Az éjjel – vagyis a Budafok szédítő menetelése – a jelek szerint sohasem ér véget. A Promontor utcai gárda vasárnap Szolnokon folytatta győzelmi sorozatát, és biztos feljutó helyen áll a labdarúgó NB II-ben az őszi több mint félidő befejezésekor, 21 forduló elteltével. Ebből az alkalomból a mérkőzést a Tisza partján megtekintő melbourne-i klubtulajdonossal, Bélteky Róberttel beszélgettünk.
A Budafok támogatója, Bélteky Róbert (fotó: Boros Sándor)
Október 20-án, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban balszerencsés körülmények között 2-1-re kikapott a Budafok a labdarúgó NB II éllovasától, az MTK-tól. Akkor kevesen gondolták, hogy 2019-ben ez lesz a piros-feketék utolsó veresége. Azóta így következtek a bajnoki eredmények: Vác 2-0, Győr 3-1, Haladás 1-0, Gyirmót 1-1, Vasas 2-0, Siófok 0-0, Szeged 1-0 és most vasárnap idegenben 1-0-s siker a Szolnok ellen. Nyolc meccsen hat győzelem és két döntetlen, 42 ponttal második hely a 46 pontos MTK mögött, hét ponttal megelőzve a 35 pontos Gyirmótot.
Bélteky Róbertról – aki az újpesti Roderick Duchatelet mellett a magyar futball egyetlen külföldi, bár magyar állampolgársággal is rendelkező klubtulajdonosa – nem mindenki tudja, hogyan került a Promontor utcába. – Ennek már négy és fél éve – kezdte az 55 éve Melbourne-ben született üzletember. – A legismertebb ausztrál futballklub, a Melbourne Victory résztulajdonosa voltam, de eladtam a tulajdonrészemet. Akkoriban beszélgettünk arról Jakab János barátommal, hogy jó lenne belekezdeni egy klubépítésbe Magyarországon. Nem az NB I-ben, hanem az NB III-ban. És ez a klub a Budafok lett, ahol a hetvenes évek közepén Jakab János ontotta a gólokat.
A melbourne-i vállalkozó a 2010-es évek derekán kétszer is elhozott egy ausztrál csapatot a felcsúti Puskás–Suzuki-kupára, és itt ismerkedett meg „Jaksival”, a BMTE tiszteletbeli elnökével. – Valaha magam is futballoztam, a legendás Árok Ferenc keze alatt U16-os ausztrál válogatott voltam
– kezdett múltidézésbe az üzletember. – Igényes tréner volt, ha két gólt rúgtam, a szememre vetette, mi volt azzal a három kihagyott helyzettel! Feri bácsi volt az ausztrál futball történetének legjobb szövetségi kapitánya. Az 1988-as szöuli olimpián 1-0-ra megvertük Jugoszláviát, ami azért érdekes, mert Feri bácsi újvidéki, mint ahogy az én édesanyám is, illetve ő kishegyesi, ami ott van pár kilométerre Újvidéktől.
Így hát négy és fél éve Bélteky vett egy nagy levegőt, és belevágott. Akkoriban nem sok jel utalt arra, hogy egyszer az élvonallal fog kacérkodni az 1912-ben alakult piros-fekete klub. – Az NB III-ban kezdtünk, majdnem kiestünk, aztán feljutottunk, de az NB II-ben is rezgett a léc, most meg itt vagyunk az NB I kapujában – mondja a tulajdonos. – Még hátravan 16 forduló, nem lesz könnyű. Mi csak előre akarunk menni. Óvatosan, de határozottan. A legfontosabb, hogy rend legyen a pályán belül és azon kívül is. Fel akarunk jutni? Igen, miért is ne?! Nem azért vagyunk az NB II-ben, hogy kiessünk onnan!
Budafok a hetvenes évek derekán Jakab, Esterházy, Noskó, Tóth Kálmán vezérletével kis híján feljutott az NB I-be. Azóta nagy álma az élvonal a helyi fanatikusoknak. – Boldog lennék, ha sikerülne. Olyan csapat jutna fel, amely nem pesti mamutklub, hanem a főváros és a vidék határán áll, ahogy a szlogen is mondja, kisváros a nagyvárosban. Csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e tartani a helyezésünket. Szolnokon nem játszottunk jól, de egy jó csapat tud csúnyán is nyerni.
Csizmadia Csaba kinevezése a vezetőedzői posztra tavaly ilyenkor telitalálat volt. – Eddig sikeres, és szerintem az is marad – jósolja Bélteky.
– Ismeri a klubot, ismeri a játékosokat, remekül átlényegült játékosból edzővé, nagyszerű a kapcsolata az egykori társaival. Budafokon rend van a csapat körül, a szakmai stábban és a játékoskeretben, ez a sikerek záloga. És anyagilag is stabil a helyzet. Ez utóbbi az én reszortom. Nekem van a legkönnyebb dolgom, csak kimegyek a meccsekre.
Ennél azért bonyolultabb a helyzet, nyilván kulcskérdés a finanszírozás. Béltekynek ki kell nyitnia a pénztárcáját… – Az folyamatosan nyitva van! – mosolyodik el. – Ősszel átlagban minden második bajnokira hazautaztam Melbourne-ből. Magyarországon és Angliában is vannak üzleti érdekeltségeim, húsz éve van lakásom Budapesten. Kétlaki vagyok, mert bár Melbourne-ben születtem – édesapám 1956-ban emigrált –, Budapest legalább annyira az otthonom.
(mno.hu / Ch. Gáll András)
