BringaSport – 2016.04.19 – A 2016-os kerékpáros szezon egyetlen hazai UCI 1.2-es besorolású nemzetközi versenye 2016. április 23-án rajtol a Westend City Center főbejárata elől. A Westend Bringa Weekend kerékpáros családi és közösségi napok egyik csúcspontjaként a versenyzők pontban délben indulnak az Eiffel téri főbejárat elől két egykori legenda, Gilberto Simoni és Nico Mattan jelenlétében. Nico Mattan 2005-ben megnyerte az egyik legfontosabb belga klasszikust a Gent-Wevelgem viadalát, de sokáig a századik Párizs-Roubaix is róla szólt. Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről vele.
Korábban már jártál Magyarországon, miként emlékszel vissza a látogatásodra?
– Magyarország egy fantasztikus ország. Négy éve már voltam nálatok egy jó barátom Danny Gillis meghívására, aki Budapesten él. Akkor láttam a Central European Tour egyik szakaszát is, amely egy remekül szervezett viadal. A Balatonhoz is ellátogattam, a tó az valami fenomenális látványt nyújt. Nagyon várom már, hogy újra Magyarországon lehessek.
Nico, miként kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal, hogyan lett belőled profi versenyző?
– Az édesapám mindig is megszállott rajongója volt a kerékpársportnak. Gyerekként minden hétvégén, az út szélén álltunk és szurkoltunk a bringásoknak, még akkor is, ha a mi családunkból korábban senki sem űzte ezt a sportágat. Ennek hatására kölyökként kerékpározni kezdtem, édesapám lendületének köszönhetően pedig idővel megállíthatatlanná váltam. Ifjúsági eredményeimnek köszönhetően 1994-ben a Lotto csapata szerződtetett. Freddy Maertens volt a példaképem, aki abban az időben megszámlálhatatlanul nyerte a szakaszokat elsősorban a Spanyol Körversenyen, mindemellett kétszer lett világbajnok is.
Leginkább a 2005-ös Gent-Wevelgem során aratott győzelmed ragadt meg az emberek emlékezetében. Ez volt az a verseny, melyre a legszívesebben emlékszel?
– Igen, a 2005-ös Gent-Wevelgem az egyik legszebb verseny volt a pályafutásom során, de nem az egyetlen, melyre szívesen emlékszem vissza. Kétszer nyertem meg a prológot a Párizs-Nizzán, és 2001-ben győztem a Giro di Piemonte és a GP Plouay egynaposán is. Nagyon büszke vagyok a 2000-es Tour de France során elért összetettbeli huszonkettedik pozíciómra is, abban az évben két szakasz során is az első tízben zártam.
Megfordultál a Mapei, a Cofidis, a Lotto és a Relax csapataiban is. Melyik volt a legjobb sor, amelyben versenyeztél?
– A legjobb csapat egyértelműen a francia Cofidis volt. Mindig nagyon jól dolgoztunk össze, remek volt a hangulat és a csapategység. Azokban az években olyan társak mellett tekerhettem, mint Inigo Cuesta, Peter Farajzin, Massimiliano Lelli, David Millar, Janek Tombak, Guido Trentin vagy éppen a tragikusan fiatalon elhunyt Andrei Kivilev. Ezt a sort sohasem felejtem el.
Pályafutásod legnagyobb csalódása?
– Egyértelműen a 2002-es Párizs-Roubaix. Több mint kétszáz kilométert voltam szökésben, egészen pontosan kétszázhúszat. Végig jó erőben voltam, ráadásul az épp a centenáriumi századik Roubaix volt. Az eredeti szökésben ott volt egy magyar kerekes Bodrogi László is, akivel remekül lehetett együtt dolgozni. Erős voltam, többször támadtam. Aztán az Arenberg szektorát követően egyszer csak megérkezett hátulról Johan Museeuw, aki könnyű szerrel leszakított magáról. Végül a kilencedik helyen zártam, de mind a mai napig nagyon csalódott vagyok.
Mivel foglalkozol manapság?
– A Kwaremont sörgyárnak dolgozom, amely a belga nagy klasszikusok egyik főtámogatója.
Szoktál-e még kerékpározni, mennyi időt töltesz nyeregben?
– Hetente egy alkalommal, körülbelül két és fél-három órát bringázom a barátaimmal. Stresszmentesen, sokat beszélgetve, lazítási céllal tekerünk alkalmanként olyan hetven-nyolcvan kilométert.
Miként látod a jelenkor kerékpársportját?
– A versenyek rengeteget változtak, hatalmas buszok állnak a rajtnál és a célnál. Nagy a felhajtás a kerekesek körül, és a technikai is nagyon sokat korszerűsödött az elmúlt húsz év folyamán. Az olyan bringások, mint például Peter Sagan remek reklámarcai a sportágnak. Rengeteg fiatalt győznek meg arról, hogy igenis jó választás a kerékpársport.
