Lahm-interjú 1. rész
Philipp Lahm a 2013-as évben öt trófeát is a magasba emelhetett kapitányként. A klub hivatalos oldala készített vele interjút, melynek első részét olvashatjátok most.
Élvezted a karácsonyt és a karácsonyi menüt?
,,Persze. Mint mindig, most is nagyon élvezetes volt. Szarvashátat ettünk galuskával. A Szenteste mindig hosszúra nyúlik, az anyósomnak Karácsony első napján van a születésnapja is, így ilyenkor mindig kitartunk éjfélig. Sok időnk jut az ajándékokra és az evésre is.” (nevet)
Mennyire vártad már a szünetet egy ilyen élménydús év végén?
,,A szabadnapok jót tesznek, nagyon jót. Rendkívül megterhelő volt – mind fizikálisan, mind mentálisan. A válogatott játékosoknak szinte csak angol heteik voltak ezen az őszön. Mindig boldog, ha eljön a téli szünet. De a klub-VB-n ismét volt egy szép élményünk. Ez volt a tökéletes lezárása egy hihetetlen évnek.”
Klub-világbajnok – néhány nap elteltével hogyan cseng ez neked?
,,Még mindig nagyon szépen. Ez a marokkói torna egy csodás új tapasztalat volt. Ki tudja, lesz-e még lehetőségünk ismét átélni ezt. Természetesen remélem, de mindannyian tudjuk, milyen nehéz megnyerni a Bajnokok Ligáját.”
Miért nincs Európában akkor értéke a klub-VB-nek, mint Dél-Amerikában vagy Ázsiában?
,,Hiszen a legjobb csapatok még mindig Európában vannak, a Bajnokok Ligája pedig az egész világra kihat. A BL-győztes már megmutatta azt a minőséget, amivel más földrészek csapatait is le tudja győzni – kivéve talán a dél-amerikaiakat.”
Kapcsolatban álltál Jupp Heynckesszel a klub-VB alatt?
Nem, az utóbbi napokban nem. De általánosságban igen. Gyakran sms-ezünk. Hatalmas része volt az idei sikerünkben. Nélküle nem játszottunk volna Európai Szuperkupát, a klub-VB-n sem lettünk volna ott. Ezt nem szabad elfelejteni.”
Több kiemelkedő pillanata volt ennek az évnek. Személy szerint számodra melyik volt a legnagyobb?
Ha választanom kéne, akkora nyilvánvalóan az a pillanat, amikor a magasba emeltem a BL-trófeát. Olyan örömteli pillanat volt, amit nehéz leírni. Végre beérett a kemény munka, végre összejött, végre ott volt a kezemben a trófea. Libabőrös pillanat volt, egy nagyszerű momentum.”
Emlékszel még, mire gondoltál, amikor a magasba emelted a kupát?
,,Igen, egészen pontosan. Az előző évre gondoltam, azokra a hihetetlenül keserű pillanatokra a müncheni döntő után. Mégegyszer megjelent a fejemben. Londonban aztán minden jóra fordult.”
Megnézted felvételről is?
,,Teljes egészében egyszer sem, tudatosan sem. A győzelem utáni nap ott volt nálam egy haverom. Akkor ismételték a TV-ben a meccset, de inkább csak ment a TV mellettünk.”
Mi tett titeket olyan erőssé idén?
,,A 2012-es döntő után két lehetőség volt: összezuhanunk, egyénileg és csapatként is. Vagy még jobban összejövünk. A második lett. A keserű könnyek őrülten nagy erőket szabadítottak fel bennünk. Ez volt az aduászunk. Hozzájárult, hogy a keretünk nagyon-nagyon erős volt, és most is az. Mindenki odatette magát, ha szükség volt rá.”
