Vörös Zsuzsanna: Vezetőként felhasználom a Kulcsár Antaltól tanultakat

A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2021-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztalataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.

 A jochapress.hu – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Ez alkalommal Vörös Zsuzsanna olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok öttusázóról olvashatnak.

Vörös Zsuzsanna és Kulcsár Antal

“Ugye, nem csak egyetlen személyről lehet beszélni? Sok szakember munkája kellett ahhoz, hogy idáig jussak, mindent elérjek a sportágamban”– vetette föl a magyar női öttusázás első világ- és olimpiai bajnoka.

Az egykori klubjában ma szakosztály-igazgatóként tevékenykedő Vörös Zsuzsanna örökmozgó kislányként éppen a mellettük lakó Korponai István vívóedzőnél “szomszédolt”, amikor felfedezte őt Kulcsár Antal, a székesfehérvári öttusázók vezetője.

Tóni felfigyelt rám, az izgő-mozgó gyerekre, és megkérdezte, hogy sportolok-e, lenne-e kedvem öttusázni. Korponai István révén nagyjából tudtam, mi az az öttusa, ezért rávágtam, hogy lenne kedvem, de nem tudok úszni. Mivel az öttusa szakosztálynál éppen akkor indult úszótanfolyam, 1990-ben, 13 évesen megtanultam úszni, majd félévenként újabb sportágak jöttek mellé. Három-négy év alatt teljesítettem azt, amihez másoknak dupla ennyi időre volt szükségük, vagyis hamar meglett az edzőimmel közösen elvégzett munka gyümölcse, már korosztályos világversenyeken is szerepeltem.

A vívóedzőm a “szomszéd bácsi” Korponai István volt, aki végigkísérte a pályámat, és ma is összekapcsolódik az életünk, hiszen ő a vívó szakág felelőse a szakosztálynál. Büszke rá, hogy a magyar női öttusázás mindkét olimpiai érmében benne van a munkája, hiszen Kovács Sacinak is ő a vívóedzője…Mészöly Gábor volt a lövő-, Varga Domokos a lovas edzőm, Komlódy Zsolt pedig az úszásért és a futásért felelt. Emlékszem, a lovasedzőm mellett sokat sírtam, mert rengeteget kellett tanulnom ahhoz, hogy meg tudjam ülni a pályafutásom során elém kerülő sokféle lovat. Jó érzés, hogy ő is a szakosztálynál maradt, vele is megmaradt a kapcsolatom.

Sajnos, Komlódy Zsolt fiatalon itthagyott minket,

az ő jókedve, pozitív hozzáállása, teherbírása sokszor átlendített a nehézségeken, nagy szerepe volt a pályafutásomban. Hiánya súlyos veszteség a mai öttusának” – mesélt a múltról és edzőiről az egykori klasszis, majd “felfedezőjéről”, a későbbi szövetségi kapitányról beszélt.

Kulcsár Tóni szakosztályvezetőként a koordináló edzőm volt, az úszást és a futást felügyelte, de szinte minden számot végigkísért. Vele volt a legszorosabb a kapcsolatom, vele töltöttem a legtöbb időt, igyekezett a második apám lenni. Persze, a többi edzőm is figyelt rám, olyannyira, hogy ők küldtek el pihenni, bulizni, mert én minden időmet edzéssel töltöttem volna… Sajnos, Tóni sincs már velünk, akinek a helyét átvettem a szakosztály élén. Sokat tanultam tőle, amit szakosztályvezetőként fel tudok használni, és ma már megértem, hogy egykor mit miért tett. Aktív versenyzőként ugyanis a magam érdekeit tartottam szem előtt, nem volt dolgom a szakosztály életét követni, és ebből néha vitáink származtak. Ma már a másik oldalon állok, és utólag máshogy ítélem meg Tóni erőszakosságát, belátom, hogy neki a csapatérdekeket kellett képviselnie” – osztotta meg érzéseit Vörös Zsuzsa, aki nem tagadta, hogy vezetőként neki is voltak konfliktusai a mai  versenyzőkkel.

“Kovács Saciékkal még együtt versenyeztünk, aztán hirtelen lettem edző és szakosztályvezető. Ma már harmonikus a kapcsolatunk, de ehhez nekik is fel kellett nőni, be kellett látniuk, hogy nekem több szempontot kell figyelnem egy-egy döntésnél. Egy jó edző, vezető legyen határozott, vigye végig az elképzeléseit. Igyekszem jó vezető lenni, a határozottság mellett meghallgatni mások véleményét…és most nagyon büszke vagyok Saci olimpiai bronzérmére!”

(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)

Post Views: 21