Szívből jövő elismeréssel és annál nagyobb szeretettel köszöntjük szövetségünk alapító, örökös, tiszteletbeli elnökét!
„A HOSSZÚ ÉS JÓ ÉLETET NEM ÉVEKKEL, HANEM ÉLMÉNYEKKEL ÉS MEGISMERÉSSEL MÉRIK.” (POPPER PÉTER)
Wisinger János 80. születésnapját ünnepli. Szinte egész aktív gyógypedagógusi pályafutását a speciális olimpia mozgalomnak szentelte, ma is igyekszik építő jellegű tanácsaival segíteni a szervezetet.
Boldogságot, elégedettséget, örömöt és jó egészséget kívánunk az MSOSZ valamennyi sportolója, vezetősége, elnökségi tagjai, szakemberei, szakágvezetői és munkatársai nevében is!
Isten éltessen sokáig, János!
A szeretet, a tenni vágyás, az akarat, az őszinteség, a tisztaság dominál az értelmi fogyatékossággal élő sportolókban, emberekben. Ezeket az értékeknek a kiteljesítésében segített kitartó, áldozatkész munkájával János.
Lengyel Lajos elnök úr is köszönti a kerek jubileumot ünneplő örökös elnököt:
„Kedves János! Köszönünk mindent és a lehető legjobbakat kívánjuk neked! Bízunk benne, az elmúlt bő 30 esztendő megmutatta, hogy még sokáig adhat a speciális olimpikonoknak életcélt, elfoglaltságot, tevékenységet szövetségünk, amiben sikert érhetnek el, de örömöt mindenképpen, hiszen az értelmi fogyatékossággal élők a sporton keresztül demonstrálhatják vágyaikat, örömüket és versenyképességüket – egy szóval humanitásukat. Szeretnénk még sok jó tanácsot, instrukciót, lelkesedést kapni tőled a jövőben is!”
Szeretet, igazságosság, hit, remény, bátorság. Ez az öt kulcsfontosságú érték, amelyekben Eunice Kennedy Shriver asszony, a nemzetközi speciális olimpia mozgalom alapítója mélyen hitt, és ez vezette Wisinger Jánost is a Magyar Speciális Olimpia Szövetség megalapításában. Mert hitt abban, hogy a súlyos értelmi fogyatékossággal élő embernek is joga van ahhoz a méltósághoz és sikerhez, amely állapotuk nehézsége miatt egyébként elérhetetlen lenne számukra. Ezek az értékek máig éltetik ezt a remek hazai szövetséget is, amely 2019-ben ünnepelte 30. születésnapját.
Utazzunk egy kicsit vissza a múltba.
A 80-as évek közepén egy lelkes, mindössze 15 fős csoport Varsóban járt, megnézni, megtanulni egy igazi SO eseményt, a II. Lengyel Nemzeti Játékokat. Lelkesedtek, tanultak, meghatódtak, irigykedtek, és nagy terveket szövögettek.
Részlet Wisinger János tiszteletbeli-örökös elnök köszöntőjéből:
„Hazafelé Varsótól Diósjenőig jó magyar szokás szerint alaposan összevesztünk. A vita során néhány nagy kérdés is megfogalmazódott. Amire pontosan emlékszem az bizonyos értelemben ma is, mindig folyamatosan kérdés: kitől és honnan lesz pénz, ki fogja a versenyzőket felkészíteni, ki fogja a versenyeket megszervezni, ki tanítja meg a szabályokat, hol lesz pálya, terem, amely befogad bennünket (nem csak Bp.-en), lesz-e sajtónk, amely hírül adja azt, ami történik. Utazhatunk-e és miből, külföldre netán Amerikába is eljutunk? Csak az intézetek lakói, vagy a családokban élők is mozgósíthatók? Amire azonban a végleges válasz mindjárt a megalakuláskor megszületett, és az óta sem kérdés, az a híres emberek, sportolók megnyerése. Alig reméltük, de igaz, Dr. Schmitt Pál, Dr. Frenkl Róbert, Molnár Zoltán azonnal első felkérésre vállalta az alapító tagságot. És még valaki, Dr. Göllesz Viktor, mindannyiunk tanító mestere, aki egész szívével, minden tudásával támogatott, biztatott, segített bennünket…”
A magyar delegáció Lengyelországban nemcsak egy igazán nagy rendezvény hangulatát ismerte meg, hanem rögtön megtapasztalta, hogy a speciális olimpia különleges rendezési szabályai és minősítési rendszere szinte teljes mértékben biztosítja a legkülönbözőbb súlyossági állapotú versenyzőknek is az esélyegyenlőséget, a győzelmi lehetőséget.
Az első hazai verseny megrendezésére 1985. szeptember 21-én került sor, amelyet Kraxner Alajos Emlékversenynek neveztek el, a Visegrád-Lepencei Foglalkoztatói Intézet volt gyógypedagógus igazgatójának emlékére.
Tett tettet követett. 1989 szeptemberében pedig 25 alapító taggal megalakult a Magyar Speciális Olimpia Egyesület. A szervezet elnöke Wisinger János lett.
Köszönjük szépen, János!
