Személye, elért eredményei mindenképpen elismerést érdemelnek. A november 20-án, vasárnap 80. születésnapját ünneplő Fábiánné Rozsnyói Katalin versenyzői ugyanis 11 olimpiai-, 84 világbajnoki- és 70 Európa-bajnoki érmet nyertek. A kajak-kenu sportban és a nagyközönség előtt egyaránt csak Kati néniként emlegetett, kiváló sportember immár évek óta a teljes visszavonultságot választotta. A legszűkebb családi körben ünnepel. Sikerült őt személyesen felkeresnem.
Fábián Lászlóné Rozsnyói Katalin (fotó: jochapress)
– Szokatlan ez a csend, nem hiányzik a közszereplés? Például egy jó kemény könyvet is meg tudna jelentetni…
– Hosszú éveken keresztül dédelgettem magamban ezt a gondolatot, de mostanra elvetettem – válaszolt a versenyzőként 1968-ban Pfeffer Annával kajak kettesben olimpiai ezüstérmet szerzett Kati néni. – Fényezni nem akarom magamat, kemény ügyek megszellőztetésével pedig a sportágnak és magamnak is ártanék. Nem akarok újabb ellenségeket szerezni magamnak. Nem lesz könyv!
– Ön az ötvenes évek végén kezdett kajakozni és 1973-ban tette le végleg a lapátot. Milyen volt akkor a hangulat a sportágban?
– Ráckevén rendezték a bajnokságokat, a maiakhoz képest igen szerény körülmények között. Sátrakban laktunk, egymásra utaltan, jó hangulatban. Igazi barátságok szövődtek, többekkel mindmáig tartom a kapcsolatot…
– Pályafutása legnagyobb sikerét Mexikóvárosban érte el.
– Csak 1968 tavaszán ültünk össze „Pfefivel”, mindjárt borulással kezdtünk, de az olimpia jól sikerült. Ennek ellenére nem folytattuk együtt és igazán csak 2018-ban, a mexikói nosztalgia utazáson beszéltük át a történteket egymással.
– Hogyan lett végül edző?
– Előbb a Belügyminisztériumban dolgoztam, de nem engedték, hogy mehessek a rendőrtiszti főiskolára. Versenyzőként is figyeltem a dolgok miértjeire és a barátoknak adott tanácsaim sikerei is erre biztattak. Beiratkoztam az edzőképzőre és 1971-ben, Újpesten elkezdtem. Tizenöt év után született az első, igazán nagy sikerem: Mészáros Erika 1986-ban kétszeres világbajnok lett Montrealban.
– 1992-ben az Ön kajak női négyese lett az olimpiai bajnok, majd versenyzői szétszéledtek.
– Meg kellett szoknom, hogy a lányoknak addig volt rám szükségük, ameddig elérték a maximumot, utána otthagytak. Persze ezekben az „elhagyásokban” benne voltak az erre szakosodott csábítók is! A távozók 1993-1994-ben nem sokra vitték. Kőbán Rita például 1995 tavaszán leamortizálódott állapotban „visszakérte” magát hozzám – másfél év múlva olimpiai bajnokságra vezettem.
– Mit gondol, mi volt a sikereinek a titka?
– Mindenki tudta, hogy amit kérek, az őket előbbre viszi és mindig csak csoporttal dolgoztam. Edzésterveket mindig írtam, de gyakran improvizáltam is. Eredetileg már 2016-ban be akartam fejezni, amikor végeztünk a 2012-ben, Londonban, négyesben ezüstérmes fiúkkal. Takács Tamara miatt halasztanom kellett, de tőle is el kellett válnom még 2018 tavaszán. Őt is elcsábították és ő is eltűnt a süllyesztőben.
– Visszatekintve hosszú pályafutására, van olyasmi, amit másként tenne?
Fábián László és felesége, Rozsnyói Katalin (fotó: jochapress)
– A legjobban azt bánom, hogy számos versenyzőmmel kivételeztem, a lányommal viszont ezt nem tettem meg, pedig Mónika igenis tehetséges volt. Belőle is világbajnokot kellett volna nevelnem! A legnagyobb emberi és szakmai támaszom pedig Öcsi, Fábián László, a férjem volt. Vele bármit át tudtunk beszélgetni. Rajta kívül csak Borsodi Gézával és Séra Miklóssal tudtam őszintén beszélgetni.
– Önről azt terjesztik, hogy rendszeresen elcsábította a tehetséges fiatalokat.
– Ezt kikérem magamnak! Soha senkit egyetlen szóval nem hívtam vagy csalogattam. Az én csapatomban folyamatos volt a rivalizálás, mindenki jobb akart lenni a másiknál. Mindenkiben ez volt a legfőbb mozgatórugó.
– Férfiakkal csak utolsó éveiben foglalkozott…
– 2010 őszén az MTK-férfiak edző nélkül maradtak volna, erre én inkább elvállaltam őket. Fél év múlva a 2011-es, szegedi kajak-kenu vb-n az egyetlen magyar sikert a velem készülő Tóth Dávid-Kulifai Tamás duó szerezte. A 2012-es londoni olimpián pedig a Kammerer, Tóth, Kulifai, Pauman kvartett ezüstérmet szerzett. Velük öröm volt hat éven át együtt dolgozni.
– Rendkívül sikeres edzői pályafutásának elismeréseként beválasztották a Magyar Edzők Társasága Mesteredzői Kollégiumába, ahol komoly szakmai elismerésekről is döntenek.
– Ha már meghívtak, hallatom is a hangomat! A legkövetkezetesebben azért emelek szót, hogy az edzői munka minősítésénél a hazai pályákon elért eredményesség döntsön.
(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)
Post Views: 6
