Nem tudták megnehezíteni Dungáék dolgát az egyébként jól küzdő chileiek, akiknek ezzel véget ért a világbajnokság. A Brazília-Hollandia negyeddöntő igazi csemegének ígérkezik.
Míg a brazil válogatott taktikáját és felállását már azok is fújják, akik csak a világbajnokság kezdete óta követik a csapat szereplését, addig a chileiek játékának elemzése még a szakértőknek is gondot okozhat. Nekünk, akik az európai futballhoz szoktunk, igencsak furcsa ez a bizonyos 3-3-1-2-1, ahol a játékosok, mintha csak a grundon játszanának, kedvükre elmozognak a helyükről, aztán a pálya legkülönbözőbb pontjain tűnnek fel. Ha ebbe a sajátos taktikai felfogásba importáljuk a dél-amerikai futballisták játékkészségét és kreativitását, abból érdekes dolgok sülhetnek ki, mint Chile példája is mutatja.
Ennek a kötetlen futballnak persze hátrányai is vannak: egyrészt a játékosok többsége klubjában teljesen más szerepkörben játszik, így kérdéses, mennyire érzi sajátjának Bielsa játékfelfogását, másrészt pedig, mivel támadásnál minden chilei mozgásban van, a labdás játékosnak, ha csak fel nem néz (ami sok időt vesz el), gyakorlatilag fogalma sincs arról, hol helyezkedik a többi csapattárs. Jó volt persze ilyet is látni a vb-n. Köszönjük Chilének a tisztes helytállást, de úgy tűnik, a legjobbak közé idén is jobbára olyan csapatok jutnak el, amelyek az eredményességet a játék szépsége elé helyezik, s Brazília bizony ilyen.
A dél-amerikai nyolcaddöntőn egyik csapat sem rohant fejjel a falnak, sokkal inkább az európaiak óvatosságával vetették bele magukat a küzdelembe. A felállt védelem elleni játék mindkét csapatot tanácstalanná tette, kontrázni pedig ugyancsak képtelenség volt, mert a védők egyik oldalon sem zárkóztak fel a támadásokhoz, s könnyen megfékezték a gyors ellenakciókat. A játék mintegy fél órán át zajlott ebben a mederben, majd Chilének sikerült lemásolnia a spanyolok elleni forgatókönyvet, mert ismét különösebb előzmények nélkül kerültek még az első félidőben kétgólos, mint kiderült, behozhatatlan hátrányba.
Így tehát ez a mérkőzés is csak a 38. percig tartott, mert miután a brazilok hátul összezártak, már képtelenség volt átjátszani őket, s ez intő jel lehet az összes, még állva maradt csapat számára. A védelmi négyes előtt három igazi védekező-specialista állta a chilei támadások útját, a brazilok pedig nem először bizonyultak ezen a vb-n átjátszhatatlannak. Azért pedig dicsérjük meg mindkét csapatot, hogy bár a mérkőzés hamar lefutottá vált, mégis az utolsó percig keményen odatették magukat, nézhetővé téve ezzel az egész második félidőt. Így a hatodik nyolcaddöntőn is az erősebb és esélyesebb csapat jutott tovább, ami ugyan sokakat elkedvetleníthet, de nézzük a dolgok jó oldalát, így legalább kiélezett meccseket láthatunk majd a negyeddöntőkben.
Brazília–Chile 3-0 (2-0)
Johannesburg, Ellis Park
Jv: Webb (angol)
Gól: Juan (34.), Luís Fabiano (38.), Robinho (60.)
Brazília (4-3-1-2): Júlio César – Maicon, Lúcio, Juan, Bastos – Dani Alves, Ramires, Gilberto Silva – Kaká (Kléberson, 81.) – Luís Fabiano (Nilmar, 76.), Robinho (Gilberto, 85.)
Chile (3-6-1): Bravo – Isla (Millar, 62.), Contreras (Tello, 45.), Fuentes – M. González (Valdivia, 45.), Vidal, Carmona, Jara, Beausejour, A. Sánchez – H. Suazo
