Ha szelektálatlanul próbáljuk habzsolni az információt, akkor az agy nem képes megfelelően eltárolni azt, s az információkból nem lesz eredeti gondolat.
Ha csak gyűjtögetjük az információt, csökken a kreativitás, amely állandó sikertelenséget, frusztrációt okoz, ami krónikus stressz-állapothoz, majd depresszióhoz, szorongáshoz, pánikbetegségekhez vezet.
2010-ben jelent meg több mint száz egészséggazdasági szakértő közreműködésével az Európai Unió egyik tanulmánya, amely szerint 2009-ben az Unió az agybetegségek kezelésére 798 milliárd eurót fordított. A következő öt legdrágább betegség a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a diabétesz, a reumatoid arthritis és a krónikus tüdőbetegségek – s ez az öt együttesen 500 milliárd euróba került.
Ha egy családba autista vagy skizofrén gyermek születik, egész életében folyamatos gyógyellátásra szorul, de az is a költségek közé számít, hogy az ápolás egy-egy családtagot folyamatosan kivon a munkavégzés alól. A tendenciák sem jók, ugyanis ahogy idősödik a társadalom, az öregkorra jellemző demenciák előfordulási aránya nő.
Az információrobbanással egyre nagyobb az emberi agyra nehezedő adaptációs nyomás is. Az elmúlt száz évben a telefon, a rádió, a televízió, a mobiltelefon, az internet megjelenése agyunk információs környezetét nem csak minden eddiginél komplexebbé tette, de jelentősen megnövelte a feldolgozandó információmennyiséget is.
Az evolúció során az agy nem erre fejlődött ki, ehhez nem képes biológiailag adaptálódni. Viselkedésünkben azonban tudunk, pontosabban tudnánk alkalmazkodni, ha belátnánk, hogy meg kell tanulnunk élni a kommunikációs technológiák biztosította új lehetőségekkel. Ha azonban nem jól élünk ezekkel a lehetőségekkel, ha szelektálatlanul próbáljuk habzsolni az információt, akkor az agy nem képes megfelelően – érzelmi és motivációs impulzusokkal társítva, súlyozottan – eltárolni azt, s az információkból nem lesz eredeti gondolat. Ha csak gyűjtögetjük az információt, csökken a kreativitás, amely állandó sikertelenséget, frusztrációt okoz, ami krónikus stressz-állapothoz, majd depresszióhoz, szorongáshoz, pánikbetegségekhez vezet.
“Az agynak is szüksége van pihenésre, hogy beépüljön mindaz, amit az ember érzékel, amilyen információkat megszerez. A gyerekekre különösen figyelni kell, hiszen egyre gyakoribb, hogy iskola után nem a társaikkal csinálnak közös programot, hanem rohannak haza, hogy leülhessenek a számítógép elé. A közösségi oldalakon folytatott kommunikáció azonban érzelmileg kiüresedik, ellentétben a személyes kapcsolattal, amikor az összes érzékszervünkön keresztül megtapasztaljuk a másikat” – mondta Freund Tamás agykutató a Kossuth Rádióban.
