Kiválóan szerepeltek a magyar úszók az eindhoveni Európa-bajnokságon, különösen Cseh László két aranyérme számít kiemelkedő teljesítménynek. De mit üzen a márciusi remeklés pekingi szemszögből? Erről kérdezte honlapunk Cseh mesterét, Turi Györgyöt.
– Szabadnap van?
– Szó sincs róla. Csak délelőtt kaptak felmentést a gyerekek az edzés alól, mert a tévében kezdtünk. Igaz, ettől még Lacika lement úszni, csak úgy, magától.
– Egy ilyen fárasztó sorozat után is?
– Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek, de nem lehet máshogy. Figyeljük a vetélytársakat, állandóan az interneten lógunk, és látjuk az időeredményeket. Mindegy, hogy miként, meg hogyan, a lényeg, hogy mit mutat az óra. Versenyben kell maradni.
– Nem sokáig élt Bernard ötvenes világrekordja. Ezt már hallotta?
– Nem.
– Hajnalban az ausztrál Sullivan ötvenen 21.41-re javította.
– Tényleg? Ez hihetetlen… Szóval ezért is mondom, nagyon komoly dolgok zajlanak manapság a világ úszósportjában. Ezért szajkózom azt, hogy egy pillanatra sem dőlhetünk hátra, még egy ilyen jól sikerült Európa-bajnokságot követően sem.
– Az azonban mégiscsak figyelemre méltó, hogy Laci megdöntötte az Európa-rekordot, nem?
– Három éve már úszott ennyit Montrealban, azaz ne tulajdonítsunk a négy századnyi javulásnak óriási jelentőséget. Három év alatt ennyit muszáj elérni, mert ha ez sem lenne, akkor volna baj, hiszen azt jelentené, még a dobogós helyezés sem reális Pekingben.
– Decemberben pedig, ha rövidpályán is, világrekordokat úszott, azaz úgy fest, elkapta a fonalat.
– A világcsúcs objektív dolog, kétségtelen, és én Debrecenben meg is mondtam, hogy rekordokat várok tőle. Utána azonban elkezdődött egy új szakasz, és az azóta eltelt hónapok során építkeztünk. Ennyi idő alatt nem lehet állóképességet, gyorsasági állóképességet és gyorsaságot is szerezni: a két magaslati edzőtáborozás során az alapállóképesség megszerzése volt a cél, a java csak most jön, azaz a minőségi munka. Ugyanez Szepesi Nikolettre is vonatkozik, most szép időt úszott, de elfogyhat az előny, és talán épp egy döntőre lesz elég, ha nem lépünk tovább.
– Viszont épp az, hogy még csak az alapállóképesség szintjéig jutva teljesítettek úgy, mint máskor csúcsformában, reményt ad a szép pekingi eredményekre, nem?
– Persze, nem ment rosszul a gyerekeknek, ez tény. Ám most nem szabad ünnepelni magunkat, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Nagyon tévúton jár az, aki azt gondolja, hogy az eindhoveni nyolc érem miatt itt van a kánaán. Amerika, Ausztrália, Japán, Kína – megannyi számban érkeznek innen világklasszisok, európaiak is hiányoztak ebből és abból a mezőnyből, tehát az egész magyar válogatottnak hatalmas munkát kell még elvégeznie, ha mosolyogva akarunk hazatérni Pekingből.
– Az elmúlt időszakban Európának inkább az európai versenyeken ment jól, igaz, már Athén sem volt egy fáklyásmenet, Amerika és Ausztrália ugyanis nagyon dominál. A helyszín most Ázsia, ráadásul egy teljesen egyedi időrend szerint bonyolítják az eseményt.
– Én erre azt válaszolom, Szöulban egészen jól úsztak a magyarok húsz évvel ezelőtt. Pekingről pedig annyit, abszolút meg vagyok elégedve a helyszínnel, a létesítménnyel, és tőlem sosem fogják azt hallani, hogy a reggeli kezdésre hivatkozva keresek kifogásokat. Két éve tudható, mikor lesznek a finálék, erre fel lehet készülni – az akklimatizáció optimalizálására is megvan a javaslatunk, azaz nem hiszem, hogy bármi meglepetés érhetne bennünket. Legalábbis a verseny körülményeit illetően.
– Mert egyébként?
– Itt van például ez az úszódressz. Az új Speedo. A 14 idei világrekordból 13-at ebben döntöttek meg. Lehet, hogy ez a személyiségemből fakad, mert én még magammal szemben is örök bizalmatlansággal viseltetem, de felvetődik: nem ad-e olyan jellegű előnyt ez a felszerelés, ami már nem megengedett? Nem befolyásolja-e az anyaga vagy az alá kerülő levegő a benne úszó fajsúlyát? Nem tartja-e jobban fenn a vizen?
– Ezek súlyos kérdések…
– De még súlyosabbak azok, amelyek a szakmai tisztánlátást zavarják. Említette az ausztrál Sullivant. Tavaly hetedik volt a hazai rendezésű világbajnokságon, ugyanebben az időpontban. Bernard be sem került a fináléba. Őszintén: hogy lehet ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmasat javulni? Száz gyorson ez nem volt divat. Másutt sem, de ebben a számban pláne nem. Engem nemrég megtaláltak, és ajánlottak valami csodaszert, bár nem kizárt, csak provokátor volt az illető. Én elhajtottam – de lehet, hogy van, aki nem hajtja el. Ezek miatt mondom, hogy Lacika öt éve mindig ott van az élmezőnyben, fejlődik, egyetlen botlása volt, a tavalyi melbourne-i vb-n 400 vegyesen – azaz remélhetőleg elhiszik neki és nekem is, hogy az ő sikere valóban tisztességes munka gyümölcse.
– Mi vár még rá Pekingig?
– Megvan a részletes felkészülési program, négy négyhetes mezzociklusra osztva. Minden negyedik hét lezárásaként elmegyünk valamilyen versenyre, akár itthon, akár külföldön, abból a megfontolásból, hogy ezt az edzés-edzés-edzés folyamatot megtörjük valamivel, kizökkenjünk a monotóniából. És a versenyprogram is elég változatos lesz, azaz nem kizárólag vegyesen indul majd, lehet, hogy néha 200 mellen vagy 100 háton, hogy ez se legyen unalmas. Úgy vélem, ez a megfelelő út ahhoz, hogy csúcsformába tudjon kerülni a többiekkel egyetemben 2008 augusztusára.
