Seregély Míra első felnőttválogatott gólja nem sokat váratott magára. A tizenkét éves jégkorongozó a lengyelek ellen játszott edzőmeccsen zörgette meg az ellenfél kapuját. Marton Tibor szövetségi kapitány elégedett a teljesítményével.
Pusztai Viola • Seregély Míra még csak tizenkét éves, de már bemutatkozott a felnőtt női jégkorong-válogatottban. Marton Tibor együttese nemrég Lengyelországban játszott két edzőmérkőzést a házigazdákkal, és a szövetségi kapitány több fiatalnak is bizalmat szavazott.
– Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a felnőttválogatottnak, örültem a meghívásnak, de meg is lepett, hogy elutazhattam Katowicébe – mondja Míra. – A mérkőzéseken rendesen kellett hajtanom, de úgy éreztem, hogy a csapatnak és nekem is jól ment. Rengeteget tanultam a három nap alatt, végig figyeltem a társaimat és az ellenfelet is, hogyan küzdenek a jégen. Én is szeretnék felnőttként úgy jégkorongozni, ahogy ők.
Seregély Míra • Fotó: Dr. Nagy Gábor
Marton Tibor azzal indokolta Seregély, valamint a szintén 12 éves Kreisz Emma meghívását, hogy technikailag képzettek, a koruknál fizikálisan érettebbek, s mivel a női hokiban a férfitól eltérően nincs testjáték, így nem féltette őket attól, hogy komolyabb sérülést szenvedhetnek. Mint mondja, nem bánta meg a döntését, hiszen lehetett rájuk számítani, és Lengyelországban az a kérdőjel is kiegyenesedett, hogy mentálisan készen állnak-e a felnőttválogatottságra.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Míra a második, 3-0-ra megnyert mérkőzésen megszerezte élete első gólját is a „nagyok” között.
– Ungár Rebeka hozta a korongot a támadó harmadba, éppen jöttem fel cseréből, és láttam, hogy nem lő, hanem kicselezi a védőjét, középre passzol, én pedig az ütőmről köténnyel besodortam a pakkot. Fantasztikus érzés volt gólt szerezni, hiszen egyáltalán nem számítottam rá, hogy sikerül. A meccskorongot természetesen megkaptam, a lányok pászkát ragasztottak rá, ráírták a nevemet és a dátumot. Nekem pedig legközelebb sütit kell vinnem, amit anyukám készít el, de segítek neki.
Miután testvére, az U18-as válogatott Máté is hokizik, őt követte a jégre. Bátyja nagyon megszerette a sportágat, és a szülők szorgalmazták, hogy Míra is próbálja ki. Megtetszett neki, főleg az, hogy keményen és csapatban kell küzdeni.
A MAC Budapest csatára egyébként a mindennapokban a fiúk között edződik, a klub U14-es csapatának tagja. A legnagyobb erősségének azt tartja, hogy gyorsan gondolkodik a pályán, a fiúkhoz képest jobban átlátja a helyzeteket, hová kell passzolni, mikor érdemes lőni. Amiben a lengyelországi tapasztalatai szerint is fejlődnie kell, az a gyorsaság, a fizikális mutatók és a taktika. Mentségére legyen mondva, utóbbit az ő korosztályában még nem alkalmazzák, de Marton szerint Emmával együtt a felnőttválogatottban gyorsan megtanulták, mi a feladatuk.
– A szövetségi kapitánytól kapott bizalom még inkább megerősített abban, hogy a jégkorongban képzelem el az életem. Visszajelzést kaptam arról, hogy jó játékos vagyok, és az rengeteget jelent. Később szeretném magam kipróbálni külföldön is, mindegy, hogy a tengerentúlon vagy Oroszországban, csak jégen legyen.
Marton Tibor elmondta, nem egyszerű a helyzete, amikor meg kell neveznie a felnőttválogatott keretét, miután kevés játékosból válogathat. Ennek oka, hogy a lányok idővel lemorzsolódnak, mert nem látnak perspektívát a sportágban. A legtöbb országban egyébként munka mellett hokiznak, ha valaki a tengerentúlon bekerül az ösztöndíj-programba, vagy Oroszországban játszik, ahol megfizetik a játékosokat, akkor lehet csak hosszú távon építeni a női hokiban profikarriert. Itthon a legnagyobb probléma, hogy szinte nincsenek leánycsapatok, és a fiúk számának növekedésével egyre kisebb az esély arra, hogy a lányok velük együtt játsszanak. Példaként a korábban A csoportba jutó, sikergenerációnak nevezett U18-as válogatottat hozza, amelynek tagjai akkoriban mind fiúcsapatokban szerepeltek.
