A Diósgyőrben folytatja az Angliából hazatérő Bukrán Erik. A Hull City 19 éves korábbi kapusa honlapunknak mesélt a szigetországban töltött időszakáról, sikerekről és kudarcokról, valamint hazatérésének okairól.
Majer Dániel •Hazatért a szigetországból Bukrán Erik, a Hull City és a Bolton korábbi kapusa. A még mindig csak 19 éves hálóőr a Diósgyőrben folytatja, miután úgy döntött, inkább futballozik az NB III-ban, megpróbálva beverekednie magát az NB I-es csapatba, mintsem az angol nyolcadosztályban játsszon.
Itt még a Bolton mezében • Forrás: origo.hu
Bukrán Erik a Magyar Futball Akadémia labdarúgójaként, három évvel ezelőtt igazolt az angliai Boltonba. Az Egri Kapus Akadémián edződött hálóőr Illyés Dániel korábbi profi labdarúgó és Billy Stewart, a Liverpool egykori kapusedzője közbenjárásának és elsősorban saját teljesítményének köszönhette a lehetőséget. Rövidesen a Hull Cityhez került, ahol egészen az U21-es csapatig jutott, amely megnyerte a harmadosztályú tartalékbajnokságot. „Az első két-három hónapom nagyon sűrű volt. Előfordult, hogy nyolc-kilenc mérkőzésen védtem négy hét alatt, az U18-as és az U21-es csapatban felváltva. Utóbbiban az első számú kapus kölcsönadása miatt kaptam lehetőséget, aki két hónap után visszatért, én pedig kölcsönbe kerültem a Scarboroughba.”
Rövid ideg a nyolcadosztályú együttesben folytatta, amelyben főleg a labdarúgás fizikális oldalából kapott ízelítőt. „Hétfőtől péntekig a Hull Cityben edzettem, hétvégén pedig elutaztam a Scarboroughba a mérkőzésre. Nagyon korrekten fogadtak, és kis csapathoz képest a körülmények is jók voltak. Eszméletlenül hajtós meccseket játszottunk, leginkább az erő dominált. Technikailag nem voltak túl képzettek, sokszor korábban számomra elképzelhetetlen szituációkban találtam magam, a képzetlenségüket viszont küzdéssel kompenzálták, szerintem itthon több NB II-es csapatot is megszorítottak volna. Egy hónapra írtunk alá, de annyira elégedettek voltak velem, hogy rögtön meg akarták hosszabbítani a kölcsönszerződésemet. Nemsokára azonban visszahívott a Hull, mert sérüléshullám söpört végig a csapaton, és kellettem.”
Így visszakerült a korábban megismert, rengeteg mérkőzéssel járó körforgásba. „Volt, hogy szombaton, kedden, majd pénteken is pályára léptem. Eszméletlen nagy volt a pörgés. De jól ment a védés, legalábbis ami az U21-es csapatot illeti. Előfordult, hogy a meccs emberének is megválasztottak. Az U18-as együttesben ezzel ellentétben viszont förtelmes volt játszani. A Birmingham például úgy vert minket öt-nullra, hogy két tizenegyest fogtam meg, és az ellenfél tizenkilenc lövéséből tizennégy eltalálta a kaput. Az utolsó helyek egyikén álltunk és akármit, csináltam, szinte mindig kikaptunk. Katasztrófa volt! A Watford elleni három-nullás vereség alkalmával eszméletlenül jól védtem, dicsértek is a meccs után, én mégis rosszul éreztem magam, mert azért megyek ki a gyepre, hogy nyerjek. Egy idő után nagyon kellemetlenné vált ez az egész, nem szerettem volna így végigcsinálni a szezont, ráadásul az U21-ben a nálam idősebb, első csapathoz közelebb álló kapus kezdett védeni, ezért kértem, hogy hadd mehessek újra kölcsönbe.”
A célállomás ismét Scarborough volt, ahol azonban új menedzser várta Eriket és rögtön közölte vele: amint olyan kapust tud igazolni, aki teljes állásban a rendelkezésére áll és nem csak a mérkőzésre jelenik meg, őt teszi a kapuba. A magyar hálóőrt edzői csak a találkozókra engedték el, így sok választása nem maradt. „Az utolsó pár hónapban több lehetőségem is volt, Billy Stewarttal tartottam a kapcsolatot. A negyedosztályú Accringtonban próbajátékon is jártam, elégedettek voltak velem az ottani edzők. Miközben a válaszra vártam, Illyés Dániel és Tőkés László által a Gyirmót is megkeresett. Sok jót hallottam az NB I-ről, őszintén szólva megdobbant a szívem.”
A diósgyőri bemutatás • Forrás: 24.hu
Végül hazajött, mondván szakmailag többet ér az NB I vagy az NB II, mint az angol nyolcadosztályú vagy U21-es bajnokság. De mielőtt itthon folytatta, pihenni szeretett volna. „Szükségem volt egy hónap szünetre, rendbe kellett tennem a gondolataimat, meglehetősen fásulttá váltam idény közben. Bántott az U18-as sikertelenség és az, hogy nem tudtam felülmúlni az U21-es riválisomat. Nem mondanám, hogy rosszabb voltam nála, sőt, edzéseken többször is jobb teljesítményt nyújtottam, csak hát Angliában is érvényes az, hogy a külföldieknek sokkal jobbnak kell lenniük a hazai játékosoknál, ha a csapatba akarnak kerülni. Nem követtem el nagy hibákat az U21-ben, és játszottam kifejezetten jó mérkőzéseket, de sokkal nem teljesítettem nála jobban.”
A gyirmóti lehetőség végül elsikkadt, de jött helyette másik, szeptemberben aláírt Diósgyőrbe. „Annyira jó érzés volt belecsöppenni komoly felnőttcsapat életébe, amely nagy célokat tűz ki maga elé, a vezetőséget érdeklik az eredmények, bejönnek az öltözőbe, ha rosszabbul mennek a dolgok, gondolni kell a szurkolókra, és még sorolhatnám. Teljesen más impulzusok érnek itt, mint a nyolcadosztályban vagy az U21-ben.”
Azzal természetesen tisztában van, hogy az első csapatba bekerülnie itt sem lesz könnyű. „Két nagyon rutinos kapus mellé kerültem, Ivan Radosnak például több száz NB I-es mérkőzés van a lábában. Nekem először az NB III-ban kell bizonyítanom és megmutatnom, hogy a rutintól függetlenül megvan bennem az, ami bennük is, és megérdemlem a lehetőséget. Ha ez sikerül, már semmi nem állíthat meg.”
