Vad Lajos szerint szép feladat a dunaújvárosi hölgyekkel foglalkozni

Először lesz női vízilabdacsapat vezetőedzője a férfiaknál magyar bajnoki címet is nyerő Vad Lajos, aki fő feladatának a saját  nevelésű fiatalok beépítését tartja.

Vad Lajos (fotó, HÍRLAP, Laczkó Izabella)

– A bemutatkozó sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, derült égből villámcsapásként érte a Dunaújváros női csapatának felkérése. Hogyan történt a megkeresés?
– Az előző héten Mihók Attila felhívott, és felvázolta a helyzetet. Ismerem a lányokat és a klubot is, úgy voltam vele, hogy szép feladat átvenni egy ilyen csapatot, úgyhogy nem gondolkodtam sokat. Miután minden részletet tisztáztunk, gyorsan igent mondtam – mondta a Nemzeti Sportnak Vad Lajos, aki az előző két idényben a Dunaújvárosi FVE szakmai stábjának tagja volt, kedden pedig bejelentették, hogy ő lett a szövetségi kapitánynak megválasztott, ezért a kispadról huszonöt év után felálló Mihók Attila utóda.

– Eddig lehetett jó zsaru is, most viszont egyértelműen rossz zsarunak kell lennie vezetőedzőként…
– Én mindig is rossz zsaru voltam, ez nem lesz újdonság, csak hát nagyon rövid az idő a felkészülésre, és a távozó rutinosabb játékosok helyett bekerült három-négy saját nevelésű fiatal a csapatba. Szerkezetileg a mostani együttes nem azonos az előző idényben látottal, de ezeket a fiatalokat be kell építeni, mert ez a magyar vízilabda érdeke. Azért U17-es és U20-as világbajnokok vannak itt, akiknek még meg kell acélosodniuk a felnőttmezőnyhöz, hogy a mindenkori kapitány használni tudja őket.

– A férfimezőnyben sokszor bizonyította, hogy tud csapatot építeni, viszont az ott alkalmazott játékfilozófiáját át lehet ültetni női együttesre is?
– Nem, mindenképpen módosítani kell rajta. Oké, hogy ugyanúgy vízilabdának hívják, de ez más kávéház. Nekem megvan a stílusom – mármint a játékban is –, ezt fogjuk kialakítani némi változtatással. Sokat kell gyakorolni bizonyos elemeket, hogy automatizmussá váljanak. Nem én találtam ki, a TF-en mondták, hogy egy ember­előnyös figura begyakorlása két hónapot vesz igénybe. Amikor beszélgetünk, a negyedik napnál tartunk.

– Hová juthat el a szokás szerint megfiatalodott Dunaújváros az idény végére?
– Az előző idényben magasra került a léc, ám az sokkal jobb csapat volt, amivel mindenki tisztában van. Az ellenfelek erősödtek és fejlődtek eközben, de mi is fejlődni fogunk. Nem vagyok jós, hogy megmondjam, ez mire lehet elég, ám biztos, hogy egyre jobbak leszünk.

– Mivel lenne elégedett?
– Azzal, hogy az általam kért alapmegoldások már automatikusan működnek, mert abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, lehet a nüanszokkal foglalkozni taktikailag és technikailag is.

– A válogatott játékosokon mekkora lesz a teher a fiatalok mellett?
– Két sztenderd válogatottunk van, aki átélte az olimpiai bronzérmet és a világbajnoki ezüstérmet is, Garda Krisztina és Mahieu Geraldine, mellettük Horváth Brigi a válogatott peremén volt. Mihók Attila mellettük behívott még négy játékost, de ők még fiatalok, és ismerkednek ezzel a feladattal. Nem nyugodhat minden a stabil válogatott játékosok vállán, rájuk figyelnek a legjobban az ellenfelek is. Itt jöhetnek azok a fiatalok, akik már helyet kaptak a válogatott bő keretében, és megmutathatják, hogy tényleg ott van a helyük. Mindig a csapatban hiszek, nagyon fontos, hogy aki, mondjuk, ötödik a rangsorban, az negyedik vagy inkább harmadik akarjon lenni. Csak így tudunk előrelépni, mert aki a játék közben bujkál és számháborúzik, az nem alkalmas az élsportra. Ha valaki egyénileg előrelép, az a csapat eredményén mutatkozik meg.

– Az előző két idény tapasztalatai alapján a dunaújvárosi fiatalokban megvan a potenciál az előrelépésre?
– Akarják az előrelépést, csak olykor még félénkek. Ha visszagondolok a játékos-pályafutásomra, kijelenthetem, hogy mindenkinek meg kell kapnia a megfelelő mennyiségű pofont, ezt nem lehet elkerülni. Vannak, akik még félnek, és azt hiszik, hogy ezt meg lehet úszni, ám nekik is elmondtam, hogy nem lehet. Ez olyan sportág, amelyben nem lehet elbújni, és mindenkinek oda kell tennie magát.

– Annak idején nagy csatákat vívtak edzőként a jelenleg az FTC-Telekom női csapatát irányító Gerendás Györggyel. Gondolta volna, hogy egyszer a női élvonalban csapnak össze?
– Egyáltalán nem. Mindig is tiszteltem Gyurit, játékosként és edzőként is, úgy érzem, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolunk, sokat tanultam tőle. Szerintem a női vízilabdának mindenképpen jót tesz, ha korábbi férfiedzők is becsatlakoznak, mert a férfiaktól hozott szemlélet eddig hiányzott.

(nemzetisport.hu)

Post Views: 6

JochaPress