Bardi Gyöngyit, a tízszeres magyar bajnokot, nyolcszoros Magyar Kupa győztest, olimpiai negyedik helyezettet, egykoron Európa legtechnikásabb játékosát kérdeztük Dr. Kotsis Attiláné, Kincsesy Gabrielláról, Gabi néniről, aki három olimpiára juttatta ki a magyar női röplabda válogatottat, amelynek két világ- és öt Európa-bajnokságon is a szövetségi kapitánya volt.
Bardi Gyöngyi és dr.Kotsis Attiláné
– 1974-ben találkoztam Gabi nénivel először, amikor beválogatott a bő keretbe Emlékezetes pillanat volt, hiszen azt senki nem felejti el amikor az egyik meghatározó személlyel találkozik az életében. Kicsit ijedten álltam ott a többiek között, mert óriási volt a fegyelem, nem tudtam mire számítsak, korábban már hozzám is eljutott Gabi néni félelmetes híre. Tudtam, hogy nagyon szigorú és következetes, megköveteli a rendet a pályán és a pályán kívül egyaránt. Így utólag azt gondolom, hogy talán nem is tőle féltem, hanem saját magamtól. Attól, hogy tudom-e tartani a tempót, de szerencsére hamar belejöttem.
– Hogy tudott nagyobb hatással lenni a tanítványaira, emberileg, vagy szakmailag?
– Nem lehet ezt különválasztani, nekem nagyon fontos mindkettő, talán Gabi néninek az egyik varázsa pont ez, hogy mindkét területen olyan dolgokra tanított meg bennünket, ami kevés edzőről mondható el. Mivel nagyon jó játékos volt, ismerte a csínját-bínját a sportolói létnek, így nagyon jó irányba tudott minket befolyásolni. Nem csak a pályán követelte meg a fegyelmet, hanem azon kívül is, de ha azt érezte, hogy egy kicsit lazítani kéne, mert már ötödik hónapja edzőtáborozunk, vagy utazunk a világ minden tájára versenyekre, akkor engedett a gyeplőn. Ezt azonban úgy oldotta meg, hogy nem az edzések mennyiségén változtatott, mert az előre pontosan meg volt határozva, fel volt építve a formaidőzítés miatt. Viszont mindig tudta kivel hogy kell beszélni, hogy tudja elérni a célját, ki kivel van jóban, ki kivel tud hatékonyan együtt dolgozni. Mindenkit egyéniségként kezelt és többek között ezért tudott ilyen komoly eredményeket elérni.
– Pedig ennyi tehetséges, különleges játékossal neki sem lehetett mindig egyszerű a közösséget formálni, főleg, ha nehéz döntéseket kellett meghozni és közölni a csapattagokkal.
– Amikor mi a topon voltunk, bizony több játékos is közel azonos szinten volt, nem volt mindig egyszerű döntés az edző számára, hogy ki kerüljön csapatba. Gabi néni mindig figyelembe vette az összes tényezőt ilyenkor, hiszen például voltak olyan játékosok, akik edzésen elképesztően teljesítettek, de valahogy a mérkőzéseken nem tudták kihozni magukból a maximumot. Persze ennek az ellenkezőjére is volt példa, amikor az edzések nem mentek úgy, de a meccshangulat meghozta a topformát. Az én esetemben volt olyan is, az 1975-ös EB-n, ahol én a játéktudásom alapján már simán csapatba kerülhettem volna, de nem mehettem ki, mert Gabi néni azt mondta, hogy „Te olyan fiatal vagy, leszel még eleget Európa-bajnokságon!” Ez akkor nagyon nem esett ez jól, de mint mindig, igaza lett, én pedig megráztam magam, mentem tovább és még többet beletettem, hogy még jobb legyek. Ezeket a helyzeteket senkinek sem volt könnyű megélni. Hű, néha mondtunk ám mi mindent a háta mögött amikor bementünk a szobánkba. De amikor jöttek az eredmények, azok meg őt igazolták. Ma már, amikor összejövünk a csajokkal és visszaemlékszünk mindarra ami a sportpályafutásunk alatt történt, mindig a Gabi néni az első akit emlegetünk, mert legtöbben az ő keze alatt lettünk játékosok és azok az emberek akik ma vagyunk.
(Magyar Edzők Társasága / Fazekas Erzsébet)
