Aranyosi Péterrel, a férfi asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitányával beszélgettünk a budapesti világbajnokságról, a magyar csapat olimpiai esélyeiről, és a sportág öregjeivel való összehasonlítgatás értelmetlenségéről.
Aranyosi Péter (fotó: JochaPress)
Elégedett a magyar csapat budapesti világbajnokságon nyújtott teljesítménnyel?
Összességében igen. A tapasztaltabbnak számító Lakatos Tamással, Ecseki Nándorral, Majoros Bencével és Szudi Ádámmal szemben a főtáblára jutás volt az elvárás, ami sikerült is nekik, a többieknek, például András Csabának és Juhász Patriknak pedig a tisztes helytállás volt a cél. A feljutás nem lett volna reális.
És az eredményekkel?
Nem az eredményeket kell nézni, sokkal inkább a mentalitást. A versenyzők nem estek össze, bátran játszottak, és bebizonyították, hogy éles helyzetekben is lehet rájuk számítani. Úgy versenyeztek, ahogy elvártuk tőlük, egy szavunk sem lehet.
Erre számított?
Titkon persze minden edző, minden kapitány reménykedik, pláne hazai pályán, hogy lesz majd kiugró teljesítmény a csapatában, ami egyébként a Szudi Ádám, Ecseki Nándor párosunkban benne is volt. Ők a portugál Tiago Apolonia, Joao Monteiro kettőstől kaptak ki a nyolcaddöntőben, de nem volt lehetetlen a győzelem sem, hiszen három éve a Szudi, Lakatos páros például legyőzte őket. A következő körben egyébként a németek feladták a küzdelmet, így a portugálok játék nélkül jutottak az elődöntőbe és lettek érmesek. Persze nem lehet erre alapozni, de ha ellenük esetleg továbbjutunk, akkor harminc éve a férfi asztaliteniszezők először szereznek érmet. A fiúk jó formában voltak, a nyolcaddöntőbe jutásért például azt az Eric Jouti, Gustavo Tsuboi brazil kettős győzték le 4:1-re, akitől egy éve még kikaptak.
És a vegyes páros?
A szépen játszó Pergel Szandra, Szudi Ádám kettős a nyolcaddöntőben 4:2-re kapott ki a világbajnoki címvédőtől, a japán Josimura Maharutól és Isikava Kaszumitól, de volt esélyük, sőt, egy hajszálon múlott. Úgy néz ki, még nem értünk meg az éremre, de nincs miért aggódni, mert van még időnk, és ebben a csapatban benne van egy ilyen eredmény.
Mire lehet képes ez a generáció?
Pergel Szandra és Szudi Ádám. Fotó: MOATSZ
Európában érem közelébe is kerülhetnek. De tudni kell, hogy az asztalitenisz már nem olyan, mint akár harminc éve. Ezért nem is kell ezeket a srácokat a régiekhez hasonlítani, mint ahogy a Klampár Tibor, Jónyer István, Gergely Gábor trió eredményeit sem lehet összevetni a tízszeres világbajnok Farkas Giziével vagy a huszonkétszeres világbajnok Barna Viktoréval.
Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor világbajnok asztaliteniszezők, MTI/Illyés Tibor
Miben érhető tetten ez a változás?
Pár évtizede Európában és világszinten mondjuk egy tucatnyi ország vette igazán komolyan a sportágat, és más országokban is akadt még egy-egy világklasszis, de ma már ott tartunk, hogy egyesben egy olyan koreai játékos jutott be a legjobb négy közé a budapesti világbajnokságon, aki körülbelül százhatvanadik helyezett a világranglistán. Ez is jelképezi, mennyire erős és sűrű a mezőny, milyen kicsi a különbség az első és a százhatvanadik között, ami azért elgondolkodtató. Kétszáz tagja van a nemzetközi szövetségnek, a kínai edzőknek és játékosoknak köszönhetően pedig ma már jórészt minden országnak van világklasszisa. Népszerű lett az asztalitenisz, és profibb lett a világ.
Milyen esélyeink vannak az olimpiai kvalifikációs versenyfutásban?
A férfiaknál egyéniben és csapatban nagyon nehéz lesz kijutnunk Tokióba. Új rendszer van, amely a csapat felől közelíti meg a kvalifikációt, egyéniben is leginkább azon keresztül lehet bekerülni. Tokióban tizenhat csapat versenyez, és ugyan egyéniben is lesz lehetőség a kijutásra, de kevés eséllyel. Vegyes párosban viszont nagyon jó esélye van a Pergel Szandra, Szudi Ádám kettősnek.
Ez alapján hogyan fog kinézni az elkövetkezendő egy év?
Ecseki Nándor (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)
Május 18-19-én lesz az Európa-bajnoki selejtező, amelyen a cseh, az ír, az izraeli és a magyar csapat indul, a legjobb kettő pedig utazhat a szeptemberi, franciaországi Európa-bajnokságra, amelyen huszonnégy csapat méri össze az erejét. Ez azt jelenti, hogy miközben világszinten tavaly visszajutottunk az A-divízióba, idén a kontinensen is van esélyünk visszaküzdeni magunkat az elitbe. Júniusban Minszkben lesznek az Európa-játékok, amely tulajdonképpen ugyanolyan, mint egy kontinensviadal. A magyar csapatból az Ecseki, Szudi és a Szudi, Pergel párosok indulnak. Egyébként onnan is ki lehet jutni az olimpiára, de minimális az esély, ahhoz az élen kell végezni. Ezen kívül ázsiai versenyeken is részt vesz a vegyes páros, mert gyűjteni kell a pontokat. Júliusban kapnak egy kis pihenőt, augusztusban lesz kettő World Tour-verseny, októbertől pedig folytatódik a pontgyűjtés, hogy a 2020-as versenyeken minél jobb kiemelést kapjunk, ami elsősorban a vegyes páros szempontjából különösen fontos. Az idei és a következő év tehát leginkább a pozíciónk megtartásáról és az előrelépésről fog szólni.
(MET / Vincze Szabolcs)
