Egri „várvédő” a Nyírségből

Csiszár Boldizsár kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt hétről hétre az Eger ifjúsági vízilabda-csapatának kapujában. Az iskolában rendkívül szorgalmas, az edzéseken azonban nem mindig van kedve medicinlabdával lábtempózni.

Pusztai Viola Az előző szezonban még akadtak hullámvölgyei, az ideiben azonban rendre „jól áll a lábán”, és a rangadókra is kellőképpen fel tud pörögni Csiszár Boldizsár, az egri ifjúsági vízilabda-csapat kapusa. Az elmúlt hetekben a Vasas és a BVSC elleni ki-ki meccsen is remekelt, átlag felett védett, és komoly része volt abban, hogy az Eger mindkét találkozón győztesen jött ki a medencéből.

Csiszár Boldizsár "jól áll a lábán" a kapuban

Csiszár Boldizsár a kapuban

– A szezon elején leültünk a csapattal, és megbeszéltük, milyen célokkal vágunk a bajnokságnak – mondja a 19 éves pólós. – A tavalyi ezüstérmes együttesből négy alapember kiöregedett, így arra jutottunk, hogy az már nagyon nagy szó lenne, ha bejutnánk a négy közé. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtünk az idény kezdete óta, és fordulóról fordulóra tudatosult bennünk, hogy a cél elérhető. A Vasas és a BVSC legyőzésével pedig szinte biztos résztvevői vagyunk a négyes döntőnek.

A tavalyi fináléra annak ellenére, hogy a döntőben egy góllal alulmaradt az Eger az UVSE-vel szemben, jó érzésekkel gondol vissza. Különös élményt jelentett ugyanis, hogy a szokásos száz-kétszáz néző helyett telt ház előtt játszhatták a meccseket.

Amellett a legemlékezetesebb tornájának  2015-ös Savaria-kupát tartja, ahol a horvátok elleni meccsen mutatkozott be az U19-es válogatottban. Horkai György szövetségi kapitány a szeptemberi Eb-re készülő csapat összetartásaira rendszeresen meghívta, és –mint mondja – mindent megtesz azért, hogy ő is medencébe ugorhasson Hollandiában.

A vízilabdával hét éve a szülővárosában, Nyíregyházán ismerkedett meg. Bátyját, Ákost követte az uszodába, s miután mindkettőjüknek jól ment a játék, úgy döntöttek, hogy kipróbálják magukat az utánpótlás-neveléséről híres Egerben.

– Nyíregyházán azért nem kaptunk olyan képzést, mint amilyet az egriek, de én kapusként kevésbé éreztem a különbséget, mint a bátyám, aki a mezőnyben játszott. Persze erősebbek voltak a lövések, nagyobb a játék sebessége, de hamar hozzászoktam. A klubban remek a szakmai munka, az edzők mindenkire kellő figyelmet fordítanak. Bármelyik budapesti csapathoz képest azért kevesebben vagyunk, korosztályonként tíz-tizenöten, így erre meg is van a lehetőségük, és hetente egyszer a felnőttekkel is edzhetünk, ami szintén a fejlődésünket szolgálja

A Savaria-kupa után (jobb oldalon) az egri társakkal

A Savaria-kupa után (jobb oldalon) az egri társakkal

Csiszár már az elmúlt szezonban bemutatkozott az OB I-ben, idén azonban kevés szerep jutott neki. Pechjére, amikor vízbe ugorhatott volna, betegség vagy sérülés hátráltatta. Az ifjúságiak között nyújtott teljesítménye mégis felkeltette felnőttcsapat szakmai stábjának figyelmét, hiszen már tárgyalnak vele, hogy a következő szezonra második számú kapusnak szerződtetik.

Ez némileg átírta a továbbtanulásról szőtt álmait.

– Idén érettségizem, és a szívem szerint a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának olaj- és gázmérnöki szakára jelentkeztem volna, de azt csak nappalin lehet végezni. Miután a jelek szerint számítanak rám az Eger OB I-es csapatában, ezért végül a helyi egyetemre adtam be a jelentkezésemet, német-matematika szakra.

Úgy véli, a vízben is a hasznára válik, hogy jól megy neki a tanulás. Átlátja a játékot, előre ki tudja számítani, hová érkeznek a lövések, és azzal sokat segít a társaknak. A szorgalmával még akadnak gondok az edzői szerint. Például nehezebb iskolai napok után nem egyszerű rávenni arra, hogy medicinlabdával lábtempózzon.

De végül az érettségi is meggyőzte, hogy a fizikális terhelés csak a hasznára válik, és azáltal a vizsgákon is jobban teljesít.

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS