Cholnoky Sára olimpiai kvótát szerzett Magyarországnak a 2020-as olimpiai játékokra. Ennek kapcsán Utassy Loránd szörf szövetségi kapitánnyal beszélgettünk a sportág magyarországi helyzetéről és jövőjéről.
Cholnoky Sára. Fotó: Magyar Szörf Szövetség
Várható volt ez az olimpiai kvóta?
– Úgy mentünk ki az olaszországi Torboléba, az olimpiai kvalifikációs szörf-világbajnokságra, hogy két kvótát reméltünk, de kicsit meglepődtünk, mert több nemzet indult a tornán, mint vártuk. Tisztában voltunk vele, hogy a női mezőnyben könnyebb dolgunk lesz, mint ahogy azzal is, hogy Sárának a nagy szél kedvez, amire a Garda-tavon általában nem lehet panasz. A versenyen azonban nem a szokásos és szinte percre pontos termikus szél fújt nap, mint nap, ami megtréfálta a versenyzőket. Sajnos az utolsó napokban több futam is elmaradt. A célunk az volt, hogy az ötnapos verseny második napjának végére Sára bekerüljön az Arany-csoportba, mert akkor már kilencvenkilenc százalék, hogy megvan az olimpiai kvóta. Ez végül sikerült, de csak az utolsó pillanatban, a teher alatt Sára sokat hibázott és hezitált, de végül gyakorlatilag simán bejutott.
Egészen pontosan mi történt?
– A második napon több lehetősége volt, hogy biztosan bejusson az Arany-csoportba, de a leálló szélben két futamban is hibázott, stresszelt, mindkétszer az első ötben volt az első körben, de a másodikra húsz, harminc helyeket veszített. Végül jött az utolsó futam kis halasztás után, ahol végig az élmezőnyben versenyezve biztosította be helyét a legjobb ötven százalékban.
Van még esélyünk a férfi kvóta megszerzésére?
– A kvóta eléréséhez kimagasló teljesítmény kell, különösen a férfiaknál, ahol nagyon erős lett a mezőny. Ugyanakkor a magyar szörf meg szokta szerezni a női és a férfi kvótát is, így az állami támogatással összevetve azt szoktam mondani, a miénk a legbiztosabb és a legolcsóbb olimpiai kvóta. A férfiaknál Gádorfalvi Áron a hetedik olimpiájára készül, ami hazai rekord, és van is esélye kijutni. Rajta kívül Sánta Bence is esélyes, és van még egy-két fiatal mögöttük. Egyébként Áronnak a mostani világbajnokságon is összejöhetett volna, de elég volt egy-két rossz döntés, hogy ne sikerüljön, és nem is volt szerencséje.
Mikor lesz még erre lehetőség?
– Jövő áprilisban, Genovában, az európai kvalifikációs versenyen, ahol valószínűleg azok az országok indulnak, amelyek még nem jutottak ki Tokióba, ezért kisebb, harminc-negyven versenyzőből álló mezőnyre számítok a szokásos száz feletti létszám helyett. Ez lesz az egyetlen verseny számunkra, ahol még olimpiai kvótát lehet szerezni, illetve abban is lehet bízni, hogy jövő júniusig valaki esetleg visszalép, mert az országa, mondjuk, nem engedi, de ez nem jellemző.
Ebben a sportágban is egyre nehezebb kijutni az olimpiára?
– Igen, és a férfiaknál hamarosan számunkra, mint kis ország számára szinte elérhetetlen lesz. A 2016-as Riói olimpiához képest a fiúk mezőnyét tizenegy kvótával csökkentették, harminchat helyett csak huszonöten indulhatnak, és a legrosszabbul Európa járt, mivel a kvalifikációs világbajnokság van előbb, és csak utána az európai kvalifikáció. Áron az elmúlt időszakban mindig benne volt az elit első harminc-negyven százalékában, ami alapján most is ott lenne a helye az ötkarikás játékokon, a kijutási rendszer miatt azonban nem ilyen egyszerű a helyzet.
Kik a közvetlen riválisaink?
– Elsősorban Ukrajna, Horvátország, Oroszország, Málta és Törökország, de az már első pillantásra feltűnik, hogy ezen országoknak van tengerpartja, ami alapvetően meghatározza a felkészülést. A tengerrel nem rendelkező országok közül csodaszámba ment és megy, hogy mi is stabilan kint szoktunk lenni az olimpián. De ez állóképességi verseny is, a szervezetet pedig fel lehet készíteni.
Milyen a szörf helyzete ma itthon?
– Úgy érzem, örökös szélmalomharc a miénk, hiszen a támogatási rendszer nehezíti, hogy a kis sportágak is jó eredményeket érjenek el. Pedig lehetne jól csinálni, csak észszerűsíteni kellene a támogatás mértékét és az elosztást, példának mindig Hollandiát hozom fel, amely olimpiai érmeket szerzett az elmúlt játékokon. Mi sajnos nem tudunk négy évre előre tervezni, így pedig nagyon nehéz fejlődni, és nem tudom, sikerül-e kitörni ebből a helyzetből. Az előrelépéshez tervezhetőbbé kellene tenni a működést.
Ön mióta szövetségi kapitány?
– Ha mindent számolunk, akkor 2004 óta, most éppen én vagyok a női, férfi és utánpótlás szövetségi kapitány is egy személyben, ami finoman szólva sem egészséges, mert egyszerre kell sofőrnek, edzőnek, menedzsernek és szervezőnek lennem, valamint összefognom a válogatottak felkészülését. Ebben sokat segít egy holland edző, Diederik Bakker, aki a magyar válogatottal dolgozik. Egyébként Sára és Áron is edzők, utóbbi tulajdonképpen „önedző”, azaz minimális segítséget igényel a felkészítése. Áronnak három gyereke van, családfőként mellette dolgoznia kell, így gyakorlatilag feláldozta az életét a sportágért. A szövetség próbál segíteni eszközökkel, külföldi edzőtáborok szervezésével, a heti program összeállításával, de nálunk nincs is profi státusz. Ezzel mindig számolni kell a számonkérésénél.
(MET / Vincze Szabolcs)
