Az Autosport újságírója Edd Straw szerint Sebastian Vettel és a Red Bull kétségkívül uralta a 2011-es világbajnokságot, a fiatal német azonban az idei fölényével nem írta át a rekordok könyvét miután Vettel „csak” a szezon 15. nagydíján (79%) tudta bebiztosítani a világbajnoki győzelmét, így a leggyorsabban megnyert világbajnoki győzelmek top 10-es listájába idén sem sikerült betörnie.
10. Jack Brabham – 77.8 % (1966)
1966-ban Jack Brabham már 40 éves volt és sokan úgy gondolták, hogy a bajnoki sikerek időszaka már a múlt, annál is inkább, hiszen bár a csapata a Brabham szerzett néhány futamgyőzelmet, de az 1966-os év szabályváltozásai, a motorok hengerűrtartalmának 1,5 literről 3 literre való felemelése a Ferrari malmára hajtja majd a vizet. Brabhamnak azonban más ötletei voltak, így elment az ausztrál mérnöki irodához a Repco-hoz és egy Oldsmobile motor blokk alapján rendelt egy motort, ami a Ron Tauranac BT19-es versenyautójában meglepően versenyképes volt. Bár Brabham Monacóban még kieset, de Belgiumban már a negyedik helyen végzett az autóval, ezt követően pedig négy egymást követő futamgyőzelmet szerzett (Francia, Angol, Holland és a Német Nagydíj), amivel gyakorlatilag be is biztosította a világbajnoki győzelmét. A következő Olasz Nagydíjon ugyanis nem csak ő esett ki a versenyből, hanem a legfőbb riválisa John Surtees sem tudott pontot szerezni, így Brabham három futammal a bajnokság vége előtt megszerezte a világbajnoki címet.
9. Michael Schumacher – 76.5% (2001)
Azt követően, hogy 2000-ben Schumachernek szoros csatában sikerült legyőznie Mika Hakkinent és ezzel 21 év után szerzett világbajnoki címet a Scuderiának a háromszoros német világbajnoknak 2001-ben már könnyen ment az újabb immáron negyedik bajnoki cím megszerzése. A két futamgyőzelemmel nyitó Schumacher azonban a hatodik Osztrák Nagydíjat követően még csak 4 ponttal vezette a bajnokságot a McLaren angol pilótája, David Coulthard előtt. Schumacher azonban ezt követően hét futamon négy győzelmet és egy második helyett szerzett, miközben Coulthard két 3. és egy-egy 4. illetve 5. helyet volt csak képes felmutatni, így Schumacher a Magyar Nagydíjon négy futammal a bajnokság vége előtt már meg is szerezte a világbajnoki győzelmet. Coulthard McLarenjének a teljesítménye ezt követően sem javult egyébként, aminek köszönhetően a skót végül Schumacher mögött 58 pontos hátrányban zárta a 2001-es szezont.
8. Juan Manuel Fangio – 75% (1957)
Az 1957-es év favoritja annak ellenére, hogy Juan Manuel Fangio visszatért a Maseratihoz sokak szerint a Ferrari volt. A legendás Maserati 250F ugyanis már igencsak benne járt a korban, néhány gyors fejlesztés azonban újra életet lehelt belé, így Fangio meg is nyerte a szezon első három nagydíját Argentínában, Monacóban és Franciaországban. Fangio előnye a későbbiekben is kitartott, így miután a Német Nagydíjon a legendás nürburgringi pályán egy perccel legyőzte ellenfeleit a Ferraris Peter Collinsot és Mike Hawthornt meg is nyerte a világbajnoki címet. A Ferrari pilótái később nem is tudtak már futamot nyerni a szezonban, így a bajnokság második helyére végül a Vanwall-al Stirling Moss jött be. Fangiónak ez volt az utolsó világbajnoki győzelme és a 47. életévébe lépő pilóta 1958-ban néhány futam után végérvényesen a szögre akasztotta a bukósisakját.
7. Jackie Stewart – 72.7% (1969)
1969-ban Jackie Stewart, a Tyrrell csapat és a Matra karosszéria legyőzhetetlen kombinációt alkotott. A szezon első két nagydíján Kyalami-ban (Dél-Afrika) és Montjuich Park (Spanyolország) aratott győzelmével Stewart a ponttáblázat élére ugrott, majd a monacói kiesését követően a Holland, a Francia és az Angol Nagydíjakon is sikerült növelnie a győzelmei számát. A Német Nagydíjon elért második helye, majd az Olasz Nagydíjon aratott 0,08 századmásodperces győzelme Jochen Rindt Lotusa felett pedig már azt jelentette, hogy három futammal a bajnokság vége előtt Stewart megszerezte élete első világbajnoki győzelmét.
