Rendkívül rövid lefolyású, súlyos betegségben, néhány nappal 90. születésnapja előtt, május 19-én az ausztráliai Melbourne-ben meghalt Beretka Gyula.
Beretka Gyula
A száraz hír ennyi. Joggal kérdezheti a Kedves Olvasó, ki is volt ez az idős férfi, aki nem volt világversenyek részvevője, de még magyar bajnoki címet sem szerzett itthoni sportpályafutása során. Messziről jött emberek sokszor felnagyítják a korábbi eredményeiket, ő viszont ezt semmi pénzért nem tette volna. Bevallottan az NB II-es Csepel Autó vízilabda csapatában pólózgatott, ahol a magyar sportéletben később igen magasra felfutott Gallov Rezső is a csapattársa volt.
A műszaki egyetemen vegyészmérnökként diplomázott Beretka Gyuláról mégis írnom kell. Ha valaki megérdemli a szó legjobb értelmében vett „igazi uriember” minősítést, hát az Ő volt. 1956-ban őt is messze sodorta az élet, egészen Ausztráliáig meg sem állt. Ahogy mondta „nagyon sok magyar Adelaide-ben kezdett új életet, ahol mindig fúj a szél”. Azután persze az előmenetelek során sokan tovább is léptek az ötödik kontinens szeles városából, így ő is Melbourne-ben talált végleges otthonra. Hamar felkutatta sorstársai között az egykor itthon sportban jeleskedőket, akik közül az 1955-ben, a Népstadionban Európa-bajnokságot nyert magyar kosárlabda válogatott egyik kiválósága, az idén 86 éves Hódy László lett a legjobb barátja.
Beretka Gyulára a 2006-ban volt, ötven éves olimpiai jubileumi rendezvény még élő magyar részvevői közül bizonyára többen is emlékeznek. Ő ugyanis ott volt a küldöttség programjain és ahol, és akinek lehetett, mindenben a rendelkezésére állt. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy ismeretlenül az otthonába fogadott és ottlétünk napjai során úgy vett körül, mint jó apa a régen látott fiát.
Beretka Gyula legjobb barátjával, az Európa-bajnok kosaras Hódy Lászlóval (fotó: JochaPress)
Tőle tudom azt is, hogy az egyre szűkülő, ötvenhatos sportbaráti kör tagjai minden hónap első csütörtökjén találkoztak és ezek a beszélgetések nagyban erősítették összetartozásukat, Magyarország iránti szeretetüket, az óhazához való ragaszkodásukat. Ő egyébként 2015-ig minden évben hazalátogatott, s ezekben a hetekben majd minden nap elsétált a Császár uszodába, ahol régi barátaival, a mindig szeretettel emlegetett Gallov Rezsővel, Pákh Miklóssal és a többiekkel, egykori pólóstársaival „edzéseken” vett részt. Természetesen ezen alkalmakkor a kellemes lubickolás mellett elsősorban a régi, közös emlékek felidézése és a baráti szálak megerősítése volt a fő cél.
Beretka Gyulához kegyes volt a sors, mindössze egy hetet töltött kórházban, majd örökre elszenderült. Számára természetes volt, hogy utolsó kívánságaként a Farkasréti temetőt jelölje meg végső nyughelyéül. Ott helyezik majd el hamvait szülei sírjába.
Kedves Gyuszi! Mindenki helyett is – akiket számolatlanul és válogatás nélkül segítettél – itt és most is mindent megköszönök!
Nyugodj majd békében, a hazai földben! Isten áldjon!
Béke veled!
(Jocha Károly)
