Vasárnap folytatódott a magyar éremtermés a szegedi kajak-kenu világbajnokságon.A kezdés 5000 méteren Csipes Tamaráé volt, aki remelk versenyzéssel második egyéni számában is diadalmaskodni tudott.
A 200-as döntők során – amelyek közül C-1-ben eleve nem volt magyar egység az A-döntőben – némi csalódást követően Kovács Katalin és Kozák Danuta nagyszerű győzelme jelentett gyógyírt sebeinkre. Bár többre számítottunk, K-1-ben, K-2-ben, női K-1-ben és női C-1-ben sem tudtunk érdemben hozzászólni az éremcsatákhoz. Talán mind közül legközelebb ahhoz a Sík, Beé kajak páros állt, amely azonban végül kiélezett futamban hetedik lett.
C-1 5000M
Varga Dávid a kilencedik helyet szerezte meg a C-1 5000 méteres verseny során. A magyar fiú a táv elején még jó helyen haladt az orosz versenyzővel, akit azonban „kiforgattak” a többiek, így Dávid is hátrányban találta magát. Szabó Attila tanítványa a német Kuschelával próbált meg felzárkózni – végül a kilencedik lett. A versenyt az ukrán Mihalo Kosman nyerte meg a cseh Koranda és a spanyol Bouza előtt.
„A verseny elején nagy volt az adok-kapok, de ez az ötezer méter sajátossága. Úgy tűnt, jó helyet tudok kiharcolni, aztán az orosz versenyzővel együtt engem is kipörgettek a többiek. Bíztam benne, hogy a végén fel tudok még jönni, de nagyon elfáradtam. Ez az a szám, amelyben ugyanúgy lehetsz az első háromban, mint a harmincadik helyen. Sok-sok szerencsére van szükség. Én örülök ennek a kilencedik helynek is” – mondta Varga Dávid.
K-1 NŐI 5000 M
Az első, ezres kör megtételét követően ötös élboly alakult ki, benne a negyedik helyen érkező Csipes Tamarával, a vezető fehérorosz, majd brit, portugál indulóval és az amerikai színekben versenyző Zur Fazekas Krisztinával. Őket nem sokkal lemaradva újabb öt kajakos követte.
A négy, kétszázas kör során annyit változott a kép, hogy hárman tudtak meglépni egy kicsit magasabb fordulatszámot diktálva. Továbbra is a fehérorosz mutatta a hátát a többieknek, mindenek előtt Csipesnek, aki az erő birtokában nyugodtan a farvízen haladt. Az érdemi dolgok a hajrá egyenesére fordulva történtek, amikor a magyar néhány erőteljes csapással az élre állt. Az egyenesben már egyértelműen vezetett, a brit egy ideig próbálta követni, a fehérorosz viszont lemaradt. Csipes végül meggyőző fölénnyel győzött, a népes tábor legnagyobb örömére, és szerezte a magyar válogatott kilencedik érmét, ötödik aranyérmét a vb-n.
Zur Fazekas Krisztina a negyedik, a spanyol színekben versenyző Hegyi Zomilla a hatodik helyen végzett.
„Fantasztikus ez a siker, hiszen nem igazán készültem erre a versenyszámra – mondta Csipes Tamara.
– Jól tartottam magam az édesapámmal előzetes megbeszélt taktikához, és csodálatos érzés volt ennyi néző előtt ezt a számot megnyerni. Köszönöm ezt a tavalyi világbajnok Folláth Viviennek, aki a segítségemre volt a felkészülés során.”
K-1 5000 M
Paumann Dániel a kilencedik helyen zárt K-1 5000 méteren. Az élen hatalmas csatát vívott egymással a német Max Hoff és a fehérorosz Aleh Jurenia az aranyéremért.
„Az elején megpróbáltam maximumot nyomni, sőt mondhatom azt is: kőkemény ezret akartam, hogy jó helyem legyen, együtt tudjak haladni az élbollyal. Egy darabig Ken Wallace vizén mentem, a vége már nem úgy sikerült ahogy elképzeltem. De azt hiszem, egy ilyen mezőnyben nem szégyen a kilencedik helyen zárni” – mondta Paumann Dániel.
Az 5000m-es versenyszámnak van létjogosultsága, ez ismét bebizonyosodott. A lelátó előtt zajló drámákra és taktikai csatákra láthatóan vevő a közönség, amely a legutolsó helyen érkezőt is hatalmas ovációval kísérte a célig, pedig akkor a győztes addigra talán már le is zuhanyozott.
K-1 200 M
Molnár Péter becsülettel bekezdett, jó rajt után picit az élen is állt, de 100 méter megtételét követően a többiek elmentek. Nyilván nem beszélhetünk nagy különbségekről sprinttávon, de a magyar fiú nem tudta tartani a lépést az elittel. Végül a júniusban Eb-t nyerő lengyel Piotr Siemionowski diadalmaskodott brit és német riválisa, a szakmában elismert sprintspecialista, Ed McKeever és Ronald Rauhe előtt. Molnár a nyolcadik, de még olimpiai kvalifikációt jelentő helyen ért célba.
