A diagnózis megvan, már „csak” a gyógyulás receptjét kell megtalálni – von orvosi párhuzamot Valkusz Tamás azzal kapcsolatban, hogy fia, a teniszezők között junior-világranglista élén álló Máté a harmadik fordulóban kikapott az Australian Openen, Melbourne-ben.
reb • Vágyott, nagyon vágyott arra Valkusz Máté, hogy életében először Grand Slam-versenyt nyerjen. Szinte minden kategóriájú viadalon győzött már, de a nagyvad, a GS-siker még hiányzott a vitrinből. Ha csak a papírformát nézzük, pompás esélyekkel indult az Australian Open juniorversenyében, hiszen a rajt előtti héten a világranglista élére ugrott.
Valkusz a 16 között búcsúzott Melbourne-ben
Egy éve a párosok között az elődöntőig jutott, az azóta eltelt időben fejlődött, edzője, Kuhárszky Zoltán szerint agresszívabb, férfiasabb lett a játéka. Mikor nyerjen hát, ha nem most?
Azért már a sorsolást látva is megállapíthattuk: első kiemeltnek lenni sem fenékig tejfel, erős riválisokat kapott. S ha nem lenne elég a háló másik oldalán szaladgáló ellenfél, a vállával is meg kellett küzdenie. Az első körben olasz, a másodikban üzbég riválist vert, igaz, intő jel lehetett, hogy az utóbbi mérkőzésen 6-0-ra veszítette el a második játszmát. Csakhogy a szabadkártyás ausztrál, Oliver Anderson ellen nem ment Valkusznak, kétszettes vereséggel búcsúzott a viadaltól és egyelőre az álmától.
Hogy mennyire összeszedetten, őszintén és önkritikusan nyilatkozott a helyszínen tartózkodó Siklós Eriknek, arról már írtunk. Ezúttal az édesapja, Valkusz Tamás szemüvegén keresztül voltunk kíváncsiak az eseményekre.
A családfő távolabbról indította az elemzést:
„Idehaza sajnos olyan világban élünk, amelyben a legtöbb emberbe nincs belenevelve, hogy ha tehetséged van, akkor is szenvedni kell a sikereként. Sokkal inkább az a felfogás, hogy lovagoljunk meg minden eredményt, de a lehető legkisebb erőbefektetéssel ám! Nyugaton a fiatal az edzője nélkül is nyújt három órát, ha az a feladat. Mátét viszont nem ilyen építő közeg veszi körül. Az edzésen már maximális erőbedobással hajt, de az előrelépéshez az kell, hogy ugyanazzal az elszántsággal, a célra törekedve keljen és feküdjön mindennap.”
Az apuka szerint többet kell foglalkozni a videóelemzéssel, a táplálkozással, hogy figyeljen arra, ha fáj valamije.
Lesz ez jobb is!
Ráadásul, bármennyire örömteli a hír, hogy a junior-világelső lett Máté, ez újfajta, mély lelki helyzetet teremtett.
„Úgy utazott el a viadalra, hogy tudta, a rangsor élére kerül. Ez pedig egészen új lelkiállapotot eredményezett. Többé már nem a tehetséges gyerek ő, aki a játék iránti szerelemből legyőz valakit a pályán, hanem a legjobb, akire vadásznak. És ő sem mást üldöz, hanem a sor élén áll, és a tudásához mérten kell szerepelnie. S ha nyomásként éli meg, hogy jó ég, mi lesz, ha kikapok a huszadik, az ötvenedik, a századik helyezettől, akkor baj van.”
Máté úgy fogalmazott édesapjának, hogy Melbourne-ben olykor mintha nem is ő lett volna a pályán, azaz elveszett a koncentráció.
„Hozzáteszem, ahogyan tavaly, a második fordulóban a későbbi győztesről kapott ki, szerintem ezúttal is a bajnok búcsúztatta.”
Valkusz Tamás az orvoslásból hoz példát. Betegség esetén a legfontosabb feladat a diagnózis felállítása, majd a következő, persze nem kis kihívás a gyógymód megtalálása. Márpedig Máté összeszedetten, világosan nyilatkozott, pontosan fogalmazta meg a problémát. Innen lehet továbblépni. És persze a fájós vállat is kúrálni kell, illetve gyarapítani a jelenleg 67 kilós testsúlyát. Továbbá sokat dolgozni, mert az elvégzett munka tartást ad.
„Kínai filozófia szerint az a fontos, hogy a fej rendben legyen, és utána következik a test. Előbb tudatosítani kell, mi a cél, miért hajt nap mint nap, mit kell ezért elvégezni, s utána jöhet a fizikai megvalósítás.”
Azt pedig mi fűzzük hozzá: gond egy szál se, hiszen Valkuszt a tudása a legjobbak közé sorolja. Ha megtalálja a hibát, hogy miért nem sikerült a legjobbját nyújtania, a következő versenyeken ugyanúgy bizonyíthatja, mire képes.
