Vízilabda: Jansik Szilárd sokat akar tanulni Varga Dénestől

Tavaly a spliti Európa-bajnokságon már csapatkapitányként állt az ezüstérmes vízilabda-válogatott élére. Jansik Szilárd sikerbe vetett hite – mondhatni – szilárd lábakon áll, mert volt, hogy az élet padlóra küldte, de felállt onnan. Története ékes példája annak, hogy érdemes küzdeni az álmokért. Jansik lapunknak nyilatkozva elárulta, fontosnak tartja, hogy a vízilabda a tanult emberek sportja maradjon, jövőre pedig Párizsban magyar örömünnepet csapna az olimpián, és szerinte az odáig vezető úton a Franciaország elleni 10-6-os győzelemmel kezdődött zágrábi világkupa-selejtező is fontos erőfelmérő.

Jansik Szilárd (fotó: Árvai Károly)

– Egyetlen aktív olimpiai bajnokunk, Varga Dénes a tavalyi budapesti világbajnokság óta most először készült a válogatottal, és bár a világkupán nem szerepel, a nyári vb-re minden bizonnyal visszatér. Melyikük lesz a csapatkapitány?
– Én maradok a csapatkapitány, de Varga Dénes visszatérése igen fontos a csapatnak, ő a legnagyobb bajnokunk – válaszolta lapunknak Jansik Szilárd a válogatott Duna Arénában tartott hétfői edzése után. – Úgy gondolom, hogy jól össze tudunk majd dolgozni, és számítok a segítségére, mert ő vagy tíz évig volt csapatkapitány, én meg csak fél éve vagyok az, úgyhogy biztos van még mit tanulnom erről a szerepről.

– A tavalyi spliti Eb-n úgy tűnt, hogy feltüzelte a kapitánysággal járó felelősség, megválasztották a torna legjobb játékosának. Élvezi a vezérszerepet?
– Fölöslegesen nem pakolok magamra terheket, mert azzal tisztában vagyok, hogy nem leszek minden világversenyen én az MVP, de ez nem is szükséges, az a fontos, hogy a rám bízott feladatot a legjobban ellássam. Csapatszinten működjön a kohézió, jöjjenek az eredmények, csak ez számít. Inkább ne kapjuk meg az egyéni címeket, de mi álljunk a dobogó legfelső fokán.

Nehéz út vezetett a ranglétra csúcsáig

– A kettő sokszor összefügg, és ön az utóbbi időben újra a spliti formáját idézi, a Fradi legutóbbi BL-meccsén is a mezőny legeredményesebb játékosa volt a Novi Beograd ellen.
– Az Eb után volt egy visszaesésem. Nem gépek vagyunk, nekem is volt két-három hónapom, amikor nem jöttek annyira a gólok. Ilyen a sport. Most szerencsére megint olyan időszakot élek, hogy megtalálom a jó megoldásokat, és reményeim szerint kitart ez a forma, hiszen a szezon legfontosabb része következik a bajnoki rájátszással, a BL-végjátékkal és a nyári vb-vel.

– Három újonc is tagja a válogatott keretének, és 18 évesen ön hasonló körülmények között, egy Világliga-selejtezőn debütált. Mintha tegnap lett volna vagy inkább egy másik életben?
– Épp mostanában nézegettem a régi fényképeket, tíz éve volt már, de még mindig élénken él bennem, ahogy forgattam a fejem, és nem akartam elhinni, mekkora bajnokok közé csöppentem. Azóta sok idő eltelt, rengeteget kellett küzdenem és dolgoznom azért, hogy egyre feljebb lépjek a ranglétrán. Mostanra felértem a csúcsára, és szeretnék ott maradni.

– Nagy tehetségnek tartották, de mélyről kellett felkapaszkodnia a nyaki porckorongsérve miatt, amely csaknem kettétörte a pályafutását. Eszébe jutnak azok az idők?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok néha rá. Főleg a nehezebb napokon, amikor fáj itt-ott, jó belegondolni, hogy voltam ennél sokkal nagyobb bajban is. Akkoriban több orvos is azt javasolta, hogy hagyjam abba a játékot, a határán álltam annak, hogy a vízilabdának számomra befellegzett, de hála Istennek, nem adtam fel, és most a világ egyik legerősebb klubjában és válogatottjában lehetek húzóember. Annál több erőt semmi sem ad, mint az út, amit bejártam.