„Nem tudok szemrehányást tenni magamnak, mert tényleg kiadtam magamból a maximumot. Jó volt a rajtom, kőkeményen hajtottam, ez most erre volt elegendő. Boldog vagyok, hogy az olimpiai kvóta megvan, ez volt a fő célom” – mondta Molnár Péter.
NŐI K-1 200 M
Paksy Tímea érezte: ez a mezőny erős neki, igaza lett. Sajnos, ahogyan ő fogalmazott a középfutamok után, örömében a fenekét a földhöz veri, ha dobogós lesz. Nos, erre nem lesz szüksége, mert a kilencedik lett a döntőben, ráadásul úgy, hogy a nyolcadiktól is majd’ egy hajót kapott. Körülbelül féltávon elszálltak esélyei mindenre.
Az olimpiai kvóta is csak úgy jött össze, hogy akadt a mezőnyben, aki már korábban más számban begyűjtte azt. A hírt Vaskuti István ICF első alelnöke erősítette meg, bár hivatalosan az ICF pénteken jelenteti meg az oldalán a hivatalos olimpiai kvóta listát.
Az aranyérmet hatalmas meglepetésre az idén oroszlánkörmeit azért már megvillantó új-zélandi Lisa Carrington szerezte meg remek versenyzéssel, akivel két évig egy fiatal magyar edző, Szabó András is dolgozott a számunkra egzotikus országban, amely most a férfi szakág után már a női kajakban is egyértelműen felkerült a sportág térképére. Mindezt olimpiai számban!
Nem mehetünk el szó nélkül a B-döntő mellett, amelyet a világbajnok spanyol Teresa Portela Rivas nyert meg, a vert mezőnyben ott voltak a szakág olyan ismert alakjai, mint a német Nicole Rienhadt, a svéd Sofia Paldanius vagy éppen a szlovén Spela Ponomarenko.
„Elrontottam a rajtot, onnantól már kuka volt ez a döntő – mondta Paksy Tímea. – Csak magamat okolhatom, mert fejben és fizikailag is nagyon erős voltam.”
C-1 200 M
Bozsik Attila az A-döntőnek is beillő B-fináléban a nyolcadik helyen ért célba, messze volt attól, hogy sokkal előrébb végezzen. Jelzésértékű az immár olimpiai versenyszám felértékelődésére, hogy a német, cseh, magyar, szlovák, kubai egységet – ezekben az országokban azért vannak tradíciói a szakágnak – csak ebben a futamban láthattuk.
A finálé szoros csatát hozott, de az azeri Valentin Gyemjanyenko győzelmét semmi és senki nem fenyegette, ő ugyanis majd’ fél hajót adott a többieknek, ami azért ezen a rövid távon komoly fegyvertény.
C-2 200 M
A Horváth Gábor, Foltán László egység ígéretesen kezdett és jött a mezőnnyel, de hátránya a célhoz közeledve csapásról csapásra nőtt. A győzelmet biztosan szerezte meg a litván duó, az orosz és a fehérorosz páros előtt, a mieink az ötödik helyen zártak.
„Én úgy érzem, most mindent kiadtunk magunkból, ennyire futotta ebben a mezőnyben” – mondta Horváth Gábor, majd robogtak is tovább.
NŐI C-1 200 M
Amint arra számítani lehetett, az aranyérmet a kanadai versenyző szerezte meg – említsük meg a nevét, ő Laurence Vincent-Lapointe –, Takács Kincső ugyan jól jött el a rajt után, de nem volt esélye az éremszerzésre, végül a hatodik helyen ért célba. Ismét megállapíthattuk, hogy a szakágban egyedül komoly tradíciókkal bíró kanadaiak továbbra is egyeduralkodók, de az 500 méteres páros után ezúttal is második orosz egység bizonyságot adott arról, Európában is fejlődik a szakág. Hamarosan eljön az az idő, amikor ennél sokkal jobban megszorongatják a kanadai női kenusokat.
K-2 200 M
Óriási küzdelemben a francia páros simán tudott nyerni, de utánuk bármi történhetett. A második és a hetedik helyezett között minimális különbség volt. Sajnos, a Sík Márton, Beé István duó hiába kapta el a rajtot és tartotta a lépést az elittel, végül hetedik lett, és lemaradt az olimpiai kvótáról is, amelyhez egy hellyel kellett volna előrébb végeznie.
„Hat századdal maradtunk el az olimpiát érő hatodik helytől, az pont annyi, amennyit a balos oldalszél jelentett. Rossz oldalon voltunk, ez benne van a pakliban” – mondta Beé István.
