Családtagok, rokonok, egykori versenyzőtársak, sportbarátok, ismerősök és tisztelők búcsúztak ma koradélután a Farkasréti temetőben Nagy Zsigmond (képünkön) olimpiai ötödik helyezett atlétától, tanszékvezető egyetemi tanártól, mesteredzőtől, aki versenyzőként, a pedagógus pályán és az edzők versenyében is maradandót alkotott.
Az életének 73. évében eltávozott egykori kiválóság első, több mint figyelemre méltó eredményét 1959-ben a torinói Universiadén érte el, ahol súlylökésben a második helyet szerezte meg. Ugyanebben az esztendőben az első magyar súlylökőként túldobta a 18 méteres határt. A római olimpián még csak 14. lett, négy évvel később Tokióban viszont már az előkelő ötödik helyen végzett. Sportpályafutásának – melynek során a TFSE, a MAFC, a Gödöllői EAC és a Vasas színeiben versenyzett – egy makacs sérülés vetett véget. Azon kevesek közé tartozott, akik két számban – súly, diszkosz – is válogatott tudott lenni.
Tanárként és edzőként is sokan tisztelik-becsülik munkásságát; még a 2008-as pekingi olimpiára is tudott versenyzőt adni, a 100 méteres gátfutó, Vári Edit (BEAC) személyében.
A Farkasréti temető Makovecz ravatalozója előtt Nagy Zsigmondot előbb a református lelkész búcsúztatta, majd Schulek Ágoston a Magyar Atlétikai Szövetség, Kulcsár Gergely pedig a volt versenyzőtársak nevében köszönt el az egykori pályatárstól.
A gyászolók között ott volt Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és felesége, Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, Dömötör Zoltán és Konrád János vízilabdázó olimpiai bajnokok, Varga János birkózó olimpiai bajnok és még számos, egykori kitűnőség is.
Nyugodjon békében!
