„Az utóbbi időben teljesen új jelenség, hogy jegyüzérek jelentek meg a válogatott mérkőzései körül. Néhány évvel ezelőtt még az volt a gond, hogy bárki bárhová ülhetett, annyi hely volt a stadionban” – nyilatkozta lapunknak Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó-szövetség szóvivője a szerbek elleni hazai meccs előtt, amikor nyerészkedők hada látta meg a lehetőséget a belépők felvásárlásában és továbbadásában. Persze busás haszonnal.
A szurkolók
Marco Rossi
„Tudom, hogy mindenki követhet el hibákat. Az is lehetséges, hogy a játékosok valamit nem értettek meg abból, amit kértem tőlük. De azt már a kezdetekkor világossá tettem számukra, hogy elfogadhatatlannak tartom, ha valaki nem elég motivált, amikor a nemzeti csapatban játszik. Én sosem tapasztalhattam meg, milyen érzés a hazámat képviselni a válogatottban, de hiszek abban, hogy annak, aki felhúzza a címeres mezt, vért kell izzadnia a pályán. Ezért a találkozó után megerősítettem: ez volt az utolsó alkalom, amikor eltűrtem ezt a hozzáállást, aki így viselkedik, azt azonnal kirakom a keretből.” Így nyilatkozott a HVG-nek Marco Rossi 2018 októberében, az észtek elleni, 3-3-ra végződött Nemzetek Ligája-meccs után. Persze nem ő volt az első szövetségi kapitány, aki a nemzeti büszkeségre apellálva igyekezett motiválni a csapatát, de kétségtelen, hogy az évek során a játékosai mind komolyabban vették, amire kötelezte őket: ha épp arra van szükség, fel kell szántani a pályát a jó eredmény érdekében.
Bár a 12 meccs óta tartó veretlenségi sorozat, a csont nélküli kijutás és a második kalapos kiemelés mind jó előjel az Eb előtt, azért vannak még olyan területek, ahol Rossi csapatának van lehetősége fejlődni. Az utolsó három selejtezőn azért nem mindig ment minden a tervek szerint, a szerbek elleni bravúros oda-vissza siker után ki gondolt például arra, hogy a litvánok ellen majd kapaszkodni kell a döntetlenért, vagy hogy a kvalifikációhoz szükséges utolsó pontot olyan nehezen tudják majd csak kiharcolni a papíron jóval gyengébb bolgárok ellen. Hogy végül mindkétszer sikerült hátrányból visszajönni, azt mutatja, hogy a válogatottnak van tartása, de jó volna elérni, hogy eleve ne alakulhassanak ki ilyen helyzetek.
A torna lebonyolítása nem változik az előző kettőéhez képest: a hat négyes csoport első két helyezettje, valamint a csoportharmadikok közül a négy legjobb jut tovább a nyolcaddöntőbe. Ez 2016-ban és 2021-ben négy megszerzett ponttal már mindenkinek sikerült, de voltak csapatok, amelyeknek három is elég volt. Az első ízben a magyar csapat is a továbbjutók között volt, legutóbb pedig csak nagyon kevésen múlott, hogy nem jött össze. Fontos különbség azonban, hogy akkor sérülés miatt nem lehetett ott a csapatban Szoboszlai. Kétszer egymás után csak nem lesz ennyire peches…
© MTI / Kovács Tamás
Mostanában ez megy: minél többen szeretnének részesei lenni a sikereknek, személyesen látni a csapatot, amelynek egyre nagyobb a respektje az elmúlt években mutatott teljesítménye okán. Rendszeresen telt házasak a Puskásban rendezett meccsek és a hangulatra sem lehet panasz. Ez pedig általában inkább felpörgeti, mintsem lenyomja a válogatottat.
A Ferencváros kapusa 2016-ban harmadik, 2021-ben pedig második számú kapusként volt kinn az Eb-n, és nem jutott szerephez, Gulácsi tavaly novemberi sérülése azonban elhozta számára a lehetőséget, amivel élni is tudott. A teljes selejtezősorozatot ő csinálta végig, és hatalmas szerepe van abban, hogy a magyar válogatott vereség nélkül jutott ki végül a jövő évi tornára.
A mind összeszokottabb és magabiztosabb csapatra szabott, jól felépített taktika is Rossit – és segítőit – dicséri. A szakember azt vallja, hogy nem kell minden edzőnek innovátornak lennie, elég lehet, ha a mások által kidolgozott újításokat megfelelően szelektálja és beépíti a saját rendszerébe. „Az edzői mesterség épp olyan, mint például az orvosé: folyamatosan tanulnia kell, új módszereket megismernie” – mondta a minap, majd példákat is hozott arra, hogy kiket figyel: Ancelottit, Guardiolát és Kloppot említette, de kétségtelen, hogy nem csupán tőlük inspirálódik.
