Újra a legjobb négy között a spanyolok 1950 után. Sokáig megoldhatatlan feladatnak tűnt feltörni a paraguayi védelmet, majd elképesztő percek következtek két kimaradt büntetővel. Végül ismét David Villa döntött, egy újabb őrült helyzet végén, nagy nehezen megtalálta a labda az utat a kapuba.
Cseppet sem ígérkezett könnyű falatnak a paraguayi csapat Spanyolország számára. Két dél-amerikai favorit már búcsúzott, és a piros-fehérek rendkívül motiváltan léptek pályára, mindent beleadtak azért, hogy Uruguay mellett ők legyenek a kontinens másik képviselői a négy között. Sokszor hárman támadták le az európa-bajnok védőit, és saját térfelüket is teljesen lezárták – a vb általános képének megfelelően.
Piócaként tapadtak a védők Villáékra, a Torres-kérdőjel pedig továbbra is sok fejfájást okoz, mert kis túlzással haszontalan jelen formájában a Pool csatára, és ezen a szinten egyetlen dönteni képes csatár nem feltétlenül elég. Mindeközben Martino kicserélte a fél csapatot a Japán elleni mérkőzéshez képest, átállt két támadóra, és az új seprű, Darío Verón jól sepert baloldalon.
Egy félidő elment úgy, hogy igazából képtelen volt érdemben tesztelni Villart a spanyol csapat, és ez bizony aggodalomra adott okot. A második félidőre felpörgött egy kicsit a del Bosque-legénység, Fábregas beállítása jótékony hatással volt az építkezésre. Mégis, Cardozo szerezhetett volna bezetést: nem először a vb-n Piqué hibázott nagyot, ám a 11-est Casillas kifogta. Három perc telt el, jött a tizi a túloldalon is, de az előrehozott büntetőpárbajból egyik fél sem jött ki jól, mert Xabi Alonso jó kísérletét újrarúgatta a guatemalai, másodjára pedig Villar hárított, és a kipattanó sem talált utat a kapuba.
Csak kapkodtam a fejem, és bámultam hitetlenkedve, hogy mi is folyik a pályán, de ezek után alábbhagyott a sípjelek okozta szélvihar. Spanyolország továbbra is jó szokásáshoz híven játszotta a futballt, és egy gyors akció végén Pedro tisztán lőhetett, a kapufáról kipattanó labda után pedig Villa újabb két kapufát érintő lövése már gólt ért. A kényelmeskedésre aztán majdnem ráfaragtak a spanyolok: Barrios lövése kijött Casillasról, az érkező Santa Cruz pedig ajtó-ablak helyzetben ismét a kapus lábát találta el.
Összességében nem volt túlságosan mozgalmas, azonban a rövid villanások miatt mégis igen feszültté tudott válni a találkozó. Paraguay még szervezettebben és még tüzesebben állt ki, mint korábban, de Spanyolország a legkisebb megingást is kihasználni képes csapat, és úgy gondolom ismét jogosan lépett tovább. Az elődöntőben újra összejön a 2008-as Eb döntő párosítása, az eddig pazar németek még az eddigieknél is komolyabb kihívást jelentenek majd a Vörös fúriának. Eddig jobbára az áthatolhatatlan védekezésre apelláló csapatok ellen kellett bizonyítaniuk, Németország viszont a spanyolok védelmét is kemény feladat elé állítja majd.
Paraguay-Spanyolország 0-1 (0-0)
Johannesburg, Ellis Park stadion
G:Villa 83.
Paraguay: Villar, Morel Rodriguez, Alcaraz, Da Silva, D.Verón, Riveros, V.Cáceres (Barrios 84.), Santana, É.Barreto (Vera 64.), Valdez (Santa Cruz 73.), Cardozo
Spanyolország: Casillas, Capdevila, Puyol (Marchena 84.), Piqué, S.Ramos, Busquets, X.Alonso (Pedro 75.), Xavi, Iniesta, Villa, Torres (Fábregas 56.)
