Edző és versenyzője nem mindennapi módon szerzett ellenfelet a május 31-i ütközetre, az interneten keresztül ötezer dollárt ajánlottak föl egy, a kategória élmezőnyébe tartozó öklözőnek, ha hajlandó ringbe lépni a magyar fővárosban. Egy amerikai lány bevállalta a matekot.

„Jól haladnak az előkészületek, rengeteg a szervezéssel járó teendő, de minden rendben van – mondja Kiss Zoltán a budapesti Kaméleon Klubban megrendezésre kerülő Belinszky Krisztina – Melissa Shaffer WIBC/GBU minisúlyú bajnoki címmérkőzés előkészületeiről. – Száz százalékig biztos vagyok Kriszti győzelmében, nála kevesebb fanatikus embert ismerek.”

Érződik, a tréner tűzbe menne tanítványáért, akit Magyarország legjobb női ökölvívójának tart. „Toto” elismeri Csábi Bettina és Miló Viktória eredményeit is, de úgy véli, sportolója nívósabb ellenfelekkel szemben verekedte ki öveit, soha nem tért ki a kihívások elől. Kijelenti, a törékeny szőke lány külföldön is bevállalja a rizikós meccseket, s nemrég Japánban veresége ellenére is élete legjobbját nyújtotta. „Zúgó vastaps kísérte le a szorítóból, nagyon büszke voltam rá. Éppen ezért bánt, hogy azok a drukkerek, akik Milót és Csábit elismerik, Krisztivel szemben sokszor negatív kritikát fogalmaznak meg internetes hozzászólásaikban. Kriszti nagyon érzékeny ember, neki is rosszul esik, ha semmibe veszik a munkáját, s az eredményeit” – beszél sportolójáról a tréner.

Kiss Zoltán úgy érzi, jó úton haladnak, pedig a kezdet nem volt könnyű, elmondása szerint sokan rossz szemmel nézték, amikor megalakították klubjukat.

„Az okokat ma sem tudom, öt-hat sikeres gála után is kaptuk a megjegyzéseket. Voltak apróbb problémáink a szövetség képviselőjével is, de ezek közel sem voltak akkora horderejűek, mint amekkora visszhang kísérte őket. Szinte mindig megkaptuk a segítséget, ha az utolsó pillanatban szóltam, akkor is elintéztek mindent. Egyedül a móri gálával kapcsolatban vannak rossz emlékeim, ahol három világbajnoki címünk úszott el. A bíróküldés körüli hercehurca, s egyéb problémák jelentősen rányomták bélyegüket a rendezvényre. Ez nem magyarázkodás, ez tény.”

Kiss Zoltán elmondása szerint nagyon komolyan veszi az általa irányított klubot, büszke a Belinszky Krisztinával közösen kialakított Szentendrei út 113. alatti bázisukra, de már azon töri a fejét, miként csináljanak egy szuper boksztermet az óbudai önkormányzattól kapott, az eddiginél jóval tágasabb helyiségből. „Toto” nem tagadja, jól esik neki, hogy szűkebb pátriája figyelemmel kíséri, s segíti munkáját. Imádja Óbudát, itt nőtt fel, mindenkit ismer, semmi pénzért nem hagyná el még egyszer hosszabb időre a jól ismert környéket.

Éppen elég volt a majd 12 esztendős távollét, hiszen Kiss Zoltán csak 1995-ben, másfél éves ausztriai s több mint egy évtizedes ausztráliai világvándorlás után települt vissza újra Magyarországra. 2004-ben Szűcs László révén aztán a honi bunyóba is bekapcsolódott. Bemutatkoznia nem kellett senkinek, hiszen a sportággal 1967-ben örök barátságot kötött, többek között bokszolt az Építők, az Újpesti Dózsa, a Ferencváros és az Óbudai TSZ SK színeiben is, s olyan edzők irányították, mint Szakács Béla, Nagy László, Fogarasi Mihály vagy Koch István. „Toto” nem felejti el megemlíteni dr. Csötönyi Sándor MÖSZ elnök nevét sem, a sok segítségért mai napig hálás a régi barátnak. A magát „örök” óbudainak tartó 55 éves egykori üvegfúvó ma is jó érzéssel emlékszik vissza pályafutására, büszke korosztályos válogatottként elért sikereire, de úgy érzi, 1983-as visszavonulásáig a felnőttek között is megállta a helyét. Kiderül, a külföldön töltött évek alatt sem maradt hűtlen az ökölvíváshoz, elmondása szerint Ausztriában hat-, míg Ausztráliában nyolc mérkőzést vívott.

Talán a „kint” megszokott mentalitás az oka, de az egykori ökölvívó nehezen tudja elfogadni az itthon sokszor tetten érhető ellenséges légkört, s nem tud mit kezdeni az internetes hozzászólók arcnélküli „véleményeivel” sem. „Engem is mindenféle csalónak neveztek már, de azt senki nem tudja, hogy a saját pénzemből 30 milliót tettem eddig a bokszba. Könnyű a neten keresztül kritizálni, általában olyanok teszik, akiknek az életben nem volt még a kezükön bokszkesztyű. Kikérem a sportág összes szereplője nevében ezt a hozzáállást!” – mondja Kiss Zoltán, de érkezik kritika a szaksajtó felé is. – „Az újságírók egy része már a mérkőzés előtti Himnusz alatt azon gondolkodik, mi rosszat írjanak Belinszky Krisztináról vagy a rendezvényünkről, miközben a banketten két pofára tömik magukba az ételt. Biztos nem csinálunk mindent jól, előfordulnak hibák, de a negatívumok mellett miért nem lehet a jó dolgokról is írni?”

Kiss Zoltán is osztja azt, a már több hazai szakember által megfogalmazott véleményt, miszerint a magyar profi ökölvívás csak összefogással érhet el lehetőségei felső határához. „El kell felejteni azt, ha valaki rendez egy gálát, akkor néhány promóter pénzt kér azért, hogy fellépjen a versenyzője. Ezeken a rendezvényeken pénzt keresni nem lehet, a hangsúly azon kellene hogy legyen, hogy minél több jó „magyar-magyar” meccset lássanak a nézők. Ez mindenkinek jó lenne: az ökölvívók fejlődnének, a közönség pedig színvonalas találkozókkal visszaszokhatna a bokszeseményekhez.”

A hat gyermekkel és hat unokával büszkélkedő tréner azt is elmondja, nagyon örül, hogy az általa a világ egyik legjobb ökölvívójának tartott Kovács István került a profi tagozat élére. Ám nem titkolja, félti is barátját, hogy a sok alaptalan kritikától előbb-utóbb elmegy a kedve, így hiába a jó ötletek, kérdés, lesz-e ereje a megvalósításhoz?

A magyar ökölvívást kísérő problémák ellenére Kiss Zoltán jól érzi magát a bőrében, boldog, hiszen nap, mint nap szenvedélyének, az ökölvívásnak hódolhat. Testőr cége jóvoltából a maga ura, ha kell, délelőtt, délután edzést tarthat, csiszolhatja amatőr és profi bunyósait. Úgy véli, tehetség bőven van körülötte, fontosnak tartja, hogy kihozza belőlük a maximumot. „Akkor leszek elégedet, ha azok a gyerekek, akik nálam edzenek, elérik azokat a célokat, amit annak idején mi is elértünk. Szeretném, ha minél előbb világbajnokok lennének, akár amatőrben, akár profiban!”

Balogh Zoltán  – www.monokli.com