Jubileumi, 500. bajnokija kapcsán hívtuk fel Kovács Róbertet, aztán vett egy fordulatot a beszélgetés, hiszen bejelentette oldalunknak visszavonulását a szezon végén. A négyszeres magyar bajnok hosszasan sorolta döntésének okait oldalunknak.
Befejezi a pályafutását a 39 éves pólós (Fotó: Madar Dávid /UVSE facebook)
Néhány éve készítettünk Kovács Róberttel egy interjút, akkor még nem tudta megmondani, mikor fog eljönni a pályafutása vége. A négyszeres magyar bajnok, kétszeres magyar kupagyőztes jobbszélső játszott az Egerben, az UTE-ban, a Vasasban, és a Honvédban, de kipróbálta magát a Posillipo együttesénél is. Négy szezon óta megtalálta a számításait, és az UVSE-nél a játék mellett edzősködik is. A hétvégén pedig a félezredik férfi Ob I-es bajnokiját ünnepelte.
– Milyen érzésekkel ugrottál vízbe az 500. Ob I-es meccseden?
Kovács Róbert: Megmondom őszintén, nosztalgiáztam egy-két nappal a meccs előtt. Hosszú idő telt el, amíg ideáig eljutottam. Kicsit izgatottabb voltam, mint alapesetben. Például az első meccsem eszembe jutott, plusz vittem egy üveg pezsgőt a fiúknak.
– Mire jutottál a nosztalgiázásban?
K. R.: Az Egerben mutatkoztam be 16 évesen a KSI ellen. A mérkőzésen gólt is lőttem, Petik Attila passzából. Abszolút megvan minden mozdulatsor, erre mindig emlékezni fogok. A megtisztelő játéklehetőségnek és a találatnak annyira örültem, hogy majdnem kiugrottam a bőrömből.
Eszembe jutott még a négy bajnoki címem, amit szereztem csapataimban valamint mennyi barátot, és igaz barátot szereztem ezalatt a pályafutás alatt.
– Adódik a kérdés, hogy meddig tervezel, irány a hatszáz?
K.R.: Irány az ötszázegyedik, a KSI elleni jövő heti rájátszás meccs az alsóházban. Utána még egy-két meccs és befejezem a pályafutásomat. Nincsen hatszázadik, sőt még ötszázegyedik sincsen. Eldöntöttem, hogy idén befejezem a pályafutásodat. Természetesen szeretnénk a KSI elleni párharcon túljutni a csapattal. Ha ez megvan, akkor várjuk a Szentes-Tatabánya meccs győztesét. Szeretnénk a 13. helyet megszerezni.
Szép pályafutás van a szélső mögött (Fotó: Madar Dávid /UVSE facebook)
– Nincsen visszaút akkor, végleg eldöntötted, hogy befejezed a pályafutásodat?
K. R.: Nincs visszaút, tavaly még volt visszaút, de akkor is érlelődött bennem ez a döntés. A klub kérésére végül is még egy idényt vállaltam. Az edzősködést, amit négy év óta csinálok, szeretném minél jobban végezni és minél nagyobb hangsúlyt erre helyezni.
– Mi volt a legfőbb ok, hogy így döntöttél?
K. R.: Leginkább a heti rutin egy kicsit megfáradt, itt az edzésekre gondolok. Ha az ember nem úgy edz a héten, ahogy 25-30 évesen tudott, akkor nagyon nehéz játszani egy meccset, – még akkor is, ha óriási rutinnal rendelkezik – ahogy azt magától elvárja. Nem szeretnék sem magamnak, sem másnak csalódást okozni. Úgy gondolom, tudni kell nemet mondani. A “fej” is elfáradt. Szeret az ember meccset játszani, de ahhoz egész héten kőkeményen kell dolgozni, hogy jól tudjon teljesíteni, de már ennyi idősen nehéz az adott hetet megcsinálni 100 százalékosan.
A másik kiemelendő, hogyha az ember 110 százalékosan edz a héten, akkor valószínűleg megsérül vagy előjönnek a fájdalmak. Tapasztaltam, hogyha mindent kiadok magamból edzésen, akkor már vagy a térdem, vagy a hátam bánja. Összességében nem panaszkodhatok a pályafutásomra, elértem sok mindent, szép sikereket és a befejezés is úgy érzem, szépre sikerülhet.
Edzősködsz is, hogy érzed magad a parton?
K. R.: Amikor négy évvel ezelőtt az UVSE-hez szerződtem (a Posillpo csapatától jött haza – a szerk megjegyzése), akkor még Ob I/B-s csapat volt. Részese voltam annak a csapatnak, amelyik feljutott az első osztályba, ezt is nagy dolognak tartom. Ekkor olyan célokkal is jöttem haza, hogy edzősködni szeretnék. Ez egy terv volt, hogy mire befejezem a játékospályafutásom már gyakorlott edző legyek.
Mindig a maximumot próbáltam kihozni az adott helyzetből trénerként is. Megpróbálom ezek után is lendülettel, határozottsággal és motivációval folytatni a parton, és legalább olyan sikeres szeretnék lenni, mint a medencében. Ez szép cél, ha így alakul, nem lennék elégedetlen.
(vizipolo.hu)
