99 év, 46 magyar bajnoki cím, 5 olimpiai aranyérem, megszámlálhatatlan tisztelő, kitüntetések tömkelege, és a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka. Ma ünnepli 99. születésnapját Keleti Ágnes, a magyar torna nagyasszonya, a Nemzet Sportolója.
1921. január 9-én, Klein Ágnesként látta meg a napvilágot az ötszörös olimpiai- és világbajnok, Keleti Ágnes. Eredetileg táncos szeretett volna lenni, de apja ezt megvétózta, így a cselló mellett döntött a fiatal lány, aki mindig is vonzódott a zenéhez. Gimnáziumi tornatanárnőjének javaslatára próbálkozott meg a versenyszerű sporttal.
Pályafutását a Nemzeti Torna Egylet színeiben kezdte, melyet már fiatalon siker koronázott. 18 évesen a magyar tornaválogatott soraiban tudhatta magát, 1940-ben pedig megnyerte első magyar bajnoki címét, ekkor már Keleti néven. Ám változás következett a világban, és így az ő életében is. A zsidótörvények miatt a kitűnő tanuló nem mehetett egyetemre, szűcsinasnak állt, majd a német megszállás alatt az éhenhalás elkerülése érdekében cselédkedett, szenet hordott, de közben egy percre sem feledkezett meg a tornáról. Illegálisan edzett egy elemi iskola tornatermében. A második világháborút hamis papírokkal, Szalkszentmártonban vészelte át, olyannyira, hogy 1946-ban már Balkán-játékokat nyert. Két évre rá, a válogatott tagjaként közel járt ahhoz, hogy induljon a londoni olimpián, de szalagszakadás miatt ki kellett hagynia. A csapat jól szerepelt, 6 éremmel tért haza. Az 50-es évek viszont új fordulatokat tartogattak számára.
1952-ben a helsinki olimpián elvarázsolta a közönséget és a zsűrit egyaránt, így a talaj bajnoka lett. Megszerezte első olimpiai aranyérmét, s mellé begyűjtött egy ezüstöt és két bronzot is. Ezután sem tört meg a lendülete, hiszen 1954-ben felemáskorláton világbajnoki címet ünnepelt. Az 1956-os forradalom idején már az ausztráliai Melbourne-ben tartózkodott az olimpián. Részlet a naplójából: „1956. november 16., péntek. Délelőtt kéziszeredzés […] Távirat jött. A Horváth Mihály térről üzenik Keleti Ágnesnek: édesanyja jól van, nincs egyedül.” Az itthoni történések ellenére, talán épp ebből erőt merítve, megint megmutatta a világnak, hogy ő a legjobb női tornász. Talajon, felemáskorláton, gerendán és a női kéziszercsapat tagjaként négy arany- és két ezüstérmet nyert.
Az 56-os ötkarikás játékok után nem tért haza Magyarországra, hanem Ausztráliában maradt, majd egy évre rá Izraelben telepedett le. Főiskolai tanárként és edzőként tevékenykedett, emellett jelentősen hozzájárult az ottani tornasport fejlődéséhez. 1959 és 1960 között az olasz, majd 1980-ig az izraeli tornaválogatottat segítette edzőként.
A 90-es évek eleje óta ideje nagy részét ismét Magyarországon tölti. Bekerült a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé, 2002-ben beválasztották a világ leghíresebb tornászai körébe a Hall of Fame-be, 2004-ben pedig a Nemzet Sportolója lett. Rendszeresen jár sportrendezvényekre, díjátadókra, és szép kora ellenére a spárgát is megcsinálja. Azt vallja, hogy volt társai és a gyerekek éltetik. Küzdeni akarása nemcsak a tornában, hanem az egész élete során jelen volt.
Isten éltessen még sokáig, Ági néni!
Forrás, fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő, youtube.com, szombat.org, akibic.hu, borsonline.hu, web.archive.org, wikipedi.hu, sportmuzeum.hu
