A művészek szeretik kimutatni érzéseiket, ez pedig a futballpálya Di Caprióival sincsen másképp. A játékosoknak az önkifejezésre a legjobb esélye a gólokat követő mámoros pillanatokban akad, amikor minden szem rájuk szegeződik. Vannak, akik az öklüket rázzák, vannak akik táncolnak, és vannak, akik mögöttes tartalommal töltik meg unorthodox mozdulataikat. Következzenek hát a véleményközlő ünneplés műfajának legkiemelkedőbb alakjai, a gólöröm mesterei.
Samuel Eto’o – Öreg csatár nem vén csatár
A kameruni csatár még a Chelsea-ben töltött időszaka alatt produkálta karrierje egyik legemlékezetesebb gólörömét. 2014-ben a Tottenham elleni mérkőzést megelőző napokban a médiában elterjedt egy felvétel, melyen akkori edzője José Mourinho a játékos életkorát firtatva arra célzott, hogy Eto’o, az általa állított 32-nél idősebbnek tűnik, sokkal inkább úgy 35-nek.
A Spurs ellen 4-0-ra megnyert londoni rangadón Eto’o is feliratkozott a gólszerzők listájára, ünneplésénél pedig nem kegyelmezett a menedzserének. Az pálya sarkához még a hivatalos életkorát is meghazudtolva száguldott oda, majd a szögletzászlóra támaszkodva, a derekát fájlalva bemutatta az „öregember” gólörömöt.
A portugál tréner a mérkőzés utáni interjújában egyáltalán nem volt feldúlt, sőt úgy nyilatkozott, hogy bár nem ő javasolta a gólörömöt, tudott róla, és szerinte az ilyen vicces ünneplésekkel lehet elvenni a hasonló történetek élét.
Jimmy Bullard – A tanár
Ha világklasszis játékosokról van szó, akkor nem Jimmy Bullard neve lenne az első, vagy akár a századik név a listán. Az egyedi gólörömök tekintetében azonban mindenképpen az élen jár.
Az angol középpályás 2009-es Manchester City elleni ünneplésének háttere egészen egy évvel korábbra vezethető vissza, amikor csapata, a Hull City szintén az égszínkékek ellen játszott a Premier League-ben. Az 5-1-es manchesteri sikerrel végződő találkozó félidejében, 4-0-s állásnál a vendégek edzője, Phil Brown nyilvános megszégyenítéssel próbálta jobb eredményre sarkallni együttesét. Az első játékrész végén a fűre leültetve, a kamerák kereszttüzében osztotta ki játékosait a világ szeme láttára.
Bullard-ban az „oktatás” nyilvánvalóan mély nyomot hagyott, és a következő szezonban a gólját követően edzőjét utánozva „magyarázta el” törökülésben helyet foglaló társainak a góllövés művészetét.
Wayne Rooney gólöröme nagyot „ütött”
Wayne Rooney mindig is büszkén emlegette a boksz iránti szeretetét, valamint hogy fiatalabb korában néhány évig ő maga is beszállt a ringbe. Egy korábbi interjújában azt is elárulta, hogy ha a futballban nem lett volna tehetséges, valószínűleg versenyszerűen is megpróbálkozott volna a küzdősporttal.
A kemény kötésű angol nyilatkozatai után hatalmas meglepetéskén érte az internet népét, amikor 2015 március 15-én előkerült egy felvétel, melyen Phil Bardsley-val, a Stoke City jobbhátvédjével öklözött. A videón a két jó barát közül először Rooney tűnik aktívabbnak egészen addig, amíg ellenfele egy kíméletlen balhoroggal meg nem lepi. Az ütést követően az akkor még a Manchester United-ben szereplő támadó úgy puffant a hátára, mint egy zsák krumpli – vagy egy rossz zsíros kenyér.
