Az Öreg / Tóthné Stupián Anikó írása
Kimegyek futni. Nincs ebben semmi különös, hisz rendszeresen futok. Mégis itt a monostorapáti erdőben ez más. Talán mert nekem is új, mert itt én is szabad vagyok. Itt én is szabadon futhatok, mintha én is edző táboroznék, nem csak a versenyzőim. Gyönyörű az erdő. Ma van az utolsó napunk, az ebédidőm áldoztam be, hogy ma is futhassak a sárguló fák lombjai közt és az avar hangja ropogjon a lábam alatt.