Sok edző és szakmabéli már temette

Varga Zsolt szövetségi kapitánynak fontos szerepe volt abban a Fradinál, hogy jóra fordult a sorsa. Milyen a kapcsolatuk?
– Sok edző és szakmabéli is eltemetett már engem, de ő mindvégig hitt bennem. Zsolt belátta, hogy időre és türelemre volt szükségem, fokozatosan építgetett, és szerencsére bekövetkezett az a fejlődés, amit vártunk. Sok kupát és érmet nyertünk már együtt, és bízom benne, hogy még fogunk. Sőt a legfontosabbak még hátravannak, hiszen vb-ről és olimpiáról még nincs közös érmünk, amit remélhetőleg a következő másfél évben megszerzünk.

– A szurkolókat leginkább az érdekli, hogy mikor jön össze az arany, ami a vb- és az olimpia szintjénél maradva 2013 óta, idestova tíz éve várat magára.
– Minden nagy versenynek úgy indulunk neki, hogy a végső siker a cél, így volt ez a tavalyi budapesti vb-n is, ami rosszul sült el. Mindig van öt-hat csapat, amely közel van egymáshoz, és a negyeddöntő a vízválasztó, azon dől el, hogy érmekért küzdhetünk-e tovább, így arra nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Bármely tornán az a minimum, hogy a legjobb négybe jussunk, ahol már a napi forma dönt. Jövőre az olimpia Párizsban lesz, ami egy magyar embernek is elérhető kétórás repülőúttal. Jó lenne ott sokakkal együtt ünnepelni.

– A világkupában sorrendben Franciaország, Olaszország, Japán, az Egyesült Államok és Horvátország lesz az ellenfél. Mire számít?
– Jó kis erőfelmérőnek tartom, az ötből legalább három meccsünk várhatóan kiélezett lesz. A világkupa most túl nagy téttel nem bír, nem kvalifikál sehova, de nekünk fontos, mert a tavalyi Eb óta nem játszottunk tétmeccset, és amikor legközelebb találkozik a keret, az már a vb-felkészülés időszaka lesz, amihez jó élményeket szeretnénk gyűjteni.

A nagy aranyak és a doktorok is hiányoznak

– A vízilabda mellett az egyetemen is vannak feladatai. Hogyan halad a közgazdász diploma megszerzése felé?
– Haladhatnék ütemesebben is, de a sport mellett ez nem olyan könnyű, különösen amióta a pandémia miatt besűrűsödött a versenynaptár, és egymást követik a világversenyek. Gazdálkodás és menedzsment szakon tanulok, és jelenleg nem sietek sehova, az a cél, hogy mire befejezem a vízilabdát, a kezemben legyen a diploma.

– Januárban, egy szakmai konferencián elhangzott, hogy újra a tanult emberek sportágává kellene tenni a vízilabdát, mert ez a pozitív sztereotípia egyre kevésbé igaz. Mint a válogatott csapatkapitánya és a tanulmányaival foglalkozó sportoló, mit gondol erről?
– Látszik, hogy ezen a téren volt visszaesés, hiszen régen a válogatott tagjai közül többek neve előtt ott volt a doktor, sokan mások pedig ugyancsak a legkomolyabb egyetemeken végeztek. Hogy ez manapság nem így van, arra lehet azt mondani, hogy a mi nemzedékünk ellustult, de szerintem inkább arról van szó, hogy most sokkal több a meccs, az edzés és a verseny is. Persze ha megkérdeznénk erről egy idősebb, volt válogatott doktort, ő ezzel lehet, hogy nem értene egyet. Az biztos, hogy a vízilabdában fejben is a csúcson kell lenni, rengeteg a taktikai utasítás, ezért lényeges, hogy szellemileg fejlesszék magukat a játékosok. A régi mérce magasan van, és törekednünk kell arra, hogy elérjük, fontos, hogy tanuljunk, még ha ez kicsit lassabban is megy.

A zágrábi világkupa-selejtező további programja:

március 10., 18.30: Magyarország–Olaszország
március 11., 20.30: Japán–Magyarország
március 13., 18.30: Egyesült Államok– Magyarország
március 14., 18.30: Magyarország–Horvátország

(magyarnemzet.hu / sport)

Post Views: 1