„Wazza” nem sokat várt saját maga kifigurázásával. A videó „premiert” követő napon a vörös ördögök Tottenham elleni, 3-0-ra megnyert mérkőzésén gólt szerzett, majd saját magából viccet csinálva néhány boksz ütés imitálása után rekonstruálta a felvételen történt eseményeket.
Robbie Fowler – A porszívó
1999-ben a Liverpool ikonikus csatára, Robbie Fowler a megalapozatlan drogfogyasztási vádaknak köszönhetően a kritikák kereszttüzébe került. A média folyamatosan megszellőztette az álhíreket, az ellenfél szurkolótábora pedig fogáspontot talált az angol csatáron.
Áprilisban aztán elérkezett a Merseyside derbi, melyen a vörösök és az Everton közti városi rivalizálás minden évben a tetőpontjára hágott. a kékek legelhivatottabb rajongói csoportja a mérkőzés alatt folyamatosan a droghasználatra utaló rigmusokkal próbálta kizökkenteni Fowler-t, aki azonban nem tört meg a nyomás alatt. Amikor a tizenegyes pontról betalált, a legendás támadó az alapvonalnál négykézlábra ereszkedett és az egyik orrlyukát befogva azt imitálta, hogy felszívja a csíkot.
A mérkőzést végül a Liverpool nyerte 3-2-re, többek közt Fowler második góljának is köszönhetően, az Everton szurkolótábora pedig a csatárral ellentétben lógó orral mehetett haza.
Craig Bellamy és a golflecke
2007-ben a Liverpool Barcelona elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntője előtt Rafa Benítez elvitte csapatát egy öt napos edzőtáborra, hogy mindenki feltöltődve érkezhessen a sorsdöntő összecsapásra. Az ott töltött napok során néhány játékos – köztük Craig Bellamy – felöntött a garatra, melyből nem várt incidens következett.
Egy este Bellamy mindenáron rá akarta venni John Arne Riise-t arra, hogy énekeljen az étteremben a karaoke gépen, ám a norvég védőnek esze ágában sem volt elfogadni a felkérést. A két futballista még a vendéglátó egységben összeszólalkozott, Riise pedig úgy döntött, hogy korán nyugovóra tér. Bellamy-t azonban nem hagyták nyugodni a történtek, és – feltehetőleg még jó néhány ital ledöntése után – egy golfütővel a kezében jelent meg a balhátvéd szobájában. A walesi támadó újdonsült fegyverével először Riise sípcsontjára akart rásózni, végül azonban csak csapattársa testére sikerült bevinnie néhány ütést.
Pár nappal és egy vagyonnyi kirótt büntetéssel később a Liverpool a Camp Nou-ra látogatott, és a mérkőzésen az incidens mindkét főszereplője a kezdő csapatban kapott helyet. Az összecsapáson Deco góljával vezetést szerzett a Barcelona, de Bellamy még a félidő vége előtt kiegyenlített. A walesi játékos a gólt követően egy golfütést imitálva ünnepelt, ezzel bemutatva, hogy a háta mögött tudta az esetet. Sorsszerű volt, ami a vörösök győztes góljánál történt. A labda a tizenhatoson belül Bellamy-hoz került, ő az üresen álló Riise elé tálalt, aki a rosszabbik lábával is beragasztotta a labdát a kapu jobb felső sarkába.
Annak ellenére, hogy a második gólnál Bellamy a nyakába ugrott és együtt ünnepeltek, Riise még évekkel az esetet követően is nehezen emésztette meg az eseményeket. Szerinte volt csapattársa akár a karrierjének is véget vethetett volna, ha eltalálja a sípcsontját, gólöröme pedig finoman szólva is tiszteletlen volt.
„Bellamy és én bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk a viszontagságos eseményekből is sikert kovácsolni. Kezeltük a nyomást és türtőztettük magunkat az egyik legnagyobb mérkőzésen, amit egy futballista játszhat. De soha nem lettünk barátok” – olvasható Riise önéletrajzi könyvében.
Fotó: dailymail.co.uk
