A pénz napról napra jobban és jobban dirigálja az életünket és – sajnos – nagyon sokan nem is tudnak (vagy nem is akarnak) ebből az egyre erősödő mókuskerék-hatásból kiszállni. es – megint sajnos – leginkább azok járnak elől, akik nem a nyomorból akarnak menekülni, hanem a még többet és többet birtokolni vágyás lendülete, a mohó harácsolási vágy visz előre.
Ennek a népbetegségnek a jelei ott láthatók leginkább, ahol a legtöbb pénz van. A magyar sportéletben például a legsikeresebben szerepelt kajak-kenu sportágban. A nagy átlag szemében olyan csillagászati összegek röpködnek, amelyek hovatovább megfordíthatják a londoni sikerek megalapozta jó össznépi hangulatot!
Hogy kinek van igaza? Mindenkinek a maga szubjektív szemszögéből nézve, és senkinek, ha kicsit felülemelkedünk – legalább másfél méternyire – gyarló, földi dolgaink fölé. Mert mit ér vele bárki is, ha nem fele, hanem holnaptól akár kétszer annyija is van, ha az élete egyébként tele van békétlenséggel, irigységgel és rossz emberi kapcsolatokkal, haragosokkal, pereskedésekkel?
Persze akik önként és dalolva beneveznek ebbe az össznépi nagy birkózómeccsbe, azok ilyesmikkel nem foglalkoznak, fel sem fogják talán, miről is értekeznék tulajdonképpen e sorokon. Nyilván így van ezzel a napjainkban leginkább beszédtémát adó, immár hivatalosan is eltávozott korábbi bálvány, Douchev-Janics Natasa is.
