Száz százalékos teljesítménnyel lett világbajnok a magyar férfi főiskolás kézilabda válogatott: a másodedző, Rosta Miklós szerint ez csak az egyik elismerése a munkának.
– A világbajnokság előtt igen szerényen nyilatkoztál az esélyeitekről, aztán száz százalékos mérleggel nyertétek a tornát…
– Nem tudtuk, milyen ellenfelek lesznek, nálunk pedig az úgymond nagy játékosok lemondogatták a tornát. Így kíváncsian vártuk, hogy mire lesz képes ez a fiatalokból, illetve klubszinten kevesebb lehetőséget kapó játékosokból álló csapatunk. A lengyelek, a szerbek és a csehek is nagyon jó társaság voltak, akik összeszokott csapattal érkeztek. A ciprusiaknál pedig lehet, hogy nem olyan magasan jegyzett a kézilabda, ők viszont egy első osztályban játszó komplett egyetemi csapat érkeztek, és ezzel feladták a magas labdát.
– Nem látszott meg a játékon, hogy csak két hetet készültetek együtt…
– Ellensúlyozni tudtuk határtalan lelkesedésünkkel, megalkuvás nélküli küzdeni tudásunkkal. Azzal, hogy egy hullámhosszon voltak a srácok, pótolta azt az időt, amivel kevesebbet tudtak együtt készülni. Mérkőzésről mérkőzésre találtak magukra – az első, Ciprus elleni találkozón még döcögősen ment a játék, aztán a végén, a legnehezebb meccsen, a csehek elleni döntőn úgy játszottak, mintha évek óta együtt lennének. Úgyhogy a felkészülés hiányát maximálisan pótolta a srácok mérhetetlen lelkesedése, na, meg a fegyelmezettsége, hiszen teljes mértékben betartották a taktikai utasításokat.
– Ki tudod emelni valamelyik játékosodat?
– Nem véletlen, hogy a legkevesebb gólt kaptuk a tornán, a kapusteljesítményeink fantasztikusak voltak. Két olyan hálóőrünk volt, akik épp szabadlistára kerültek. Nagyon reméljük, hogy akár ők, akár Simon Bence, Varsandán Milán, a bajnokságban több lehetőséget kapó Halász Máté akár a kieső csapatokból érkező, Sándor Ákos és Lókodi Gergő is kamatoztatni tudják majd ezt a tapasztalatot. Sok mindenre fény derült Nyíregyházán.
– Mint például?
– Megmutattuk, hogy igenis rengeteg tehetség van a magyar kézilabdázásban, csak rosszul sáfárkodunk vele. Az állandó eredménykényszer miatt az edzők, vezetők előbb nyúlnak egy külföldi játékoshoz az ügyes hazai fiatalok helyett. Az élet bizonyította, hogy igenis lehet rájuk számítani – ez volt a torna megnyerésén kívül a legnagyobb hozadéka ennek a világbajnokságnak. A gyerekeknek is azt mondtuk, hogy lehet, hogy nem egy-két hónapon, esetleg fél éven belül lesz ennek eredménye, de az életük során ez még kamatostul vissza fog jönni. A hozzáállásban is segített, és az önéletrajzukban is jót mutat ez a világbajnoki győzelem, növeli az ázsiójukat.
