Nem túl hízelgő, de épp a napokban volt két és fél hónapja, hogy utoljára játszottál tétmeccsen. Hogyan éled meg a mellőzöttséget?
– November környékén szisztémát váltottunk, onnantól kezdve nem kaptam meg a bizalmat. Kicsit rosszul esik. Nagyon sok a dél-amerikai, afrikai játékos van a keretben és a csatárposzton is ketten-hárman vannak, akik már 3-4 éve itt játszanak. Több bizalmat kapnak az edzőtől, ami meglátszik az edzéseken és a meccseken is.
Hiába edzek jól vagy esetleg rosszul, nem jön a visszaigazolás az edzőmtől.
Hiszek magamban, hogy jó döntést hoztam, sokat tudok tanulni, amit későbbiekben kamatoztathatok majd. Titkon bíztam benne, ha rosszul megy az egyik csatártársamnak, az edző kikapja, de ez nem történt meg. Frusztráló, hiába játszik valaki rosszul, annak nincs nagyobb következménye. Egyelőre várok a lehetőségre a klubomban – kezdte a csakfoci.hu-nak Bobál Gergely, a portugál élvonalbeli Nacional 25 éves támadója, aki legutóbb december elején, a Santa Clara elleni bajnokin játszhatott csapatában.
Pedig a portugál beszámolók szerint a felkészülés során gólokat rúgtál, egyszer mesterhármassal is jelentkeztél…
– Nagyon jól sikerült a nyári felkészülés, 6-7 gólt is lőttem, de úgy látszik, ez sem volt elegendő. Nem mentegetőzni akarok, de nem én vagyok egyedüli ebben a helyzetben.
Más típusú csatár vagyok, mint a többiek: ha helyzet van, nagy százalékban belövöm őket. A csatáraink összesen hét gólt rúgtak…
Igazság szerint nem egyszerű a portugál foci. A 11. helyen állunk bajnokságban, ugyanúgy lehetünk még hetedikek, vagy rosszabb esetben kiesők. Szoros a mezőny, itt aztán tényleg minden meccs számít.
Mondott bármilyen indokot az edződ, amiért nem számol veled?
– Nem nagyon szoktam beszélni az edzőkkel a miértek miatt. Inkább a pályán szeretem megmutatni magam. Sokan vagyunk a keretben, az edzőm azokban bízik, akik a feljutásnál szerepet vállaltak. Hovatovább, nyár óta 17 új játékost igazolt a klub, ebből csak 3-4 játszik állandó jelleggel. Nem vagyok elkeseredve, és kizártnak tartom, hogy ne feküdne a portugál játékstílus. Mondtam is az edzőmnek, ha gólt kell lőni, és szüksége van rám, itt vagyok, készen állok.
Nem érzem magamat semmivel sem kevesebbnek a csapatban, mint bárki más.
Feltételezem többet vártál a portugál légiósélettől…
– Abszolút, de semmilyen megbélyegzéstől nem tartottam. Ha a tavaly nyárra visszatekintek, nem bántam meg, hogy Portugáliába kerültem. Mindenáron olyan helyre szerettem volna igazolni, ahol továbbfejlődhetek, és komolyabb bajnokságban játszhatok. Ez most így alakult, de még nincs veszve semmi. Aláírom, jobb lett volna a pályafutásomnak, ha többet játszok, de ez az én döntésem volt, én életem, ezt az évet a tanulásra szánom. Az is lebegett a szemem előtt, hogy válogatott legyek, de elsősorban nem ez volt a meghatározó, amikor úgy döntöttem, belevágok a portugál kalandba. 25 évesen úgy éreztem, itt az ideje, hogy ne hosszú távon Magyarországon, hanem külföldön játsszak. Ha tavaly nyáron nem váltok, aligha tudtam volna kiigazolni.
Felmerült, hogy kölcsönadjanak egy másik csapathoz?
– Osztrák, izraeli és lengyel lehetőségem is volt, mire váltásra került volna sor, túl késő volt. Izraelbe szívesen elmentem volna, hiszen előbb nyáron, majd télen is szeretett volna egy ottani 3-4. helyezett csapat. Sajnos január végén két hétre lezárták a reptereket, mire újra kinyitották, addigra vége lett az átigazolási időszaknak, így megoldották házon belül az erősítéseket. Rajtam nem múlt, hogy ott folytassam. Utólag mindig okos az ember, nem bánom, hogy nem jött össze. Három hónapra váltani lutri lett volna. A Jóisten akarata volt, hogy itt kell megharcolnom a helyemért, és ha adódik a lehetőség, ki kell használnom.
Mindezek tükrében, hogyan telnek a mindennapjaid? Hogy tartod magad formában?
– Az edzések előtt és utána is konditerembe járok, a pályán tovább kint maradok, ahol különböző labdaátvételeket, kombinációkat gyakorlok. Addig edzek önszorgalomból, míg ki nem dőlök, mint egy liszteszsák. Kicsit fájó, hogy a Nacionalnak nincs tartalékcsapata, edzőmeccset sem nagyon tudunk játszani a szigeten. Oké, itt van a Maritimo, de velük nem ápol jó viszonyt a klub.
Amikor a szabadidőm engedi, FIFA-zni szoktam, de sajnos nem kerültem be, mert a klubom nem küldte el a fényképemet az EA Sports-nak…játszottam volna magammal. A 2 ezer meccsem sincs meg, csak 800-900-nál járok (nevet).
Esetedben mit hozhat a nyár?
– Még nem vagyok jós, de mivel a télen nem volt szünetünk, így a nyáron lesz rá két és fél hónapom arra, hogy átrágjam magam a folytatáson. Egy biztos: focizni nem felejtettem el, a hogyantovábbot majd meglátjuk.
