Nem nézi, éppen ki áll mellette az ifjúsági, a felnőtt NB II-es vagy az élvonalbeli csapatban, csak teszi a dolgát a 18. születésnapját a héten ünneplő Zelei Botond. A Eger SBS Eszterházy újonc irányítója nemrég a Tatabánya, majd a Szeged ellen kapott lehetőséget a legjobbak között.
reb • „Tavaly kezdődött el igazán a fejlődésem, amikor az edző, Rosta Pilu (István – A szerk.) meghívott a felnőttcsapatba” – mondja Zelei Botond, aki még 18 sincs, de szinte gólkirályi címre tör az ifjúságiak (13 meccs, 116 gól) és az NB II-es (9/73) felnőttek között. Az ifjabbaknál a második, a másodosztály északi csoportjában a rangsor harmadik helyén áll, de talán a nem elhanyagolható sikereknél is fontosabb, hogy rendre az élvonalbeli felnőttcsapattal edz, s csak a mérkőzésekre tér vissza a korosztályba.
Akcióban Zelei • Fotó: Eger SBS Eszterházy
Ha az edzők úgy gondolják, készül a persze másik két csapattal is, de olyan terhelést kap a legjobbak között, hogy arra jellemzően nincs szükség.
„Azért így év végére elfáradtam. Persze, nem panaszkodom, hiszen imádok kézilabdázni, azért dolgozom nap mint nap, hogy fejlődjek, de tény, jól jön némi pihenő.”
Az Eger újoncként kezdte meg a szereplést az élvonalban, jelenleg a tizenhárom csapatból a 12. helyen áll. Nem teljesít rosszul, hiszen például szeptemberben legyőzte a most előttük állók közül az egyébként nem csúcsszezont futó, de veretes kerettel bíró Csurgót, verte a PLER-t, és döntetlent játszott a Komlóval.
Bár – vélhetően az osztályváltás miatt is – kevesebb lehetőséget kap Rosta Istvántól, Zelei érzi, hogy számítanak rá a felnőttek között. Szavaiból kitetszik: nem véletlenül. Nagyra értékeli például, hogy korábban (és néha még most is kéri) a rutinosabb játékostársak ott maradtak vele edzés után gyakorolni ezt-azt. Ebből persze az is látszik, a kötelezőn túl tesz azért, hogy jobbá váljon.
„Nemrég játszhattam a Tatabánya és a Szeged ellen. Főleg az utóbbi mérkőzést élveztem, hiszen nemzetközi klasszisokkal szemben szerepeltem. Az egészséges drukkot leszámítva azonban nem izgultam.”
Pedig nincs könnyű dolga, hiszen míg az ifjúsági élvonalban és az NB II-ben vezérnek kell lennie, lőni a gólokat, a felnőtt NB I-ben rutinos, jó képességű társakat kell mozgatni. Ráadásul nem nagy termetű, így inkább gyorsasággal, okos játékkal kompenzál. Mint mondja, nem gondolkozik azon, ki mozog mellette, csak teszi a dolgát.
Pályafutása Füzesabonyban kezdődött, még az általános iskolában, s hamar Egerbe költözött, tanulni és kézilabdázni. A képességeit reálisan méri fel: úgy látja, a korosztályában is vannak ügyesebbek nála (nem volt még utánpótlás-válogatott), viszont jó esélye van arra, hogy stabil NB I-es játékossá váljon. Akkor pedig tovább is vezethet az út az elragadó városból.
