Zubkov szerint a Ferencváros lesz a bajnok

Terjedelmes interjút készített a football24.ua című ukrán portál Olekszandr Zubkovval, a Ferencváros ukrán labdarúgójával, aki a Sahtar Doneck kölcsönjátékosaként szerepel ebben az idényben a budapesti zöld-fehéreknél. A 23 éves támadó beszélt az NB I-ről, Ivan Petrjakról, a magyarországi életkörülményekről, valamint röviden a Sampdoria állítólagos érdeklődéséről is.

olekszandr Zubkov (fotó: nso / Dömötör Csaba)

– Amikor a Ferencvároshoz kerültem, Szerhij Rebrov világosan elmagyarázta nekem, mit vár el tőlem. Szeretem a magyar bajnokságot. Nem mondom, hogy ez a liga a világ legjobbja, de minden csapatban van annyi játékkultúra, hogy képes legyen jó eredményeket elérni” – idézi a football24.ua Zubkovot, aki minden sorozatot figyelembe véve 34 tétmérkőzésen kilenc gólt szerzett és tíz gólpasszt adott eddig a jelenlegi idényben. Tíz asszisztjával vezeti is az FTC házi rangsorát.

„Édesapám a gyerekkorom óta arra tanított, ne legyek önző, és ne hajszoljam mindenáron a gólszerzés lehetőségét. Számomra a gólpassz egyenértékű a góllal. Bármilyen módon szeretek segíteni a csapatomnak” – folytatta az ukrán futballista, aztán rátért a magyar bajnokságra.

„Mostanság több ukrán labdarúgó is Magyarországra jön játszani, mindenekelőtt a stabil pénzügyi háttér miatt. Amennyire én tudom, ilyen téren egyik klubnál sincs probléma. Hogy a magyar bajnokság erősebb-e az ukránnál? Ha a Sahtartól és a Dinamo Kijevtől elvonatkoztatunk, akkor igen. Magyarországon határozottan jobb az infrastruktúra, a lelátói hangulat és a körülmények. És ami a legfontosabb, nem kell harminc órát vonatoznunk Lvivből Mariupolba. Itt mindenhová el lehet jutni három-négy óra alatt. A kisebb stadionokban is jó játszani. Kisvárdán, Felcsúton és Kaposváron sem fér be ötezernél több szurkoló a lelátókra, de nagyon hangulatosak ezek a létesítmények is.”

„Hogy mi a rossz oldala a magyar bajnokságnak? A játékvezetés. Nem kevésbé bíráskodnak furcsán itt, mint odahaza. Ami az életfeltételeket illeti, akad egy jelentős negatívum: olyan helyen élek, ahol sok a turista és a külföldi diák. Nagyon hangosak. Dulakodnak és szemetelnek. A padló piszkos és nagyon büdös. A szomszédjaink szeretnek éjszaka kettő órakor fürdeni, és mi mindent hallunk. Arról nem beszélve, hogy milyen hangosan hallgatják a zenét… Nem tudjuk, mit tehetünk. Egyszer kihívtuk a rendőrséget. Kijöttek, megnyugtatták a szomszédokat, de másnap minden kezdődött elölről” – panaszkodott Zubkov.

Az FTC ukrán légiósa megjegyezte, szemernyi kétsége sincs afelől, hogy csapata idén is megnyeri a magyar bajnokságot.

Zubkov honfitársáról, a Ferencvárost tavaly nyáron a „hátsó ajtón” elhagyó Ivan Petrjakról is beszélt, akinek a zöld-fehérek szimpatizánsai a mai napig nem bocsátották meg, hogy a Mol Fehérvárba igazolt.

„Kiváló a kapcsolatunk, napi szinten beszélgetünk egymással. Ő örül az én sikereimnek, én pedig az övéinek. Vankát (Petrjak beceneve – a szerk.) a fradisták enyhén szólva nem szeretik, az egymás elleni meccsünkön sörös poharakkal, öngyújtókkal és érmékkel is megdobálták. Még nem bocsátottak meg neki, ám az idő begyógyítja majd a sebeket” – vallja Zubkov.

De vajon melyik csapatnál kezdi meg az ukrán légiós a következő idényt? Zubkov kapcsán néhány héttel ezelőtt az olasz élvonalbeli Sampdoria érdeklődéséről lehetett hallani, a genovai klub állítólag 4.5 millió eurót sem sajnálna érte a nyáron.

„Nem kommentálom ezeket a híreket. Tudom, hogy a Sampdoria erős középcsapat a Serie A-ban (igaz, jelenleg csak a 16. helyen áll a tabellán, és egy pont választja el a kiesőzónától – a szerk.), az egyik játékosát pedig személyesen is ismerem. Fabio Quagliarellával a Maldív-szigeteken találkoztam, ahol a nászútját töltötte a feleségével – mondta az ukrán támadó, majd sejtelmesen hozzátette: – Az öt európai topliga közül az olasz tökéletesen feküdne nekem.”

Zubkovot az ukrán portál a magyarországi koronavírus-helyzetről is faggatta.

„Három-négy naponta mindenképpen ki kell mozdulnunk otthonról, mert le kell mennünk boltba, de jelen helyzetben természetesen jobb nem elhagyni a lakást, bármennyire is unalmas otthon lenni. Ha kevesebben is lettek Budapest utcáin, a különbség nem jelentős. Vannak, akik szájmaszkot hordanak, de a legtöbben nem. Világvége-hangulatról nem beszélhetünk.”

(NSO.hu)