Hajdu Zoltán akkor azt is kiemelte, hogy komoly problémaként azonosították azt a mentális gátat, amely bizonyos helyzetekben maga alá temette a csapatot. Ez szerinte abból fakadt, hogy Magyarországon „hagyományosan nem értékeljük olyan sokra a befektetett edzésmunkát, mint a világ többi részén szokás”, helyette sokszor jobban bízunk a magyar talentumban, a kreativitásban, az innovációban, mint az olyan megoldásokban, modellekben, amelyek külföldön már jól működnek.
Kis túlzással lehetne azt mondani, hogy a szövetségi kapitány minden húzása bejön. Egyrészt az elmúlt években sikerült – generációváltást is levezényelve – olyan csapatot összeállítania, amelynek eredményessége nemcsak, hogy folyamatosan javul, hanem a benne lévő játékosok rendre képesek együtt jobb teljesítményt nyújtani, mint amire a klubjukban mutatott játékuk predesztinálná őket.
© Túry Gergely
Hogy kivel kerül egy csoportba a magyar válogatott, a szombat este hat órakor kezdődő sorsoláson derül ki, amelyet a hvg.hu élőben közvetít majd. Ahogy korábban írtuk, könnyű csoport nem létezik, de van, aminél csak jobb lehet, hiszen az sem kizárt, hogy a vb-második franciákkal, a vb-harmadik horvátokkal és a címvédő olaszokkal kell majd a továbbjutásért megküzdenie a csapatnak. Olvasóink mindenesetre abban bíznak, hogy a válogatott Németországgal, Szlovéniával és az egyik pótselejtezős csapattal kerül majd össze.
Rossi mintha akkor sem tudna hibázni, amikor döntenie kell arról, hogy kiket tartson benn az együttesben – annak ellenére is, hogy a klubcsapatuknál aktuálisan esetleg nem játszanak túl sokat. Ilyen például Nagy Ádám, akihez annak ellenére ragaszkodik, hogy az olasz másodosztályú Pisában általában nem számítanak rá kezdőként.
Most végignézve a csapaton, úgy tűnik, hogy Rossi és Hajdu rátapintott a lényegre.
Rossi a selejtezősorozat tanulságaként azt fogalmazta meg: „jobban kell olvasniuk a játékot” a mérkőzések közben. „A körülményektől függően, anélkül, hogy kockázatoknak tennénk ki magunkat, meg kell tanulnunk gyorsítani vagy lassítani a játékot. A miénknek olyan csapatnak kell lennie, amely képes a ritmusa fölött játszani, ehhez viszont komoly erőnlét és erős személyiség szükséges. Ez néhány játékosunkban megvan, másoknak azonban még előre kell lépniük ilyen szempontból.”
De nem csak ebből a sikerből vállalt oroszlánrészt a – válogatottat az előző Eb-re a pótselejtezős góljával kijuttató – középpályás: hatalmas szerepe volt abban, hogy a csapat veretlenül csinálta végig a selejtezősorozatot, elég csak a bolgárok elleni, 97. perces szabadrúgására gondolni, amelyet végül Petkov a saját kapujába fejelt.
Arról is beszélt, hogy három pillérre építkeznek:
A végcéljuk az, hogy a csapat taktikai, technikai, fizikális és mentális képességeit tekintve is a lehető legközelebb kerüljön az optimumhoz.
Az első három meccsén – Bulgária, Montenegró és Litvánia ellen – még csak gólt sem kapott, a szerbek tudták először bevenni a kapuját. Belgrádban ezzel együtt többször is bravúrral hárított, amivel fontos pontokat szerzett a csapatnak. Az utolsó, a montenegróiak elleni meccs hajrájában pedig elképesztő négyes védési sorozatot mutatott be.
Az olasz szakvezetőnek ahhoz is jó érzéke van, hogy megoldja a kieső kulcsemberek helyettesítését. Hiányzókból pedig jócskán akad: az utóbbi időben Willi Orbánt, Fiola Attilát, Sallai Rolandot és Varga Barnabást is nélkülöznie kellett Rossinak, Schäfer András tavasz óta nem áll a rendelkezésére, Gulácsi Pétert pedig még tavaly ősszel veszítette el.
Hova tovább?
Írta a HVG
A Élet+Stílus: Rossi-mágia és Szoboszlai-faktor: a futballválogatott sikerességének öt oka bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
