Kár lenne tagadni, világunkban a pénz szerepe napról napra nő. Ezzel párhuzamosan pedig az is kézzelfogható tendencia, hogy mind többen elveszítik realitásérzetüket és egyre kevésbé elfogadható nyilatkozatokat tesznek. Ezek – sajnos – a magyar sajtóban is mind gyakrabban olvashatók.
Stieber Mercédesz
A rossz példa – megint sajnos – a nyugati, óriási klubokból indul ki, onnan fertőzi az egész sportvilágot. De maradjunk Magyarországon, hiszen itt élünk, az itteni viszonyokból kellene kiindulni, azokhoz alkalmazkodni! Ám erre mind kevesebb a szándék és mind több, a normalitás talajáról elrugaszkodó megnyilvánulás. ami természetesen az átlagembereknél csak rossz vért szül, rontja a közhangulatot.
Tényként le kell szögezni, hogy a magyar élsportolók – és elsősorban közöttük is a csapatjátékokban szereplők – nagy többsége messze érdemein felül túl van fizetve. Az első helyen az „aranylábú” futballistáink vannak, akiknek az NB I-ben az átlagfizetése az utóbbi 4-5 évben a korábbi többszörösére emelkedett és most már lassan hivatalosan bevallottan is messze a egymilliós határ fölött van. És mit kapunk ezért cserébe? Hát bizony nem sokat. Ha igaz, ami megjelent, a Ferencváros évi 480 millióért vásárolt be labdarúgó edzőt, miközben adják-veszik a játékosokat – a drukkerek legtöbbje nem is ismeri az aktuális összeállítást… Bárki bírálja ezt az esztelen és egyben reménytelen költekezést (hiszen a „nagy” nyugati klubokkal sosem lehetünk vásárlóerőben versenyképesek), az jogosan teszi. Az egyre nagyobb költekezés haszonélvezői a játékosok, akik legtöbbje a jelenlegi fizetésük törtrészét sem szolgálja meg.
Ezen örökzöld témán túllépve, most két, egymástól független, alig 24 órán belül megjelent nyilatkozat indított be. Olvasom a Nemzeti Sportban, hogy a kosárlabdázó Lóránt Péter – a magyar játékosokat képviselő Kosárlabdázók Érdekvédelmi Szervezetének elnöke – „bízik benne, hogy a magyar kosarasoknak annyi tartalékjuk van, hogy szeptemberig, amikorra remélhetően normalizálódik a helyzet, kitartson a pénzük.”
Bevallom, ettől a kijelentéstől felforrt a hűtővizem. Ez az ember ugyanis nyilvánvalóan vagy nincs tisztában a hazai átlagemberek viszonyaival, vagy nem akar azokról tudomást szerezni! És az sem fordul meg a fejében, hogy ő mennyire hálás lehet a sorsának azért, hogy havonta milliós fizetést utalnak át neki, amiért – állítólag – azt teheti, ami számára nem csak munka, hanem szórakozás is. És ez az idézett kijelentés azokra a sportolókra is vonatkozik, akiknek az érdekeit ő képviseli. Márpedig köztudott tény, hogy ma az NB I-es „profi” kosarasoknál még a kispadon ülő, tizedik játékosnak is félmillió fölötti havi alapfizetése van. Tudni illene Lóránt Péternek és elkényeztetett társainak- akik messze nem világszínvonalon produkálnak! -, hogy 2020-ban Magyarországon legalább egymillió embernek havi százezres vagy annál kisebb nyugdíjból kell megélniük. És ezen honfitársaink nagy többsége tisztességes munkával jutott el odáig, hogy 40-45 év után ennyi nyugdíjra futja részükre az államháztartásból. És ezeknek a valóban beosztásra – nem ritkán filléreskedésre – berendezkedni kénytelen – honfitársaink hangja nem kap ilyen publicitást, mint amit Lóránt Péter és társai megkapnak. Akiknek szeretném javasolni, hogy dörzsöljék meg kicsit a szemüket, nézzenek körül a magyar valóságban, örüljenek a jó dolguknak és burkolózzanak mély hallgatásba! És legfőképpen pedig: tanuljanak meg beosztással és előre is gondolkodva élni.
Hasonló az ajánlatom a Magyar Nemzet hasábjain panaszkodó Stieber Mercédesz számára is. Az egykor világklasszis vízilabdázó hölgy Olaszországban, a francia Riviérától 12 kilométernyire tengeti életét, ahol jelenleg egy messze nem világverő női pólóscsapat edzője. Szegény Mercédesznek jelenleg nincs jövedelme, akitől azt is megtudhatjuk, hogy „A kormány most azon van, hogy létrehozzon egy pénzalapot a bajba került edzőknek. Ha ez megvalósul, talán kapunk havi ötszáz eurót, ami alig több a semminél.”
Ebben a „lesajnált” várakozásban nyilvánvalóan az is benne van, hogy a mi kiválóságunk a normál időkben ott, Olaszországban több ezer eurót keres havonta. Most viszont egy ideig jó, ha megkapja majd a havi ötszázat, ami – szerinte – alig több a semminél.
Ötszáz euró, az jelenleg minimum 170 ezer forint, de inkább több. Ezzel merem szembeállítani a 2,8 millió magyar nyugdíjas ÁTLAG havi juttatását, ami nem éri el a 140 ezer forintot!
Ébresztő!!!
(jochapress / Jocha Károly)