6. Jackie Stewart – 72.7% (1971)
Miután a Tyrrell a March karosszériáról 1971-ben a saját konstrukcióra váltott a Stewart ismét megállíthatatlannak bizonyult. A 32 éves skót világbajnok a szezon első hét futamán 5 győzelmet (Spanyol, Monacói, Francia, Angol és Német Nagydíj) szerzett, ennek köszönhetően Stewart a szezon nyolcadik futamán, az Osztrák Nagydíjon már úgy állhatott rajthoz, hogy minden esélye megvan az újabb világbajnoki győzelem megszerzésére. Stewart az első sorból indulva sokáig a második helyen állt, majd a skót autója irányíthatósági problémák miatt elkezdett lassulni, de még ekkor is úgy tűnt, hogy jó helyen érhet célba, amikor is végül Stewart elvesztette az autó hátsó kerekét és a 35. körben kiesett. Ekkor azonban már a futamot korábban vezető Jacky Ickx, aki Stewart legközelebbi ellenfele volt a bajnokságban a Ferrari motorhibája miatt nem volt versenyben, így Stewart három futammal a bajnokság vége előtt megnyerte a második világbajnoki címét is.
5. Alberto Ascari – 71.4% (1952)
1952-ben a Formula-1-es világbajnokságot a Formula-2-ő szabályai szerint bonyolították le, így a korábbi Alfa dominanciát megtörve a Ferrarik egyetlen igazi ellenfele a Maserati volt. A Ferrari olasz pilótája Alberto Ascari azonban gyenge rajtot vett és miután a szezonnyitó Svájci Nagydíjat kihagyta az Indianapolisi 500-as futamon kiesett, így két futam után 0 ponttal állt a bajnokságban, ezt követően azonban Ascari mind a hat hátralévő nagydíjat (Belga, Francia, Angol, Német, Holland és az Olasz Nagydíj) is megnyerte.
4. Jim Clark – 70% (1963)
A Lotus csapat 1962-ben érkezett meg a Formula-1 élvonalába, amikor Jim Clark három futamgyőzelmet is szerzett a csapatnak, amivel akkor a bajnokság második helyén végzett. Ez egyértelművé tette, hogy a Clark-Colin Chapman kombinációval bizony számolni kell a következő években, de egy év sem telt bele és a skót legyőzhetetlenné vált. Bár az 1963-as szezonnyitó Monacói Nagydíj még csak egy 8. helyet hozott, Clark azonban ezt követően zsinórban megnyerte a Belga, a Holland, a Francia és az Angol Nagydíjakat, így a Németországban szerzett 2. helye után az Olasz Nagydíjon aratott győzelme már ezt jelentette, hogy Clark három futammal a bajnokság vége előtt megnyerte az első világbajnoki címét.
3. Jim Clark – 70% (1965)
Miután Clark 1964-ben az utolsó Mexikói Nagydíjon motorhiba miatt elbukta a világbajnoki címet, az 1965-ös évet bombaformában kezdte. Bár a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjon aratott győzelmét követően Clark az Indianapolisi 500 mérföldes verseny kedvéért (amit egyébként meg is nyert) kihagyta a Monacói Nagydíjat ezt követően azonban újabb 5 egymást követően futamgyőzelmet szerzett (Belga, Francia, Angol, Holland és Német Nagydíj), így Németországban három futammal a bajnokság vége előtt megnyerte a világbajnoki címet. Az 1965-ös Német Nagydíjat egyébként augusztus 1-én rendezték, így Clark lett a Formula-1 történetének legkorábbi időpontban megkoronázott világbajnoka, és ezen rekordja 37 évig volt érintetlen.
2. Nigel Mansell – 68.7% (1992)
A Williams FW14 talán a leggyorsabb autó volt az 1991-es szezonban, a McLaren és Ayrton Senna azonban az év első négy futamán aratott győzelmével ki tudta védekezni Nigel Mansell és a Williams rohamát. 1992-ben azonban a helyzet megváltozott Patrick Head és Adrian Newey elkészítette az FW14-es tökéletesített B változatát, amely az aktív felfüggesztésével, az ABS és kipörgésgátló rendszerével messze meghaladta az ellenfelek színvonalát. Három elbukott bajnoki cím után tehát Mansell végre olyan autót kapott, amivel valóban megállíthatatlanná vált. Mansell élt is a lehetőséggel és a szezon első öt futamát meg is nyerve hatalmas előnnyel vezette a bajnokságot, majd a monacói és kanadai „kisiklást” követően három újabb győzelme azt jelentette, hogy a szezon 11. futamán, a Magyar Nagydíjon már győznie sem kellett ahhoz, hogy öt futammal a bajnokság vége előtt megnyerje a világbajnoki címet.
1. Michael Schumacher – 64.7% (2002)
Azonban Mansell világbajnoki győzelménél is volt fölényesebb győzelem az F1-ben. 2002-ben tehát pont tíz évvel Mansell 1992-es sikere után Michael Schumacher egy egyszerűen hibátlan autót kapott a Ferraritól, amivel a négyszeres világbajnok német nem is tudott hibázni, így a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon aratott győzelme után bár a Maláj Nagydíjon a rajt utáni kakaskodásnak köszönhetően csak a 3. helyen ért célba ezt kövezően azonban a 2002-es szezonból még hátralévő 15 futamból mindig az első, vagy a második helyen ért célba, de legtöbbször az első helyen, így nem volt meglepetés, hogy Schumacher a szezon 11. futamán a Francia Nagydíjon már nem csak a futamgyőzelemért, hanem a világbajnoki címért is versenyzett. Schumacher természetesen nyert a Francia Nagydíjon, így hat futammal a bajnokság vége előtt megszerezte pályafutása 5. világbajnoki győzelmét, beállítva ezzel Fangio 45 éves rekordját.
