Az ötvenes-hatvanas-hetvenes években az asztalitenisz az egyik legnépszerűbb sportág volt. A Tizek Bajnokságára nem volt könnyű bejutni a Nemzeti Sportcsarnokba. Igaz, akkoriban még abszolút világszínvonalat képviseltek a legjobb hazaiak, hiszen Sidó Ferenc, Berczik Zoltán, Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor neve világszerte jól csengett, de a mögöttük következő hazai legjobbak is képesek voltak nemzetközi szinten is produkálni.
Mára jelentősen megváltoztak az erőviszonyok. Női csapatunk például nem, tudott kijutni az olimpiára, ami csalódást jelentett. A pozitív meglepetésekről viszont két férfi versenyzőnk – Pattantyús Ádám és Zwickl Dániel – gondoskodott, hiszen az ő kvótaszerzésükre csak nagyon kevesen számítottak.
,,Bár nagyon szerettem volna, de én sem mehettem előzőleg biztosra” vallotta be Zwickl Dániel. ,,Az igazság az, hogy ez az eredmény elsősorban a rendkívül jó mentális állapotomnak köszönhetően született meg. Nagyon erős voltam, amiben jelentős szerepe van Benyák András pszichológusnak, akit két éve rendszeresen meglátogatok.”
– Annak idején Ön igen nagy tehetségnek indult.
