Négy, ipponos vereség után szerzett olimpiai bronzérmet
A világ- és Európa-bajnokságokon leginkább jól, olykor egyenesen kiválóan szerepelt, mindenkori magyar judó válogatottnak – a közbenső évek hangos sikerei ellenére – pontosan két évtizedet kellett várnia az újabb olimpiai éremre. A barcelonai aranyérmet (Kovács Antal), a két ezüstöt (Csák József, Hajtós Bertalan) és egy bronzérmet (Csősz Imre) a sokszor biztatónak tűnt előzmények ellenére nem követték további ötkarikás, dobogós helyezések.
A jég 2012-ben., a londoni játékokon tört meg, Csernoviczki eva jóvoltából. A tatabányaiak kiválósága ezzel az eredményével folytatta eddig is igen sikeres – és további érmeket is ígérő – pályafutását. Ő ugyanis már korábban, a korosztályos versenyeken alapozta meg karrierjét: az ifjúsági, a junior, majd az U23-as Európa-bajnokságon begyűjtött érmeit követően a felnőttek között is igen jól áll. Eddig a kontinens bajnokságokról három ezüst- és két bronzérmet sikerült elhoznia, s gyűjteményéhez még hozzá tartozik a 2011-es világbajnokságon kiharcolt harmadik hely medálja is, amely 2012-ben legértékesebb darabbal, a londoni olimpia bronzérmével gyarapodott.
– Bár még a fiatalabb versenyzők közé tartozom, azért ezekben az eredményekben lassan két évtizedes munka van – válaszolt az érdeklődésre a felnőttként a 48 kilósok között tatamira lépő eva. – en ugyanis már 1993-ban, hétéves koromban ott voltam az edzőteremben édesapámmal, aki a mai napig is az edzőm. Akkor még az újpestiek kihelyezett tagozataként működött a judó szakosztály Tatabányán, amely a jelenlegi szervezeti formában 2001. óta létezik.
– Mikor fordult komolyra a dolog, mikor jött az első, figyelmet érdemlő eredmény?
