illetve az egyes hajóegységekben, amelyek a nemzetközi vetélkedőkre koncentrálhatnak majd. A 2023. évi, Párizsban esedékes ifjúsági vb-re az elnökség támogatásával tíz fő kiutaztatását tartom reálisnak. Az U23-as vb-re a bulgáriai Plovdivban kerül sor, ott is hasonló létszám részvételével kalkulálunk.
– Jelenlegi felkészültségi szintjéből kiindulva, miként tervezi a saját szakmai fejlődését?
– Az önmagukra valamit is adó edzőknek folyamatosan tanulniuk, magukat továbbképezniük kell. Jómagam éppen a negyedik diplomámat szerzem: humánkineziológiát tanulok a Testnevelési Egyetemen. Ami engem illet, elsősorban az erőfejlesztés területén érzem úgy, hogy még rengeteget kell tanulnom, új módszereket kell megismernem és a saját edzői tevékenységembe be kell építenem ezeket az ismereteket. Következetesen keresem a Testnevelési Egyetem azon tanárait, előadóit, akik az erőfejlesztés területén oktatnak. A felnőtt és az U23-as válogatott keretek ez év őszétől dolgoznak egy erőfejlesztő csoporttal, amelyet Pozsonyi Zsolt vezet. Ők például a törzsizomzat fejlesztésében éppen úgy otthonosak, mint a konkrét súlyemelő gyakorlatok területén.
– Mennyiben vált be az optimista várakozása a hármas szakmai vezetés közös munkáját illetően?
– Eddig abszolút pozitívak a benyomásaim, szerencsére az történt, amire számítottam. Szögi Lászlóval hét évig dolgoztam együtt a Csepel EK elnökségében. Mellette Lőrincz Attilával is voltak párhuzamos éveink. Sokat jelenthet, ha az újjáépítés alatt lévő szövetségi evezőstelep elkészül. Ez esetben a szövetségi eszközpark a méltó helyére kerül vissza. Mivel még nem tudjuk, milyen anyagi eszközök állhatnak rendelkezésünkre 2023-ban, ezért az elnökség csak egy „sűrített” anyagot kapott megszavazásra.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
