Ha a kedves olvasó azt hinné, hogy sorozatunk harcos amazonokat készül bemutatni, nagyot téved. Az angol „wild” (vad) kifejezés esetünkben egy mozaikszót takar. A WILD-program (Nemzetközi Női Sportvezető-továbbképzési program) keretében hat magyar hölgy – Dr. Farkas Anna Ilona (TE), Faragó Beatrix (Magyar Ökölvívó Szövetség, TE), Kendi Ágnes Hana (Magyar Kick-box szövetség), Dr. Kovács Katalin (TE Sportjáték tanszék), Kovács Nikolett (No1 Mini és Motoros Team), Nagyné Varga Katalin (Magyar Kosárlabda Szövetség) – kapott lehetőséget arra, hogy részt vehessen az ENGSO (Európai Nem-kormányzati Sportszervezet) által kezdeményezett képzésben.
Magyarországon kívül további hét EU-s tagállam – Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svédország – sportszervezeteinek közös kezdeményezéséről van szó, melynek célja, hogy elősegítse a nők vezető pozícióba kerülésének esélyét a sportban, valamint fejlessze a döntéshozó pozíciókat betöltő női vezetők kompetenciáját, magabiztosságát.
Az xlsport.hu üdvözli az uniós kezdeményezést, szerkesztőségünk szerint éppen ideje, hogy a szebbik nem képviselőinek is helyet kapjanak a hazai sportvezetésben. A hölgyek képesség, képzettség terén semmivel sem maradnak el férfitársaiktól, a magyar sport szakági irányításában mégis alig találunk néhányat közülük. Szerkesztőségünk – a Nemzeti Sportszövetség Sajtószolgálatának híreit is felhasználva – folyamatosan figyelemmel követi és beszámol a WILD-program történéseiről. Bemutatjuk a képzésben részt vevő hat magyar hölgyet, sorozatunkat a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének tudományos munkatársával, Dr. Farkas Annával folytatjuk.
– Munkatársaival évek óta vizsgálják a testalkati- és teljesítmény-összetevők kapcsolatát, alapos felmérés után meg tudják határozni, hogy az adott gyermek mely sportágra a legalkalmasabb. Alkatunk alapján, mi, magyarok, miben lehetünk sikeresek?
– Nagy merészség lenne kategorikus kijelentést tenni, mindenki, alkatától függően alkalmasabb bizonyos sportágakra – kezdte Dr. Farkas Anna. – A magyarok között is vannak kifejezetten nyúlánk testalkattal rendelkezők, ezt a lányok esetében kifejezetten alkalmasnak véljük például ritmikus gimnasztikára, de a kosárlabdánál is a nyúlánkabb testalkat dominál. Mások átlagos testfelépítésűek, ők küzdősportokra alkalmasabbak. Az alkatokhoz más-más anyagcsere tulajdonság, izomzati felépítés társulhat, úgy gondolom, kifejezetten magyaros sportág nincsen.
– Edzők, testnevelők hangoztatják, hogy tíz éve a gyerekek masszívabbak voltak, jobb testalkattal rendelkeztek, mint a maiak.
– Ez egy általánosítás. Egy adott testalkat egy adott sportághoz köthetően értékelhető. Persze, vannak változások, melyeket bizonyos biológiai törvényszerűségek határoznak meg, ez nyomon követhető a magyar gyerekek testalkatán, fejlődési menetén is. Az egymás utáni generációknál jól megfigyelhető a testmagasság változása, a várható felnőttkori termet. Ezt sokféle dolog befolyásolhatja, köztük a genetikai tulajdonságok, de a javuló életkörülmények is a magasság növekedése felé mutatnak. Vannak azonban olyan átmeneti időszakok, amikor ez a pozitív fejlődés nem minden esetben támogatott. Például, ha a nehéz gazdasági körülmények között kevesebb jut a megfelelő táplálkozásra, akkor ez lemérhető, de később, a körülmények javulásával újra pozitív irányba fordulhat a tendencia.
– 
Röplabda szakedzőként nem csillan fel a szeme, amikor a felmérések során a sportágra abszolút alkalmas gyermekekkel találkozik?
– Valóban dolgoztam röplabda edzőként, ez hozzájárult a jelenlegi tudásomhoz, tapasztalatomhoz, de már régóta nem edzősködöm. A köztudatban vannak hibás reakciók, ilyen például, amikor egy magas gyerekre megpróbálják „ráhúzni” az adott sportágat. Ez nem minden esetben szerencsés, bár tagadhatatlan, a kiválasztásnál röplabdában, kosárlabdában, kézilabdában és más sportágakban a magasság az egyik elsődleges szempont, ám több más paramétert is figyelembe kell vennünk. Sokszor nagyobb súllyal esik latba az élettani teljesítőképesség, a genetikus és környezeti hatások, de a mentális, valamint a tanulási képességek is rendkívül fontosak. Ezek mind együttesen határozzák meg a teljesítményt. Az sem elhanyagolható, hogy alkalmas-e valaki nyerni.
– Maradnék még a röplabdánál, Kántor, Mészáros, Veres személyében nemzetközi klasszisokkal rendelkezünk, Magyarországon valamiért mégis gyengélkedik ez a csodálatos sportág.
– Nem biztos, hogy jogot formálhatok a véleményalkotásra, nem vagyok benne a mai röplabdázásban, és nem vagyok mindig naprakész ebben a tekintetben. Az ön által említett nevek nem most kerülte
k a köztudatba, sok éve űzik a sportágat, de biztos vannak ma is tehetségeink. A röplabda más labdajátékokkal szemben háttérbe került, a világ érdeklődésének középpontjában inkább a kosárlabdázás és a labdarúgás áll. Én is szeretném, ha régi szerelmem, a röplabda újra fókuszba kerülne. Nagyon szép sportág, nélkülözi mindazokat az agresszív-jellegű ütközéseket, kontaktusokat, melyek nem feltétlenül tetszenek az embereknek.
– Gondolom, kollégáival együtt nem kevés sikerélménnyel gazdagodnak, amikor az önök által javasolt sportágban sikereket ér el egy-egy gyerek?
– Természetesen vannak ilyen gyerekek, de nem is biztos, hogy mi irányítottuk őket az adott sportág felé, inkább megerősítettük választásuk helyességét. Ez mindig nagy öröm, nem is tudnék név szerint senkit említeni, volt olyan, akit élsportolóként vizsgáltunk, ma pedig már kolléga vagy edzőként dolgozik. Mindenesetre nagyon érdekes végigkövetni az idő távlatából ezeket a sorsokat, teljesítményeket.
XLsport – Balogh Zoltán
