30 év adatott meg neki. Az óriásnak, akit mindenki csak Picinek hívott. Két olimpia előtt is vesztett helyzetből, sérülésektől hátráltatva állt fel, és ha ő egyszer elindult… a szőnyegen nem talált legyőzőre. Semmi és senki nem tudta megállítani, ment előre, mint egy gőzmozdony, ám végül a 15-ös busz állította meg. A balesetben súlyos sérüléseket szenvedett, de még így is öt napig küzdött, aztán feladta. Ma ötven éve hunyt el a kétszeres olimpiai-, háromszoros világ- és Európa-bajnok birkózó, Kozma István. Emléke örökké élni fog!
A finom lelkű óriás. Akit „Picinek” hívtak. A közel kétméteres, 140 kilós Kozma mellett nem lehetett elmenni, fel kellett nézni rá. És nem a termete miatt. Ő az egyetlen magyar birkózó, aki két olimpián is aranyat tudott nyerni. Mindkét fogásnemben otthonosan mozgott, igaz, kiemelkedő eredményeit kötöttfogásban érte el. Az első aranyat egy zseniális edző, a szintén ötkarikás bajnok Keresztes Lajos is kitehette volna a vitrinjébe, mert évekkel korábban meglátta az ígéretes ifjúsági válogatott kosárlabdázóban a szőnyeg virtuózát, és kicsalogatta a palánk alól. Jobban mondva, a legenda szerint, pofonnal édesgette le az edzésre, mert amikor először találkoztak, Pici megígérte, hogy megnézi magának a sportágat, de nem jelent meg, aztán, amikor két nappal később újra összefutottak, Keresztes lekevert neki egy maflást és emlékeztette: „Az ember betartja a szavát!”. Ez hatásos rábeszélés volt, mert Kozma nem reszkírozott többé, és „ijedtében” elindult a halhatatlanság felé vezető úton.
A tokiói olimpia előtt annyira akart bizonyítani, hogy térdsérülést szenvedett. Ő a Sportkórházba ment, csapattársai pedig elrepültek Tokióba. Nem akart itthon maradni, nem akarta elszalasztani élete nagy lehetőségét, pláne azok után, hogy egy évvel korábban a vb-ötödik helyezése miatt legyávázták, sőt még el is tanácsolták a birkózástól, mert féltek, hogy az életet habzsoló Kozmával elszalad a ló. Felébredt a rossz álomból, felállt a sérülésből, s felszállt a második tokiói gépre, majd leszállt Budapesten egy arannyal a nyakában. Máig előszeretettel gondol mindenki arra a pillanatra, amikor a győzelme után (helyesebben a döntetlen is elég volt a győzelemhez az orosz Roscsin ellen) jó pár erősmarkú legény, Zsivótzky Gyula kalapácsvető, Varjú Vilmos súlylökő, Eckschmidt Sándor kalapácsvető és a birkózók berohantak a szőnyegre, hogy Kozmát a magasba dobálják, de ez még nekik is kihívást jelentett.
Mexikóváros előtt ismét lesérült, rácsapódott a kezére az autóbusz ajtaja, műtötték a körmét, és úgy begyulladt a térde, hogy mire a szőnyeghez került, már majdnem akkora volt, mint a combja. Kozma nem foglalkozott vele, ismét Roscsinnal találta szemben magát a fináléban, ám ezúttal sérülten is győzött. Az örökifjú orosz, amikor 40 évesen Münchenben megnyerte élete első olimpiai aranyát, ahol a tervek szerint Kozma is indult volna, hiszen elkezdte a felkészülést, Roscsin neki ajánlotta a győzelmét. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen szoros barátságot ápoltak, sőt 1970. április 4-én is együtt voltak hivatalosak a Ruttkai Éva- Latinovits Zoltán színészházaspár ebédjére. Ám a sors közbeszólt, Kozma István már nem ehetett Ruttkai legendás húsleveséből, mert egy kereszteződésben összeütközött a 15-ös busszal. Szeretett mesterét, Keresztes Lajost vitte haza előtte, s az aggódó tréner, mintha sejtett volna valamit: „Vigyázz, Pista, óvatosan vezesd a kocsit. Nehogy baj történjék…” útravalóval vált el tőle. Az óriásnak tíz törött bordával és vesesérüléssel (ráadásul eggyel, mert az csak a kórházban derült ki, hogy mindig is csak az egyik veséje működött) még volt annyi lélekjelenléte, hogy kifeszítse a kocsi ajtaját, és kivonszolja magát, de aztán elájult. Barátai még az ágyát is bevitték az Országos Traumatológiai Intézetbe, hogy kényelmesen elférjen. Kozma Pici érezte, hogy ez a küzdelem talán meghaladja, mert pár nappal a halála előtt azt mondta Keresztesnek: „Sosem éreztem magam gyengének, de most az vagyok”. Öt napig volt ereje küzdeni, majd április 9-én végleg feladta a harcot.
S bár a temetése országos ügy volt, sírját egy idő után nem gondozta senki. A Magyar Birkózó Szövetség vezetői változtattak ezen, a 2018-as budapesti világbajnokság előtt méltó síremléket kapott ő is és a mestere is.
Kozma Pici ugyan méltánytalanul kevés időt kapott a sorstól itt a földön, de emberségével és tehetségével tett arról, hogy a neve az örökkévalóságban visszhangozzon.
Fotó: Földi Imre, MTI/Petrovits László