NŐI K-2 200 M
A női kajak párosok döntőjében végre ünnepelhetett a közönség, ráadásul a Kovács Katalin, Kozák Danuta egység nemcsak érmet, abból is a legfényesebbet gyűjtötte be: ez bizony aranyérem! Végig izgalmasan küzdöttek egymással az egységek, a mieinket leginkább a lengyelek szorongatták. A magyar páros száz után indult be igazán, de akkor nagyon. Kovács húzott, Kozák tolt, így a végén nem kellett célfotó, hogy megállapítsuk, győztek. Megszületett a hatodik magyar aranyérem is a vb-n, Kovács immár 31-szeres, míg Kozák ötszörös világbajnoknak mondhatja magát.
„Hihetetlen energia, düh, bizonyítási vágy munkált bennünk. Szerettük volna mindenkinek megmutatni, hogy mire vagyunk képesek, és ez tökéletesen sikerült”– mondta Kovács Katalin.
„Én a célban csak annyit tudtam Katinak odakiabálni, hogy azt hittem beborulunk. Úgy kellett tartani a hajót, hogy szinte tikkelt a lábam. De fantasztikus volt ez a döntő, ahogyan az is csodálatos érzés, hogy a közönség ennyire szeret minket”– mondta Kozák Danuta.
C-1 VÁLTÓ
A Bozsik Attila, Horváth Gábor, Foltán László, Lantos Ádám összeállításban versenyző magyar kenus váltó a hatodik helyen zárta a döntőt, miután az éppen előttük célba érő kanadaiakat kizárták. A győzelmet a tempót végig diktáló oroszok szerezték meg, akik mögött a második helyen az azeriek végeztek, akik a mezőnyből egyedüliként tudták tartani velük a lépést. A magyarok a dobogó legalsó fokáért csatáztak negyedmagukkal, végül a németek lettek a bronzérmesek, mi ellenben a hetedik, majd egyet előrelépve a hatodik helyen zártunk.
NŐI K-1 VÁLTÓ
A nőknél német siker született, méghozzá megérdemelten, hiszen végig vezettek a versenyben, előnyük egyre nőtt, és a végére egészen meggyőző lett. Utánunk azonban izgalmasan alakult a küzdelem. A Kovács Katalin, Kozák Danuta, Vad Ninetta, Paksy Tímea alkotta magyar kvartett első tagja még csak a mezőnyben volt, ám második emberünk nagy hajrával már a negyedik helyen adta át a stafétát, fej-fej mellett haladva akkor éppen. Harmadik versenyzőnk még egy helyet előrébb tudott lépni, érett a bronzérem, de még az ezüst sem látszott akkor elérhetetlennek. A befejező kajakosunk aztán nagy csatában végül lemaradt a dobogóról, így a negyedik helyen zártunk.
K-1 VÁLTÓ
A nap és a vb zárásaként láthattuk a Dudás Miklós, Tótka Sándor, Kadler Viktor, Gyertyános Gergely alkotta magyar férfi kajakváltót, amely a nyolcadik helyen végzett. Az aranyérem a váltóban specialistáknak számító spanyoloké lett, akik az oroszokat és a dánokat előzték meg. Pedig több volt számunkra ebben a futamban. Dudás speciel elsőként robbant ki a rajtgépből és az elsők között váltott. Jött a még alig 17 éves ifjúsági olimpiai bajnok Tótka, aki a táv második felében egyhajós hátrányát dolgozta le, ekkor négy hajó szinte egyszerre váltott. A reményünk az éremre még a záró emberünk előtt is élt, bár egyre kevésbé tudtuk tartani a lépést a mezőnnyel. A hajrá már abszolút nem a miénk volt, így végül messze lemaradva a nyolcadik helyen végeztünk.
„Úgy érzem, minden szempontból elégedettek lehetünk. A szervezés, a lebonyolítás ezúttal is profi módon zajlott, és versenyzőink is kiemelkedően teljesítettek az elmúlt öt nap során – magyarázta Storcz Botond.
–Huszonnégy ország szerzett valamilyen színű érmet, tizennégy ország könyvelhetett el győzelmet, mi magyarok hat arannyal, egy ezüst- és három bronzéremmel az éremtáblázat második helyén zártunk a németek mögött. A nemzetek közötti pontversenyt viszont mi nyertük, és magyar versenyzők szerepeltek a legtöbb döntőben.
Ha az olimpiai kvótákat vesszük alapul, a megnyerhető 18 helyből 14-et megszereztünk, női versenyzőink a maximális hat indulói helyet begyűjtötték, míg a hiányzó egy kajakos és három kenus kvóta megszerzésére jövő májusban a poznani Világkupa előtt megrendezésre kerülő pótkvalifikációs versenyen lesz lehetőség. És ne feledkezzünk meg a parakenu számokról sem, ahol Szabó Sándor arany-, Pál Bence pedig bronzérmet nyert, gratulálok nekik is.”
