A sportújságírók szövetsége (MSÚSZ) a napokban Pécsett megrendezett évi kongresszusának visszatérő „betétműsora” volt a sportszerkesztőségek kispályás labdarúgó csapatainak versengése a Hoffer Kupáért. Megvallom, iskolás koromban sem tudtam jól focizni, csak az akkor még megvolt, átlagon felüli futóteljesítményem miatt válogattak be egyáltalán valamelyik csapatba. Számomra mégis különösen fontos ez a sokak számára talán semmi különöset nem jelentő Hoffer Kupa.
Hoffer József (fotó: jochapress.hu)
Ebben az eseményben ugyanis nem az a fontos, hogy ki nyeri meg, hanem az, hogy egy olyan sportembernek állít emléket Hoffer József személyében, aki az én erkölcsi mércém szerint maximálisan megérdemli az emléke megőrzését. Sok-sok ilyen emberre lenne szüksége ennek az országnak, mint amilyen Hoffer József volt, akkor bizonyosan az átlag morált is magasabb osztályzattal illethetnénk…
Jogosan kérdezheti bárki, jó, jó, de miért is ez a kiemelt emlékezés? Elvégre Hoffer József nem volt világhírű labdarúgó, nem indult sem olimpián, sem világbajnokságon. Az pedig, hogy a II. világháború éveiben az élvonalban kergette a labdát, még nem indokolná sem a Hoffer Kupa életre hívását és évenkénti megrendezését, sem pedig ezeket a személyét méltató sorokat.
Pedig – megismétlem – sok Hoffer Józsefre lenne szüksége kis hazánknak! Hogy miért kívánnám Hoffer Józsefet „sokszorosítani”?
Ha szükségem lenne rá, mentségemre hoznám fel egy korábbi írásomból az alábbi sorokat.
„Ez az ember – aki 36 évig vezette az MTI sportszerkesztőségét – valóban élt-halt a sportért és – ritka kivételként – a butaság határáig korrekt valaki volt. Nem is lehetett egykönnyen a közelébe kerülni. Amikor viszont az MTI belpolitikai szerkesztőségének munkatársaként a „nagyteremben” (ahol minimum ötven-hatvanan dolgoztunk egy légtérben) sokéves próbálkozásokat követően végre megismerhettem, hetek alatt a barátságába fogadott. Megérezte ugyanis a feltétlen elkötelezettségemet a sport tükröztetése iránt és ezt értékelte is.
Többször is módomban volt nyilvánosan elmondani – most is megragadom az alkalmat -, hogy nem is a kivételes szakmai felkészültsége volt, ami életfogytig maradó, mély benyomásokat tett rám. Sokkal inkább embersége, az emberi gondok-problémák iránti hatalmas empátiája. Gyermektelen embertől ez kétszeresen értékes tulajdonság, amit 1980 és 1983 között fenntartás nélkül élvezhettem. Azt az erkölcsi és szakmai szintet, amit Ő állított elém, mindmáig őrzöm, és valamilyen módon az életemben is igyekszem érvényre juttatni.
Egyenes, szókimondó, erkölcsi dolgokban kompromisszumot semmilyen módon nem vállaló karakterének egyik tanulságos bizonyságát adta, amikor felelevenítette, mi is történt a magyar labdarúgó válogatott (amelyet 1970/71-ben tíz mérkőzésen irányított egyetlen fillér fizetség nélkül!) utolsó, általa vezetett mérkőzésén.
– Képzeld – mesélte egy alkalommal – a csapattal utazó, egyik „illetékes elvtárs” a meccs előtt kezembe nyomott egy cédulát, amelyen rajta volt a magyar válogatott kezdő tizenegye. A parancsot ugyan nem tudtam megvétózni, viszont én lettem az egyetlen magyar szövetségi kapitány, aki önmaga tette közhírré lemondását. Hazaérkezésünk után ugyanis első utam az MTI-be vezetett, ahol kiadtam a hírt: Hoffer József lemondott szövetségi kapitányi megbízatásáról!
A végére már csak két kérdésem maradt. Ma ki vállalná ingyen a magyar labdarúgó – vagy bármely más, kiemelt sportág – első emberének tennivalóit és a felelősséget egyetlen forint nélkül? A másik pedig az: hányan tennének hasonló helyzetben úgy, ahogy Ő gondolkodás nélkül cselekedett?”
Azt hiszem, az idézett sorok, bennük a történetek nem kívánnak további bizonygatást: milyen ember is volt Hoffer József!? Ha egy szóval akarnám minősíteni: kitűnő! Az erkölcseiben sajnos zuhanórepülésben lévő világunkban másra, többre, jobbra törekvése bizonysága volt annak, hogy lehet és érdemes is másként élni, másféle mércét is magunk elé tűzni, mint amit oly erővel akarnak ránk erőltetni napjaink pénzmániás, milliárdos dirigensei.
Hoffer József a világ gyengeségeire éles ellenpélda volt. Ezért örülök, hogy sportújságíróink évről évre megmérkőznek a Hoffer Kupáért, amelynek névadójáról a fenti sorokkal is megemlékezhettem.
Sok Hoffer Józsefet a bizony rászoruló Magyarországnak!
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
