Az év legjobbja

Az év legjobb férfikaratékájának megválasztott Hárspataki Gábor nem ül a babérjain. Az idén megszerzett U21-es világ- és Európa-bajnoki címe után jövőre a felnőttek között is letenné a névjegyét.

Lakner Gábor Az MTK Dynamic karatékája, a 19 éves Hárspataki Gábor nagyszerű évet zárt. Az U21-es korosztályban világ- és Európa-bajnoki címet nyert, továbbá második magyarként a Premier League-sorozat egyik állomásán is aranyérmes lett.

A szövetség is elismerte teljesítményét, őt választotta az év legjobbjának a férfiak között.

– Előzetesen vártad magadtól az világ- és Európa-bajnoki győzelmet?

– Tavaly nyár óta annyit dolgoztam, hogy az elvégzett munka alapján joggal tűzhettem ki célul a két éremszerzést. Soha nem úgy megyek versenyezni, hogy a végső győzelemre koncentrálok, lépésről lépésre építem fel magam. Először legyen meg az első mérkőzésemen az első pont, aztán az első győzelem, és így tovább. Ahogy haladok előre, természetesen már foglalkoztat a dobogó, de ahhoz, hogy mindkét érem a legfényesebb legyen, nagyon sok mindennek kell összejönnie, és szerencsére idén össze is jött.

– Mi volt a sikerek legfontosabb összetevője?

– Az edzői stábnak köszönhetően most már biztos vagyok magamban, és hiszek a győzelemben. Korábban ez nem volt mindig így, de a vezetőedzőm, Fischer Mihály és a két segédedző, Fischerné Miklós Nikolett és Horváth Péter képes volt önbizalmat csepegtetni belém. Nem hagyhatom ki a szakosztályvezető S. Kovács Ádámot sem, akinek szintén sokat köszönhetek. Nagyszerű a kapcsolatunk, ők a második családom, ha bármi problémám van, nemcsak a szüleimhez, hanem hozzájuk is fordulhatok.

harspataki(1)– Az Európa-bajnokságot vagy a világbajnokságot volt nehezebb megnyerni?

– Amikor elkezdtem karatézni, tartotta magát a legenda, hogy a vébét könnyebb megnyerni, mert ott több körön kívüli ország szerepel, olyan versenyzők is indulnak, akiknek a hazájában nem túl magas színvonalon áll a sportág. Bizton állíthatom, ez ma már nincs így. Rengeteget fejlődött a karate a világ minden táján, ráadásul minden kontinensre más stílus a jellemző. Nincsenek könnyű ellenfelek, és bár az Eb-n is meg kellett küzdenem az aranyéremért, a vébé volt nehezebb.

– A korosztályos világversenyek mellett a Premier League-ben is eredményesen szerepeltél. Hasznos volt?

– A Premier League-sorozat a világ- és az Európa-bajnokság után a legrangosabb versenyeket fogja össze, így sokat tanulhatok. Idén egy aranyat és egy bronzot gyűjtöttem be, szeretném még jobban folytatni. Nem elérhetetlen, hogy jövőre minden második versenyen dobogóra álljak. Az MTK-nak köszönhetem, hogy szerepelhetek ezeken a versenyeken, ami nagyon nagy lehetőség.

– A remekül sikerült évet a szövetség is elismerte, téged választottak az év legjobbjának. Számítottál rá?

– Egyáltalán nem. Rendkívül meglepődtem, amikor értesültem róla. Nagyon sok olyan nagyszerű versenyző van, aki megérdemelte volna a díjat, nem hittem volna, hogy tizenkilenc évesen felnőhetek melléjük. Boldog vagyok, hogy elismerték a teljesítményemet, remélem, hogy pályafutásom során nem utoljára.

– Milyen tervekkel várod az új évet?

– Mint mindenki, én is teszek újévi fogadalmat, amit szeretnék is betartani. Három világversenyen indulok – az U21-es Eb mellett a felnőtt Eb-n és vébén –, és az a célom, hogy kettőről éremmel térjek haza. Nem azt szeretném sugallni, hogy már húszévesen leigázom a világot, de mindent megteszek azért, hogy valóra váljon a tervem.

– Feltételezem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntését is feszülten várod…

– Így van, nagyon örülnék, ha a karate Tokióban már olimpiai sportág lenne. Amikor tizennégy éve elkezdtem versenyezni, nem is álmodhattam olimpiai részvételről, de ahogy hallom, jó esélye van a sportágamnak. És ha már felveszik a programba, természetesen szeretnék én is részt venni.

– A karate mellett mivel töltöd az idődet?

– Nekem igazából a karate az életem, a tanulás mellett legfőképpen azzal foglalkozom. Ha van némi szabadidőm, azt igyekszem a barátnőmmel és a barátaimmal tölteni. A párom, Győriványi Renáta egyébként szintén karatézik, egy klubban versenyzünk, így sportolás közben sem szakadunk el egymástól. Ötéves koromtól a karate világában élek, és annyira szeretem ezt a sportot, hogy remélem, ez még nagyon sokáig így is marad.

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS