Ahogyan Újszász neve a lábtoll-labdával, Makláré az ugrókötéllel forrt össze. Nagyjából százharminc – döntően utánpótlás korú – versenyző készül a heves megyei településen. Világ- és Európa-bajnoki címeket hoztak a világ minden tájáról. Bovden a kézben és követhetetlen pattogás – Makláron jártunk.
reb • Kinek mi jut eszébe Maklárról? Sokaknak talán az egyszerű kérdés: az meg ugyan hol van? Jelentjük, Egertől néhány kilométerre található a nagyjából 2400 lelket számláló település. S ha nem hallott róla, restellje, mert a gyermekkor egyik kedves játékszerével, az ugrókötéllel mesterien bánó fiatalokkal nincs képben.
Körülbelül huszonöt éve az egykori békéscsabai szertornász, Kovácsné Farkas Zsuzsa elnök megteremtette a sportág alapjait Makláron. Bizony, sportág. Bár a kívülállók többsége nincs tisztában azzal, hogy mekkora fizikai igénybevételt jelent az ugrókötelezés. Pedig nem akármilyen erő vagy sebesség kell hozzá. Csak példaként: a gyorsasági számban fél perc alatt kétszáztizet, három perc alatt nagyjából ezret lehet hajtani.
Gyors és látványos gyakorlatokra képesek az ugrókötelesek Makláron
„Emlékszem, akkoriban még mindenütt csak néztek ránk, hogy mit akarunk ezzel – mondja a lánya, Kovács Judit, aki szintén edzőként dolgozik a Maklári Bosch Kötélugró Klubban. – Persze a gyerekek, szülők érdeklődtek, a kezdőkből hamar haladók lettek, s már egy-két évvel a kezdést követően nemzetközi versenyeken indultunk.”
Mára pedig világ- és Európa-bajnokok hajtják a kötelet Makláron. Pontosabban, most nem ott, mert bő másfél éve használhatatlan az általános iskola tornaterme. Igaz, március végére talán megnyitják, de addig is „albérletben” edzenek. Ottjártunkkor az állandóan viccelődő és jókedvű edző egy egri iskola kicsiny termébe húzta be a mobil zeneszettet.
A dalt hallva csapatnyi lány egyszerre ragad kötelet, s kezdi el hajtani olyan sebességgel, amelyet nehéz szemmel követni. Az eszközök egyébként egyediek: némelyik színes, gyöngyökkel kirakott, másik pedig olyan vékony fémfonalból van, amelyet tényleg nem lehet látni, ha belelendül a használója. Amikor a 11 éves Bozsik Regina először tért be edzésre, nem hitte volna, hogy valaha képes lesz végrehajtani a látottakat…
Vagy a nem látottakat.
„Ez igazából bovden, amellyel a biciklin fékeznek. Elég speciális eszköz, de szerencsére külön elkészítik nekünk. Igaz, ezt nem mindenki kezébe ajánlom, mert sokan csúnya sérüléseket szereznek, ha rosszul hajtanak” – teszi hozzá Kovács Judit.
A lányokon nem látunk lila foltokat. Mosolyt, jókedvet annál inkább. Móka és kacagás dobja fel a tréninget, a légkör kedves, de ha egyszer a kezekbe kerülnek a kötelek…
„Sok ismerősöm csak azt hiszi, egyszerű, mintha csak a parkban ugrálnánk, pedig egyáltalán nem – teszi teljessé a képet a 16 éves Bánhegyi Flóra. – Kemények az edzések, sokat kell gyakorolni, hogy bírjuk a tempót. Mégis, minden alkalommal kiélhetjük a kreativitásunkat”.
Kovács is nagy az ugrókötél nagy erényének tartja, hogy a gyorsasági számok mellett különböző formációk is vannak, így a fiatalok is részt vehetnek a gyakorlatok megalkotásában.
Bár az ismeretleneknek még mindig el kell magyarázni, hogy a kötélugrás nem hobbisport, a falu nagy becsben tartja őket. Például, amikor külföldi versenyen járnak, a közvetítést a maklári televízió is adja, így aztán mindenki követheti. Szinte a szélrózsa minden irányába eljutottak már, az Egyesület Államoktól egészen Hongkongig. S Kovács büszke arra – amit egyébként egy-két kisebb olimpiai sportág is megirigyelhetne tőlük –, hogy a viadalokra a támogatóik, az önkormányzat segítségével jutnak el, nem a szülőknek kell kifizetni az utakat. „Mert akkor nem azok utaznának, akik megengedhetik maguknak…”
Tudásuk alapján sokaknak van helyük a csapatban, amely az idén nemzetközi versenyeken és Európa-bajnokságon szerepel.
És a hagyományokat elnézve bővíthetik a vitrint a makláriak.
Szombaton az M! Sport Jövünk! című utánpótlás-magazinjában videóriportot láthatnak a maklári ugrókötelesekről.
