Ismét Gyöngyösön játszottunk ki-ki meccset az ukránokkal. A helyszínen és az eredményen túl is érdekes párhuzamot lehet vonni a mostani és az öt évvel ezelőtt játszott mérkőzés között. Erről, és a play-off mérkőzésein mutatott játékról kérdeztük Dr. Drucskó Zoltánt az MLSZ Futsal bizottság vezetőjét.
Győzelemmel zárt, ám továbbjutást nem jelentő EB play-off mérkőzést játszottunk az Ukránokkal, öt évvel a hasonló eredménnyel zárult világbajnoki selejtező után. Mit gondol, érdemes párhuzamot vonni a két mérkőzés között?
A körülmények hasonlósága miatt óhatatlanul előkerülnek a párhuzamok, a mérkőzés előtt és után velem is hasonló gondolatokat osztottak meg többen, még ha nem is azonos kontextusban. Volt aki pozitív, volt aki negatív értelemben. Volt, aki a magyar futballt régóta elkerülő csodáról beszélt, az örök vesztesről, és volt, aki annak feltámadásáról. Én úgy gondolom, hogy bár a mérkőzéseket csupán önmagukban értékelni nem elegendő a két mérkőzés között eltelt jelentős idő miatt nem érdemes párhuzamokat vonni.
Ráadásul az öt évvel ezelőtti mérkőzés valószínűleg a magyar futsal egyik legsikeresebb korszakának utolsó nagy csatája lehetett, míg a mostani reményeink szerint egy rossz sorozat, egy negatív tendencia végét, egy új, tudatos építkezéssel jellemezhető, az előzőnél sikeresebb korszak kezdetét fogja jelenteni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy az ukránokkal most lejátszott két mérkőzés bizakodásra adhat okot.
Sito Rivera szövetségi kapitány a mérkőzések után úgy értékelt, hogy van a csapatban tartás, de a játékosok még nincsenek elég ideje együtt, hogy a maximumot ki tudják magukból hozni, elmondása szerint a válogatott még csak az út elején jár. Mit gondol ön erről?
Röviden összefoglalva, egyetértek. Az elmúlt időszakhoz képest mind motiváltságban, mind küzdőszellemben előre léptünk, és bár csak közel két hét felkészüléssel vágott neki a válogatott a páros mérkőzésnek, voltak biztató jelek. Mindkét mérkőzésen voltak olyan időszakok, amikor a nálunk jóval magasabban jegyzett ukránok fölé tudtunk nőni játékban, ami a jövőre nézve mindenképpen optimizmussal tölt el. Persze a hibákról sem szabad megfeledkezni, mert a helyzetkihasználásunkon, támadásbeli hatékonyságunkon mindenképpen javítanunk kell, de a védekezésünkkel sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Jól látszott, hogy a keretünk sem „egyenszilárdságú” még, így itt is van még bőven tennivaló. Összességében azonban elmondható, hogy a válogatott teljesítette a kitűzött célt, és végig versenyben tudott maradni a továbbjutásért. Reálisan értékelve, így ez az eredmény is, bár a továbbjutás nem sikerült, előrelépésnek tekinthető. Azonban, hogy legközelebb ne ránk osszák a szimpatikus vesztes szerepét, nem szabad megelégednünk az elért eredménnyel, még nagyon sokat, és nagyon keményen kell dolgoznunk, hoy sikeresek lehessünk.
Ha már sikerről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a szurkolók biztatása, támogatása mellet sem, hiszen a lefújást követően a kiesés ellenére percekig állva tapsoltak a válogatottnak. Azért ez nem minden nap történik meg egy magyar futsalos életében.
Valóban. A gyöngyösi helyszín mellett pont azért tettük le a voksunkat, mert az elmúlt években mindig nagyszerű házigazdának bizonyultak, azonban amit most tapasztaltunk az minden elvárásunkat felülmúlta. Gyakorlatilag egy gombostűt sem lehetett leejteni a csarnokban, és végig fantasztikus hangulatban űzték, hajtották a győzelembe a válogatottat. De nem csak a helyszínen, hanem a TV képernyők előtt is sok szurkoló szorított értünk, a SportTV adatai alapján közel 41 ezer nézőt szögezett tartósan a képernyők elé a mérkőzés, de 234 ezren kapcsoltak a Sport1 műsorára legalább egy percig a futsal miatt. Ez hétköznap este nagyon szép szám, simán veri nézettségben egy spanyol bajnoki nézettségét, de közel kétszerese volt a hétvégi Manchester City-Manchester United nézettségének is. A SportTV egyik munkatársa ezzel kapcsolatban így fogalmazott „Ez egy nagyon szép szám, komolyan. Kábé futsalmeccset ennyien nem néztek, amióta én itt dolgozom.”.
Szóval van miért büszkének lenni, mert bebizonyosodott, hogy van igény a minőségi futsalra Magyarországon, és szisztematikus, és kemény munkával oda tudunk érni az európai élmezőnyhöz, és talán ami még fontosabb, győzelmekkel tudjuk kiszolgálni szurkolóinkat, és talán nem kell újabb öt évet várnunk, hogy hasonló katartikus élményben legyen részünk.
